Katalógustételek
V.76
Pillérfő
Somogyvár, 16. század második vagy harmadik évtizede
homokkő; m.: 21 cm, sz.: 58 cm, v.: 44 cm
A faragványról az első adat Sztehlo Otto 1896-os felmérése
a somogyvári feltárt bazilika kövei között. Egy 1907-ben
publikált fotón - több más faragvánnyal együtt - feltehetően
a somogyvári Széchenyi kastély falában látható befalazva.
Innen került 1927-ben gróf Széchényi Imréné ajándékaként
a Magyar Nemzeti Múzeumba (ltsz. 11/1927), majd 1939-ben
a Szépművészeti Múzeumba (MNM, 287/1939-es ügyirat 70. tétele),
ahonnan, mint hazai illetékességű darabot, a Magyar Nemzeti
Galéria vette át.
Félnyolcszögű falpillérhez tartozó, félnyolcszög keresztmetszetű
fejezet. Egyenes falsík elé ül ki, a pillért párkányszerűen
fogta körbe. Felül homorú rézsű zárja le, alsó felén antikizáló
levélsorral díszített szíma húzódik. A felső, s alsó részt
két függőleges lemez köti össze. A levélsort a sarkokra
kihajló, tagolatlan levelek, s rajtuk hasonló kialakítású
rátétlevelek alkotják. Az oldalak közepén a leveleket nyílvessző
végződéséhez hasonlítható formák kapcsolják össze. Alsó,
felső felületét illesztéshez dolgozták ki, rajtuk bekarcolt
szerkesztési vonalak, s a fejezethez tartozó pillértörzsek
körvonalai is láthatók. E vonalak alul egy 10,5 cm-es, felül
pedig egy 15 cm-es oldalszélességű pillérre utalnak. Mindkét
oldalát, hátát illesztési felületnek alakították ki, utóbbit
később részben átfaragták, s egy ferdén húzódó, 11,5 cm
mély vájatot véstek bele.
A fejezet a kolostor 16. század eleji, a bencés reform
során bekövetkezett újjáépítéséhez köthető. Valószínűleg
a templom beboltozásával hozható kapcsolatba, eredeti helye
azonban nem ismert. Az egykor aljához, s tetejéhez kapcsolódó
pillértörzsek eltérő mérete - ráadásul az utóbbi a vastagabb
- első pillantásra szokatlannak tűnhet, nem ismeretlen azonban
az egykorú hazai anyagban (pl. Eperjes, Szent Miklós-templom,
déli mellékszentély északi pillérei, 16. század első negyede).
A gótikus szerkezethez tartozó, s alapformáját tekintve
gótikus faragványt reneszánsz részlettel párosították. A
levélsorként leírt motívumban többféle antik forma félreértett,
s erősen provinciálisan megfogalmazott vegyüléke sejlik
fel. Hasonló felfogással kialakított fejezet látható a pannonhalmi
bencés templom Mária-kápolnájának kapuján is. A somogyvári
faragvány jellegzetes példája a többnyire még mindig gótikus
szerkezetekkel dolgozó, de - a korábbiakhoz képest gyakorta
jóval gyengébb minőségű, s esetleg német területről származó
- reneszánsz elemeket is felhasználó Jagelló-kori építészetünknek.
P.Sz .
Magyar Nemzeti Galéria, 53 .584
Sztehlo rajza: OMvH Tervtár, 6220; Békefi 1907,
205. 77. kép.
