Paradisum Plantavit
   
Köszöntés
 
Vissza
Történeti katalógus
 
 
Tanulmányok
 
Impresszum

Katalógustételek

V.29
Oszlopfő

Rudina, 12. század

mészkő , 20 x 29 x 35 cm, oszlop átm.: 19,5 cm

Kujnikból került a múzeumba 1958-ban (Geber 1979)

Fekvő hasábféle. Minden oldala gondosan megmunkált, de két helyen törött: alul kerek részen, amely csatlakozó oszloptörzset jelez, elől, ahol a széleken egy-egy fej jelenik meg, ezeknél szélesebb középső kiugrásnál. Alul kétoldalt és hátul kis, derékszögű bevágás vonul végig. A fejek magas, sík felület alatt, amely homlokrészüket helyettesíti, orrukkal és szemükkel jelennek meg. Ezek egyenként előtüremlő formákként erősen elkülönülnek egymástól és főleg az alsóbb fejrésztől, amelyet a külső szemtől induló és az alsó bevágás szögleténél végződő durva árkolás oszt meg. A nagyobb részen a szájat keskeny rést körülvevő finomabb vájat vastag ajkúnak mutatja, alatta durva, függélyes barázdák, amelyek az alsó felületre is átfordulnak, szakállt jeleznek. Az orr szélesedve, egyenesen végződik, lyukait egy-egy bevágás jeleníti meg. A szem guvadt, furatos és néhol vájatos is. A formák duzzadtságát még feltűnőbben mutatja az oldalnézet: itt a szemgolyó mély, íves hátrametszésben jelenik meg, és a derékszögű bevágás felső síkjánál végződő szélső arcrész ez alól előtüremlő nagy ívet ír le, amelyet egy finom, két végén határozottan lezárt felületi bemetszés még megerősít.

 A fejezet, amelynek lemezszerű alakítása Tihanyra emlékeztet (V.1), méreteinél fogva ikerablakféléhez tartozhatott. A középső kiugrás, amelynek megfelelő szélességű, stílusban az oldalsókhoz illő fejet mutató, de nem illeszkedő töredék ismeretes Sokač-Stimac 1986, 25-26; a törés elé montírozva: Rudina 1997, 15. kép), valamilyen falvisszaugrásos keretelésre utalhat, amelyet az oszlopnál konzol fogott fel. Ilyen fajta nyílások elsősorban a kolostorokban lehettek, ahonnan egy vállkőszerű tagozással lezárt és kissé vékonyabb oszlopvég elő is került (Rudina 1997, 23. kép). Stílusban a fejek kapcsolódnak más rudinai faragványokhoz: a szemek és a duzzadt, különváló arcfelek hasonló viszonyát mutatja pl. egy ívsorkonzol ( Rudina 1997, 4. kép), és a szájformálás még gyakrabban ismétlődik (v.ö. V.28).

 

T.S.

Požega , Gradski Muzej, 3017

Horvat 1962 , 18-20. 19. kép, 22; Požega 1227-1977, 486, 488 (kép); Geber 1979, 113.

(rajzokkal); Rudina 1997, 29, 15. kép.