Katalógustételek

V.66
Ülő királyalak a főszentély keleti homlokzatáról

Ják, 1230-1250 között

lajtamészkő; 74 x 36 x 30 cm

Ják, az apátsági templom főszentélyének törpegalériájáról

Az alak frontális tartásban ül, csupán a jogart tartó bal vállát emeli kissé előre olyan mozdulattal, mintha fejét is eredetileg enyhén jobbra fordította volna. A figura feje, jobb keze az alsókar közepétől és a jogar mellén fekvő szára hiányzik, letörött. A szobor hátoldala és kétoldalt a trónus felületének alsó harmada laposvésővel síkba faragott, levésettnek tűnnek a ruharedőzet végei kétoldalt, sőt talán alul is. A szobor hátoldalánál, a szobrászi felületek és a síkba faragott felület találkozásánál kirajzolódó vonal jellege, a durván megmunkált felületnek, a jelenlegi elhelyezés szándékával kialakított másodlagosságára utal. Eredeti mélysége meghaladta a törpegaléria fülkemélységét.

A vékony anyagúnak ható ruha sűrű, egymással közel párhuzamos redőzettel fedi az alak testét. A ruha nyakkivágását az a nyújtott formájú vájatolt paszomány díszíti, amely egyes oszlopfők kehelyperemét is, például a déli mellékszentély úgynevezett madaras fejezetéét (V.69). A ruha vállvonalban összetűzött. Ujját a csuklókon és a ruhát derékban összefogó, vájatolt felületű övet, olyan háromosztatú szalag szegélyezi, mint a nyugati kapuzat Krisztus szobrától délre álló második apostolfiguráét. A ruha redőzete csupán a térd alatt, hátul kétoldalt lazul föl. A redővégek a szorosan összezárt, nagyméretű és motiválatlan lábfejeket a nyugati kapuzat ülő Madonnaszobráéhoz hasonlóan takarták, illetve itt talán keretezték is. A nyugati kapuzat említett szobraival való kapcsolatára a kutatás már korábban felfigyelt. (Bogyay 1943, 50. Marosi 1999b, 474.) A ruha anyagának struktúráját a szobrászi felület kidolgozására szolgáló szerszám keskeny, "V" alakú nyoma képezi. Fontos különbségnek tűnik azonban, hogy ott, ahol az ülő alak ruharedőzete megtörik, ott a "társait" jellemző lágyan ívelő vonalak helyett, a nyugati kapubéllet fejezetzónája fölötti frízben sorakozó madártestű sárkányok tollazatának sematikus formáit találjuk.

M.A.

Ják, Római Katolikus Plébánia, az Apátsági Múzeum lapidáriuma

Jáki apostolszobrok, 475.