Művészettörténeti leírás

Ják

A 13. század második és harmadik évtizedének fordulója táján a Magyar Királyság Osztrák Hercegséggel közös határán, a még nem tisztázott eredetű Ják nemzetség [1] ekkor legtekintélyesebb tagja Márton, bencés monostor alapításába és egy szokatlanul magas reprezentációs igényű monostoregyház felépítésébe fogott. [2] Az alapítás indítékát az újabb kutatás egyre nagyobb nyomatékkal hozza összefüggésbe a nagyapja, Mike nádor bőkezűségéből fölépült, az antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt pornóinak, ekkortájt a királyi alapítású szentgotthárdi ciszterci monostor tulajdonába kerülésével. [3] Míg a minden bizonnyal eredetileg szintén a bencés rendi pornói monostorról csupán néhány építészeti részletet őrző kőfaragvány segítségével alkothatunk magunknak némi fogalmat, addig a jákinak mai megjelenése [4] is őrzi a benne megnyilvánuló, a magyarországi magánalapítású monostoregyházakét meghaladó, azokénál gazdagabb plasztikai díszítést és hangsúlyozottan nagyvonalúbb építési szándékot.

Jelenlegi ismereteink szerint Jákon, az apátság alapítása és az építkezés megkezdésének időszakában, a Sorok patak jobb partján emelkedő dombháton két szilárd anyagú épület állt. Mindkettő a domboldal patak felőli, északkelet-délnyugati irányú lejtőjének vonalához alkalmazkodóan helyezkedett el. [5] Az egyik a falu 13. századot megelőző létének tanúja, egy temetővel övezett szentélyfejes rotunda, a másik, egy nyújtott téglalap alaprajzú épület, amely minden bizonnyal a Ják nemzetség itt lakó tagjainak udvarháza volt. [6]

A nemzetség Karácsonyi János óta Pornó-Jákmonostori főágnak nevezett ágának Ják központú birtokteste Gyöngyösfőtől (Günseck, Ausztria) Lovaszdig (Luising, Ausztria) tíz faluból és falurészből állt. [7] Az ország távolabbi vidékein levőkön kívül tartozott még hozzá hat falu és falurész Zala megyében is. [8] Ebből részesült az apátság három falut, Jákon egy falurészt (az apátsági templomtól délre esőt), és egy Pinkamenti malmot kapva. [9] Az apátság költséges építkezését azonban minden bizonnyal nem az ezekből származó bevételek, sokkal inkább Márton ispán vasi és zalai várispánságaiból származó jövedelmei fedezték.

Az alapítást követően az építkezés 1220 körül kezdődött el egy akkorra már szokássá vált elrendezés szerint. Négy támaszpárral három hajóssá osztott, szentélynégyszöggel bővített háromapszisos, nyugati toronypáros magánegyház alapjait rakták le (1. kép). Az első terv szerint megkezdett építkezés során az alapozást feltehetően körben elkészítették és a szomszédos római kori város, Savaria romjaiból építőanyagnak kőfaragványokat [10] és egyes vélekedések szerint a síkmennyezetes bazilikához gránit oszlopokat hoztak. [11] Valószínűleg megépítették a tornyok felmenő falait a boltozatok indításáig, az északi mellékhajó falát a toronytól a szentély felé csökkenő magasságban (2. kép), és a déli mellékhajó keleti első szakaszának három kvádersorát a sekrestyeajtóig. [12]

Közismert a templom építése közben bekövetkezett tervváltozás, miszerint a síkmennyezetes, ötszakaszos alaprajzi elrendezésről a boltozott, négyszakaszosra tértek át. [13] Az építkezés során bekövetkezett esemény azonban nem egyszerűsíthető le, csupán a szerkezeti megoldásban megnyilvánuló változtatásra. Ugyanilyen fontos, hogy az új tervet készítő építőmesterrel - vagy még őt megelőzően? - igen magas művészi színvonalon dolgozó kőfaragók is érkeztek. [14] Az építkezésnek ebben a második, az épület végső megjelenését lényegében meghatározó fázisában építették föl a monumentális nyugati kapuzatot és vele szoros strukturális összefüggésben az Alapító karzati magánkápolnáját (3. kép). [15] A szentélyfejeket és az oldalaikon háromnegyed oszlopokkal bővített nyolcszögű pillérek egy részét is ez az építőműhely készítette. Azoknak a kvalitásos faragványoknak a legközelebbi rokonai, amelyek a mondott épületrészeket díszítik, a bambergi püspöki székesegyház 1230-ig, [16] több építési fázisban készült részeinek díszítésével hozhatók kapcsolatba. [17]

