Paradisum Plantavit
   
Köszöntés
 
Vissza
Történeti katalógus
 
 
Tanulmányok
 
Impresszum

Katalógustételek

V.38
Kőtöredék díszes ívmezővel

Madocsa, 1180-1200 körül

mészkő, 35 x 54 x 52,5 cm, az ívmező 28 x 37 cm, mélysége 1 cm

Madocsa, a református templom tornyától keletre eső homokfal aljából 2000-ben kibontva.

Kváderszerű faragvány, homokfelületének bal alsó részén alig visszamélyített, patkóíves mezővel, amelyet indás palmettamotívum tölti ki. Alul, felül és baloldalt a homokfelülethez merőlegesen csatlakozó, eredeti faragott sík. A felső a jobb szél felé enyhén elvésett. A jobb oldal a balhoz hasonló irányú és terjedelmű, de durván vésett. A hátsóbb részeken a tömböt utólag durván megmunkálták, ferde oldalsó felületekkel és felső homorulattal csúcsosodóvá alakítva idomát. A homlokoldal felső szélén töredezett, vízszintesen enyhén domborodónak látszik. Az ívmező dísze tengelyben függeszkedő palmettából, ennek kétfelé lehajló és lent újra megoszló szárából, valamint az így keletkező négy ágból felnyúló egy-egy félpalmettából áll. A befelé növő két félpalmetta háttal szorosan tapad a függeszkedő palmettához, így ennek kettőzött szára a megfelelő ágakkal hármas formát keretez, a másik pár félpalmetta pedig oldalsó kitöltésként jelenik meg. A mező alján a keret alatt némi üres felület marad. A részletek jórészt sérültek. Az indaszárak az ágakkal kétbordásak, a palmetta hét-, a két belső félpalmetta négy-, a külső pár háromujjú. Gyűrűzés nincs, az ujjak egyvájatúak, a vájatfűzés legyezősnek látszik, de tisztán csak a széleknél, kis részeken vehető ki.

 A díszítmény kétségtelenül a visszaforduló középrészű palmetta típusával függ össze, amelynek leghasonlóbb, feltehetően jásdi és pécsi előzményeken alapuló példáit Halicsban, Esztergomban, Gyulaferhérvárott lehet fellelni. (v.ö. Tóth S. 1983, 394-396: 3. kép). A különbség az, hogy az egységes forma itt három különálló részre tagolódik szét, amelyek nem az ujjazási mód, hanem a keretelő indaszár révén kapcsolódik össze. A madocsai dísz stílusban az ercsi ívtöredéken lévőktől (ld. V.35) sem állhat távol. Ez a díszítmény egyikét jelezheti azon közvetítő láncszemeknek, amelyek az említett előzményeket a gazdagabb esztergomi és gyulafehérvári példákkal itthon összekapcsolják (v.ö. Tóth S. 1983, 398-401).

T.S.

Madocsa, református egyház