Katalógustételek

V.39
Ikeroszlopfő töredéke

Madocsa, 1200 körül

mészkő; 22 x 27,5 x 29,5 cm, alsó átmérő kb. 13 cm

Bölcske területén, magántulajdonban bukkant fel 1896 körül (Ezredéves országos kiállítás; Czobor - Szalay 1897).

Kehelyszerű fejezettest, kiugró, köríves perem fölött vékony, négyszöges zárólemezzel, amelynek sarkai alatt konzolszerűen egy-egy fej nyúlik előre. Felül kopott sík, alul töredezett felület. Az egyik oldalon a felső síkhoz függélyes, kockafejezet pajzsára emlékeztető körvonalú törésfelület csatlakozik. Szélei nem érik el a fejezetsarkokat, alja nagyjából a fejekével van egyvonalban. Alul megfelelő ívelésű, durván faragott felület csatlakozik hozzá, amely merőlegesen ütközik a fejezettestnek. Ennek többi oldalán a fejek között egy-egy álló levél, alattuk kiálló, körbehúzódó szalag jelenik meg, különben a felülete sima. A függélyes törés melletti két fej frontális, a másik kettő átlós beállítású. Az átlósak felől nézve balra két emberi, jobbra két jóval sommásabban alakított állati fő látható. A szalag az előbbiek alatt folyamatos, az utóbbiak alatt megszakad, és hiányos is. Az emberfőkhöz kis kitüremléssel, mintegy nyakként csatlakozik, az állatfőknek a szájából jött elő párosával, ahogy ez az átlós példányon, ahol az egyik ág épen maradt, jól érzékelhető. A fejek alatti szalagszakaszokat, az átlós emberfőhöz illeszkedőtől eltekintve, aláfaragták. Az ilyen részek az állatfőknél nagyobbrészt letörtek. Mivel a frontális állatfő alján két törés vehető ki, és a szalagvég a szemközti emberfőn sem ép, a szalag feltehetően az ikeroszlopfő másik tagján is körbehúzódott. Az átlós emberfő fölött a zárólemez négyzetes alakban ki van vágva.

 A részletezés változékony. A szalag az átlós fejek között sima, kétoldalt lyuggatott, az állatfejeknél még az alján is. A kehelyperem kétrészes, de az emberfők közt él, míg másutt visszaugrás tagolja. A lyuggatás itt is feltűnik, de csak az állatfők között, mindkét peremrészen. A levél az állatfők között hét-, a többi helyen ötkaréjos. szára a szalagra támaszkodik, és kidomborodó középérben folytatódik, amelyhez karéjonként sekélyen homorodó felületek járulnak, egymástól csekély kiemelkedésű élekkel elkülönítve, amelyek több esetben a szélek felé lejtenek. A fejek elülső részeiken meglehetősen roncsoltak. Az állatfők hengerszerűek. Különösen a frontális helyzetű, amely egyszerűbb alakítású társánál. Ezen a szem és az orr határozottabban kidolgozott, a homlokrészt, sima szalaghoz kapcsolódva, fogrovatszerű sáv zárja. A fedőlemeztől mindkettőt kissé visszaugró sáv választja el. Az emberfők közül is a frontális helyzetű az egyszerűbb kialakítású. Ez csupasz arcú, haj helyett sapkaszerű kiemelkedéssel, amely a fül helyét is fedi. Ez homlokból hátrafésült hajú, szakállas, bajuszos volt. A szakállt és a bajuszt finom rovátkák jelezték az állon és az orr alatt. A bajuszból csak némi nyom maradt. A fül mögé fésült haj szálai erősebbek, oldalt jobban megmaradtak. A fül kagylós. Az épebb jobb fül mélyedésében három kis furat érzékelhető.

 Hasonló alakú fejezet nem ismeretes a hazai anyagban. Kétlépcsős, furatos kehelyperem és lyuggatott szalag, valamint kagylós fül mögé fésült haj 12. századi emlékekről idézhető (v.ö. Pannonia regia, 105-106: I-48. sz., 191: I-60b. sz., 131-133: I-63-64. sz., 141-143: I-70-71. sz.), de fejezetsarokra illesztett emberfej az esztergomi palotakápolna előtt nem mutatható ki (Gerevich T. 1938, CVII-CVIII. tábla). A levélforma is inkább későbbi időkre vall. Ehhez hasonló továbbá, sarokra illeszkedő emberfej és - levélgerincként - lyuggatott szalag egyaránt előfordul a pannonhalmi altemplomban, bizonyára az 1210-es évekből. (v.ö. Mons sacer, I. 176, 192: 35. kép, 194: 40. kép, 209, 228: 86. kép G3, 230: 88. kép G5). A madocsai fejezetnek e határok közé kell illeszkednie.

T .S.

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 55. 1598

Ezredéves országos kiállítás , 2: 12. sz.; MNM 1897, 278-279; Czobor - Szalay 1897, 47, V. tábla; Éber 1922, 78; Horváth H. 1936, 26, 17a. kép; Gerevich T. 1938, 144, CXV. tábla; Entz 1966, 48; Marosi 1984, 127.