Katalógustételek

V.74
Sírkő töredékei

Dombó, 1440-1470 körül

vörösmárvány; a: 60 x 56 x 16,5 cm; b: 27,5 x 16 x 12,5 cm; c : 29,5 x 15 x 13,5 cm

Rakovac-Gradina, "a szentélyt borító törmelékréteg eltávolítása során" kerültek elő (Nagy S.).

A fő rész (a) 13 illeszkedő darabból összeállítva, nagy hiányokkal. Rajta sarokbojtos párnán nyugvó, mintás fej, széles, álló gallérú főpapi öltözék részlete és az alak jobbja felőli felső párnacsücsöknél kereszt töredéke látszik. A másik párnaszél két darabból ragasztott töredéke (b) nem illeszkedik. A mitra felső részénél, valamint a kereszt vízszintes szára fölött és függőleges szárától balra egységesnek látszó, sima sík mutatkozik, amelyhez képest a párna körül, illetve a kereszt jobb és alsó szára között a felület bemélyed: nyilván szegélysáv és belső tükör részleteiről van szó. A harmadik, ugyancsak két darabból álló töredéken (c) kiálló, sokszög metszetű rúd - feltehetően keresztnyél - két oldalán ugyanezen kétféle felületszint jelentkezik, és itt a szegélyen az üres síkba enyhén bemélyített minuszkulás feliratú sáv végződése is feltűnik.

A raktárban őrzött számos töredék közül néhányat szükséges itt megemlíteni. Kettőn megjelenik a sokszög metszetű rúd. Az egyik a kő alsó szélének bal feléből való, és a merőleges sík közelében végződő rúd közepén hosszában törött. Innen jobbra a tükör darabkája és a szegélysáv sima részlete, valamint innen csonkagúla idomúan kiemelkedő lábtámasz szélső szakasza és mindezekre ráhulló drapériaszél látszik. A másikon a rúd kis részlete kiálló tárgy - talán könyv - oldalánál, éspedig a felületszintek tanúsága szerint fölötte jelenik meg. A szegélysávból itt látható kis részlet is üres. A néhány feliratos darabka között akad olyan, amelyen a szegélysáv és a tükör átmenetét semmi sem fedi. Ez nyilván a jobb szélről való, s így igazolja, hogy a felsorolt rudas töredékek mind balra és egyvonalba illesztendők. Említendők még a főpapi öltözékből fennmaradt részletek, főképpen olyanok, amelyeken díszes szegélysáv figyelhető meg.

A fej jórészt ép, csak orrán, homlokán és bal szeménél vannak nagyobb sérülések, illetve hiányok. Idoma telt, álla széles, tokás. Fül nem látszik. A hajból is csak egy tincs tűnik elő a mitra és a gallér között, kiemelkedő szálacskákra és két-két finom közbülső barázdára tagolódva. A szemöldök felhúzottnak tűnik, a szem résnyire nyitott, domborulata határozott körvonalú. Az alsó ajak középen előrebiggyed, szélein visszahúzódik, magabiztos vonást adva a komoly kifejezésű arcnak. A kis vésetekkel jelzett lyukú orr tövénél kemény, a szájsarok felé elsimuló redőpár jelentkezik. Egy másik, úgyszólván koncentrikus bőrredő a tokalebernyeg előtt és tovább a szemekig húzódik. A nyakból kis, sima rész látszik.

