Katalógustételek
V.38
Kőtöredék díszes ívmezővel
Madocsa, 1180-1200 körül
mészkő, 35 x 54 x 52,5 cm, az ívmező 28 x 37 cm, mélysége
1 cm
Madocsa, a református templom tornyától keletre eső homokfal
aljából 2000-ben kibontva.
Kváderszerű faragvány, homokfelületének bal alsó részén
alig visszamélyített, patkóíves mezővel, amelyet indás palmettamotívum
tölti ki. Alul, felül és baloldalt a homokfelülethez merőlegesen
csatlakozó, eredeti faragott sík. A felső a jobb szél felé
enyhén elvésett. A jobb oldal a balhoz hasonló irányú és
terjedelmű, de durván vésett. A hátsóbb részeken a tömböt
utólag durván megmunkálták, ferde oldalsó felületekkel és
felső homorulattal csúcsosodóvá alakítva idomát. A homlokoldal
felső szélén töredezett, vízszintesen enyhén domborodónak
látszik. Az ívmező dísze tengelyben függeszkedő palmettából,
ennek kétfelé lehajló és lent újra megoszló szárából, valamint
az így keletkező négy ágból felnyúló egy-egy félpalmettából
áll. A befelé növő két félpalmetta háttal szorosan tapad
a függeszkedő palmettához, így ennek kettőzött szára a megfelelő
ágakkal hármas formát keretez, a másik pár félpalmetta pedig
oldalsó kitöltésként jelenik meg. A mező alján a keret alatt
némi üres felület marad. A részletek jórészt sérültek. Az
indaszárak az ágakkal kétbordásak, a palmetta hét-, a két
belső félpalmetta négy-, a külső pár háromujjú. Gyűrűzés
nincs, az ujjak egyvájatúak, a vájatfűzés legyezősnek látszik,
de tisztán csak a széleknél, kis részeken vehető ki.
A díszítmény kétségtelenül a visszaforduló középrészű
palmetta típusával függ össze, amelynek leghasonlóbb, feltehetően
jásdi és pécsi előzményeken alapuló példáit Halicsban, Esztergomban,
Gyulaferhérvárott lehet fellelni. (v.ö. Tóth S. 1983,
394-396: 3. kép). A különbség az, hogy az egységes forma
itt három különálló részre tagolódik szét, amelyek nem az
ujjazási mód, hanem a keretelő indaszár révén kapcsolódik
össze. A madocsai dísz stílusban az ercsi ívtöredéken lévőktől
(ld. V.35) sem állhat távol. Ez a díszítmény egyikét
jelezheti azon közvetítő láncszemeknek, amelyek az említett
előzményeket a gazdagabb esztergomi és gyulafehérvári példákkal
itthon összekapcsolják (v.ö. Tóth S. 1983, 398-401).
T.S.
Madocsa, református egyház
