Katalógustételek

V.32
Arkangyalt ábrázoló relief

1170 1190 körül

homokkő ; m.: 59,5 cm, sz.: 37,5 cm, v.: 14 cm

Somogyvár, 1897 előtt a Széchényi-kastély homlokzatában befalazva

Az álló, téglalap alakú kőlemez alján, tetején és két oldalának elülső részén illesztési felület látható, az oldalak hátsó részét és hátát utólag átfaragták. A felső oldal közepén és a kő alsó felén kétoldalt megjelenő, kampók számára készített három bevésés 20. századi. A faragvány homlokoldalán látható háromnegyed-alakos angyalfigura az alapsík nagy részét kitölti. Jobbra forduló, majdnem teljes profilban ábrázolt fejét dicsfény övezi, haja egymás feletti sorokba rendezett csigákból áll. A kétoldalt, a fej, s a felsőtest mellett megjelenő szárnyak feljebb látható részét rövid, íves végű tollak takarják, ezekből a faragvány hosszoldalai mellett párhuzamosan futó, hosszú tollak nőnek ki. A szárnyak felületét párhuzamos barázdákkal alakították ki. Az angyal testével kismértékben jobbra fordul, ruhája testének formáit követi. A ruhán a nyakkivágást és az ujjvégeket gyöngysor szegélyezi, a ráncokat több helyen legyezőszerűen elhelyezkedő, íves vájatok érzékeltetik. Ezek végén lezárásként néhány esetben rövid, kettős ívek jelennek meg. A ruha a derék táján nyilván megkötéséből következően kitüremkedik. A figura alsótestét nagyjából térdéig ábrázolták. Az angyal jobb kezében görög kereszt végződésű botot tart, mely teste előtt ferdén helyezkedik el, balját melle előtt, kifordított tenyérrel ábrázolták. A részletek viszonylag aprólékos kidolgozása nem feledteti az angyalalak inkább középszerű megformálását.

Eredeti formájának, s elhelyezésének megítélése nem egyértelmű, felmerült, hogy kiegészített alsó felével együtt egészalakos figura lett volna. Stílusa öt másik, Krisztust, Szent Pétert, Sámsont, griffet illetve tövishúzót ábrázoló somogyvári kőlappal azonos, az első kettővel talán ugyanazon kompozícióhoz tartozott. A reliefek nagy valószínűséggel falon helyezkedtek el, hogy ez az apátsági templom valamelyik homlokzatát, annak kapuját vagy belsejében, esetleg egy önálló, architektonikus szerkezetet jelentett-e, vitatott. A csoport stílusát tekintve szoros összefüggést mutat a pécsi székesegyház déli altemplomi lejáratát egykor díszítő figurális ciklussal, de a nagyszámú motivikus egyezés mellett stílusuk elkülönülésére utaló megoldásokat is találni a somogyvári darabokon.

P.Sz .

Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, 73 .1704.1

Az irodalom összefoglalását ld. Pannonia regia, I-76. (Tóth S.)