A három kiállítási rész más formái többfélék. A fő részen (a) az öltözék - nyilván miseruha - jobb váll körüli darabkája sima, ferdén lefelé húzódó széle könyökben kissé oldalt mozduló kartartásra vall. A gallér sima, felső sarkán belül drapériarészlet függ, a nyak felé lejtve. A mitrát, amelynek a hajtincs mögött a szalagja is feltűnik, lent, szarvának szélén és középen is - a csúcsánál egymást áthatva - ékköves sáv tagolja, a fennmaradó mező töredékében ékköves dísz mellett korongon máltai kereszt jelenik meg. Az ékkő itt és a vízszintes sáv bal felének közepén gúlás, máshol domború mandorla idomú, és kereszt alakban talán gyöngyöket jelentő gömböcskékkel körülvett. A mandorla idomok középen végig hossztengelyben, másutt sávirányban helyezkednek el, és a ferde szarvszélen gömböcskék ötös csoportjaival váltakoznak. A gömböcskék tagoltabb gúlás idom körül jelennek meg a kereszt közepén és épebb, háromkaréjos jobb szárvégén, amely a felső párnabojton fekszik. A párna, amelynek idomát a különálló részlet is mutatja, széles, középen redőtlenül lelapul, oldalain gömbölyödik, bojtjai orsógomb idomú gyűrűből jönnek elő, és ugyanúgy, csak kicsit több barázdával tagolódnak, mint a hajtincs. A feliratsáv végének (c) nagyobbrészt csak az alsó széle látszik, balra elválasztó jeltől kétféle egy-egy függőleges betűszár maradékával, jobbra töréssel, amelyben legfeljebb egy-két betű férhetett el. A lezárásnál megjelenő felső részen két kis végződés vehető ki. Mindez a dátum töredéke lehet.

A különálló drapériatöredékek jellegzetesen lágy stílusúak. Egy két darabból álló töredék, nyilván a miseruha közepéből, nagyobb tálredőrészt mutat, amely sima felületű. Két másik töredéken, az alak jobb, illetve bal oldalából, ferdén felfelé húzódó, díszes szegélysáv jelenik meg. Ez és a hozzá tartozó redőidom is a miseruha hátsó felének a karokkal előre húzott részére enged következtetni. A szegélysáv nagyobbik részletén váltakozó irányú ferde bordázatokkal tagolt háromszögű mezők vehetők ki. Ugyanez a minta egy kis, enyhe domborulatú darabon háromrészes szegélysáv szélső csíkjában tűnik föl. Itt a drapériához csatlakozó csík hasonló, de bonyolultabbnak tűnő mintázatú, középen pedig átlós vonalakból alakított négyzetsor részlete vehető ki, négybe szelt középső és sima, háromszögű oldalsó kitöltésekkel. Létezik még egy nagyobb, redőzött, egysávos, rojtos szegélyrészlet, ahol a minta váltakozó irányú, V alakú vonalkötegekből adódik, és a rojtok kezelése hasonló elvű, de gondatlanabb, mint a hajtincsé.

A leírt lelet a hatodik tagja egy stílusban egybeillő csoportnak, amelybe Berzeviczy György nyitrai (†1438), Zélai József boszniai (†1442/4), Gathalóczi Mátyás veszprémi (†1457/8) püspök, Széchy Dénes esztergomi érsek (†1472/4) és Györgyi Bodó Miklós fehérvári prépost (†1472/4) síremlékének maradéka tartozik. Mind vörösmárványból készült, a nyitrai teljes, de kopott, az esztergomi hiányos és részben roncsolt, a többi kisebb-nagyobb részlet a lábvéggel (Zágrábban Diakóvárról és Székesfehérvárott), illetve a bal kézzel (Veszprémben). Ahol az alsó rész megvan, megjelenik valamilyen lábtámasz is, de mindig más alakban. Ugyanott látszik minuszkulás körirat is, de szintén többféleképp alkalmazva: a korábbiakon az óramutató járásával ellentétes, a későbbieken avval egyező irányú, nem szólva más eltérésekről. A két korábbi kövön az alba rojtos szegélyű. A casulát díszes sáv osztja. Ez megvan Veszprémben is, díszes szegéllyel együtt, de nincs Esztergomban, és az alba sima szegélyű itt és Székesfehérvárott is. Egységesen a lágy stílus formulái jellemzők viszont a drapériákra, és a fennmaradt két mitrás fej, Nyitrán és Esztergomban, egyaránt magas, széles gallér keretében, frontálisan jelenik meg. (V.ö. Magyarországi művészet 1300-1470, I. 699, II. 1700, 1703-1705. kép; Pannonia regia, 289-290: IV-61.)

