Katalógustételek

V.51
Lábazat részlete

Kolozsmonostor, 1200 körül

mészkő ; 21 x 88 x 34,5 cm, pillértörzs teljes sz.: 61 cm; oszlopillesztések átm.: 14 cm

Kolozsmonostor, a templomtól északra feltárt körtemplom egyik belső karéjának falmaradványából, másodlagos felhasználásból (Jambor, Matei, 1976)

Fekvő kőhasáb, alján és hátoldalán illesztési sík, alul 3,5 cm széles szegélyfaragással, tetején nagyrészt törött, a jobb oldali vége felé másodlagosan használt, kopott felület. Ezen még megfigyelhető a pillértörzs illesztésének bekarcolt körvonala, amely széles lizéna elé kiugró, szögletes hasábra utal. A két idom szögletéhez mindkét oldalon attikai profilú oszloplábazat járul, amelyhez különálló, befüggesztett oszloptörzs tartozott. A felső párnatag körbeveszi a törzsillesztést, melynek középpontja a pillér oldalsó és homloksíkjának metszésében volt, így az oszlop a pillér sarkainál jelentősen kijjebb állt. A lábazati profilból a jobb oldalon több a bal oldalon kevesebb maradt meg, mindkettőnél látszik azonban a széles, lapos saroklevél, amely miatt a faragvány 1200 körüli éveknél korábbi készítése valószínűtlen.

A töredék leglátványosabb részlete az oszloplábazatok közötti ívelt felöletet kitöltő, szimmetrikus kompozíciójú magasdombormű. Középen ovális formájú emberfej látszik. Csuklyaként fejére boruló haja tagolatlan, orra rövid és széles, a szemek bár aprók, de kidülledők, a fülek is kicsinyek és jelzésszerűek, a szőrzettel borított, kihegyesedő állat a hátul lecsüngő haj keretezi. A bajuszt és a szakállat az orr aljától a fej széléig ívelő, éles, párhuzamos vésetek érzékeltetik. A száj alig különül el, szögletei felfelé ívelnek, alatta függőlegesen barázdált, hegyes kecskeszakáll válik külön el a szőrzet többi részétől. Az emberfejet két féregszerű szörnyecske fogja közre. Elkeskenyedő farkuk a faragvány aljánál egymást keresztezi, az egyiké villásan kettéágazik, és volutaszerűen felcsavarodik. Felágaskodó feje a jobb oldalinak ép, a bal oldalon hiányos. A szájukat kitátják láttatva az egész szájnyílást kitöltő, aránytalanul nagy, hegyes és vicsorgó fogakat. Az épebbiknek orra, szemei és hegyes, állati fülei is megmaradtak.

Csaknem bizonyos, hogy a faragvány eredetileg két részből lépcsőzetesen összetett hasábból és a sarkon szabadon álló, két oszlopból konstruált falpillér lábazata volt. Az illesztésre faragott hátoldal mögött falsík következhetett, amit az oszlopok lábazati kiképzése igazol: a tórusz mindkettőnél a fal síkjában elmetszve, kissé szétterülve zárul. Építészeti összefüggése ismeretlen. A másodlagos lelőhely korából (13. század közepe körül épült rotunda) következtetve az eredeti, nagy méretű konstrukció (templom, vagy káptalanterem), amelyhez a faragvány tartozott, nem állhatott fenn hosszú ideig.

Stílusa és nagyvonalú kőfaragói kivitelezése ugyanúgy különlegességnek számít a magyar későromán emlékanyagban, mint a pillérszerkezet. Pontos megfelelője az ikonográfiának sincs. Az apokaliptikus és zsoltár szövegekre apelláló két, vagy kétfejű szörnyeteggel viaskodó emberfia-ábrázolás az épületszobrászati dekorációban több helyütt, így Magyarországon is látható (pl. Feldebrő, Ják), de ezekkel szemben a küzdés motívuma itt hiányzik, ami maradt, az a fenyegetés.

T.I.

Kolozsvár, Muzeul Naţional de Istorie a Transilvaniei Cluj-Napoca , F 22649

Jambor - Matei 1979 , 607-608. 10/3. kép.