A jáki építkezést meghatározó második építőműhely tevékenysége tehát 1230 és 1245 közöttre tehető és megtorpanása az alapító ezidőtájt bekövetkezett halálával hozható összefüggésbe. [18] A meglehetősen gyengén dotált alapításhoz, az építkezés befejezéséhez az utódoknak pénzügyi forrás után kellett nézniük. Feltételezhető, hogy az Alapító egyik fiának, a veszprémi püspöki székbe ekkor kerülő Zlaudusnak nem kis mértékben köszönhető a szükséges pénz előteremtése, amelyet a jákfai Szent Mihály templom fölött gyakorolt magisztrátusi jogból származó jövedelmek is növeltek. [19]

A monostoregyház felszenteléséig eltelt tíz év eseményei nehezen rekonstruálhatók, hiszen nagyobbrészt ezeket a felső és déli, a tető alá hozáskor készült épületrészeket bontották el és építették újjá a templom 1896-1904 közötti "nagy restaurálása" idején. [20] Az egyelőre még 13. századinak datált északi gádorfal hevenyészettnek ható falazata, a nevezett épületrészeket díszítő kőfaragványoknak az előző építési fáziséval azonos stílusfokú, de azokénál gyengébb kivitele, továbbá az alkalmazott kőanyag silányabb volta egy kispénzű, az építkezés jelentős színvonalesésével járó befejezését sugallják. Ezek a megfigyelések továbbra is fenntartják és megerősítik a kutatás eddigi álláspontját, miszerint a templom északi mellékhajójának hasábbordás boltozata 13. századi, de utólagos, a főhajó és a déli mellékhajó beboltozása pedig elmaradt. [21]

Az apátsági templomot 1256. április 24-én [22] a tituláris szent, Szent György napján, minden bizonnyal Amadé győri püspök szentelte föl. A fölszentelésen jelen volt Favus pannonhalmi apát és Benke fia Ábrahám comes, vasi ispán is. Mivel az alapító Márton ispán, az 1240-es évek közepe táján elhunyt, fiai - II. Márton, Kázmér és Zlaudus veszprémi püspök -, akikre az építkezés befejezésének terhe hárult, mint örökösök képviselték. [23] Az apátsági templomtól délnyugatra, ezidőtájt építették fel a korai rotunda helyén a falu plébánia templomát, a Szent Jakab kápolnát (4. kép). [24]

A kolostorról egyelőre még túl keveset tudunk, a régészeti feltárásig csak annyit, hogy a mai sekrestye, egy félköríves apszissal bővülve kelet felé, eredetileg az apát magánkápolnája lehetett. [25] Apátját először egy 1223-ban kelt oklevél említi, ami a harminchárom év múlva bekövetkező felszentelést és a pornói bencés konvent ezidőtájt bekövetkező megszűnését tekintve, fölöttébb elgondolkodtató. [26] Lehetséges, hogy a megszűnő pornói bencés konvent költözött át Jákra, illetve a pornóiból szerveződött a jáki? Szerzetesi közösségéről szinte semmit nem tudunk, oklevél kiadási joga nem volt.  

A források a templom és a tőle délre állt épületek többszöri pusztulásáról, égéséről számolnak be. [27] A szerzetesi élet 1532-ben szűnt meg, amikor a Bécs felé vonuló török hadak a szerzeteseket elüldözték és a kolostor épületeit felégették. Az apátok a 13. századi eredetű épületek romjai között használhatóvá tett épületrészekben, szerzetesi közösség nélkül, egy évszázadon át, viszályok, vádaskodások és pereskedések közepette, meglehetősen sanyarú körülmények között éltek. [28] A helyzet a 17-18. században sem volt sokkal jobb. [29]

A már világi javadalmas apátság újkori címzetes apátjainak többsége nem tartózkodott Jákon. A kolostor helyén egy rommező keletkezett, melynek felszámolásáról a falu nagy szülötte, Fuxhoffer Damján a Monasteriológia első kötetében így ír: ... Ecclesiea adiunctum erat monasterium, qvod, dum in minoribus essem, integrum adhuc stetit, tecto qvidem destitutum, at facili impendio reparabile. Anno 1758. ultimae vidi patriae meae vetustissimum monastices benedictinae monumentum. Audio abinde omnia materialia aliorsum deportata, et ex iis novam abbatialem residentiam exaedificatam. ... [30]