A dombói lelet mind a fej és a gallér viszonya, mind a drapériakezelés módja, mind a lábtámasz alkalmazása tekintetében megfelel a csoport ismérveinek, de a szűkebb körű jellemvonásokat nem mutatja egyértelműen. A felirat a későbbi daraboknak megfelelő irányú, és a casula osztója hiányzik, szegélye viszont a veszprémi kőre emlékeztet, olyannyira, hogy az ottani mintázat a dombói háromsávos töredékével nagyjából egyezik. A korábbi albaszegélyekre emlékeztető rojtos dombói töredék mintázata pedig e veszprémi manipuluson látható viszont. Ugyanakkor a párnához a nyitrai és különösen az esztergomi példánál hasonlóbb az a két szélén egyenletesen feltüremlő, amely Gergellaki Bertalan budafelhévizi prépost (†1469) sírkövén látható, noha ott a lehajló felső bojtok álló helyzetére utalnak, és a másféle öltözéknek a lágy stílustól távolodó redőződése, valamint a keményebben formált, kissé félrebillenő fej és a lábtámasz hiánya mind a szóban forgó csoporttól eltérő irányulásra mutat ( Magyarországi művészet 1300-1470, I. 699-700, II. 1706-1707. kép). A felirat mindenesetre itt baloldalt középen évszámmal végződik, és a dombói kőre emlékeztet az elől feltekert tincsek formálás módja is - ami viszont már a nyitrai rojtokon szembeötlik.

A dombói alak jobbján feltűnő hosszú nyelű keresztnek a püspöki vagy préposti síremlékeken nincs nyoma. Gergellakinál csak könyv van, Nyitrán a pásztorbot balkéz felől fekszik, hasonló helyzetű Zágrábban a nyél, és görbület a ferde végződés alapján ugyanezen az oldalon képzelhető el Székesfehérvárott is. Úgy, ahogy Széchy Dénes érsek tartja baljával a pásztorbotot, de ő jobbjával is hosszú nyelet markol, amelyet valamikor keresztté egészítettek ki. Vitéz János síremlékének köriratos tartozékán eredetiben tűnik fel ilyen kereszt, nyilván mint érseki jelvény (Matthias Corvinus, 140: 12 b. sz.). A dombói síremlék tehát bizonyára nem a kolostor apátja, hanem - a bácsi egyházmegyei fekvéséhez illően (Lukcsics II. 240: 933. sz.) - kalocsai érsek számára készült.

A fentiek alapján számításba vehető időszakban három kalocsai érsek hunyt el: a Scolari-rokon Buondelmonte János (1447/8), Szekcsői Herceg Ráfael (1456) és Várday István (1471). Várday 1468 óta bíboros volt, de az erre utaló jelvények, amelyeket Széchy Dénesnek a jobbján, a keresztnyéllel és a címerrel együtt ábrázoltak, a dombói leletben nem jelennek meg. Buondelmonte Jánosra joggal gondolhatnánk, mivel eredetileg bencés szerzetes volt, és érseksége előtt a pécsváradi kolostor élén állt. A díszítő sávok szoros veszprémi összefüggését tekintve azonban a korántsem jó hírű Ráfael érsek dombói eltemetésének lehetősége sem vethető el. (Az adatokhoz ld. Érdújhelyi 1899b, 5-55.)

T.S.

Novi Sad, Muzej Vojvodine, 2736.

Novi Sad 1982, 90. sz.; Nagy S. 1985, 16, 30, I. tábla: 2. sz.; Nagy S. 1987, 17, 31, I. tábla: 2. sz. (a: részben).