Ha nem korábban, talán e romeltakarítás alkalmával került másodlagosan a főszentély (5. kép) törpegalériájába kelet és észak felől az a négy szobor, amelyeket a teljesen ép kváderfelület elé állítottak. Hátoldalukat és némelyeket kétoldalt is olyan mértékben faragták meg, hogy a törpegaléria oszlopai között, a keskeny peremre állítva elférjenek. A szobrokat, sőt a madaras oszlopfőt is a nagy restauráláskor sajnos kiemelték és a homlokzat restaurálása után helyezték vissza (6.kép - 7. kép). [31] Ezért maradtunk odahelyezésük idejét illetően bizonytalanságban, a másolatkészítés miatti kivételükkor tett megfigyelések után is. [32]

Az apátsági templomból származó eredeti kőfaragványok őrzési helye abban a helyreállított múzeumépületben van, amely a kolostor romjainak felhasználásával Fuxhoffer idejében épült a templomtól nyugatra.

Mezey Alice

---

[1] A Ják nemzetség eredetéről ld. Györffy 1970, 5-30, újabban Györffy 1993, 393, 404.

[2] Az apátsági templomra vonatkozó, 1996-ig megjelent minden korábbi publikáció és szakirodalmi utalás felsorolását ld. Henszlmann Lapok No 3. (1992) és Pannonia regia, 179-180. A magyarországi nemzetségek monostorok alapításáról ld. Fügedi 1991.

[3] Pornó - ma Pornóapáti - Jáktól két-három óra járásnyira északnyugatra, a burgenlandi határ közvetlen közelében fekvő falu. A középkori apátság maradványaiból a földfelszínen semmi nem látszik. Helyén a soproni jezsuiták egykori majorságának pusztulófélben lévő épületei állnak. Horváth E. 1930; Zsámbéky 1987, 111-117.

[4] Az 1896-1904 között lezajlott ún. nagy restauráláskor, megkésett purista szellemben átépítették az épületet. A nem eredetinek, tehát nem 13. századinak tartott, elsősorban a téglából készült épületrészeket elbontották és a kőből készült eredetiek mintájára újjáépítették. A terveket Schulek Frigyes készítette, a kivitelezést Gyalus László vezette. Mindketten a Műemlékek Országos Bizottságának (MOB) építészei voltak.

[5] A jáki templomdomb ásatása Valter Ilona és P. Hajmási Erika vezetésével folyik. A korai épületmaradványok feltárásáról ld. Valter 1994.

[6] A Pornószigeten állt udvarház az apátsággal együtt átkerült a szentgotthárdi ciszterci kolostor tulajdonába. A nemzetség Rába jobb- és balparti ágáról ld. Karácsonyi I.

[7] Mezey A. - Szentesi 1999a, 3-34.

[8] A Ják nemzetségre vonatkozó középkori oklevelek teljes körű, új feldolgozása Rácz Györgynek köszönhető. Kutatási eredményei egyre árnyaltabbá teszik ismereteinket az alapítás körülményeiről. Rácz 2000a, 7-26; a zalai birtokokra ld. még: Ruzsa 1994, 12-23.

[9] Magyarkeresztesen szőlőbirtokot, Kápolnaföldét, Pusztarádócot és Lovaszadot. Lásd még ehhez a 7. jegyzet utalását.

[10] A templom alapozásában nagy számban találhatók másodlagosan felhasznált faragott kövek, a felmenő falakban feliratos római kori kőfaragványok találhatók De nemcsak építőkőnek használták a római kori kőfaragványokat, a templom egyes figurális és architektonikus részletét is ilyenből faragtak át.

[11] OMvH Tervtár 17044. 21/1875. Törzsív.

[12] A déli mellékhajó keleti szakaszának falkutatását a sekrestyében 1993-ban végeztük el Szentesi Edittel együtt. A sekrestye keleti fala a lábazathoz és a három kvádersorhoz hozzáépült, fölötte viszont a falat szabályosan bekötötték. Minden jel arra vallott, hogy a templom egészét érintő tervváltozás itt pontosan tetten érhető. A sekrestyeajtó és a tőle nyugatra a déli mellékhajófal már nincs összefüggésben az első tervvel.

[13] Az apátság építéstörténeti kutatását, a rá vonatkozó források feltárását és művészettörténeti értékelését Bogyay Tamás alapozta meg. Az Ő alapvető eredményeit árnyalják tovább a későbbi kutatások. Bogyay 1943; Dercsényi 1957. A templom 13. századi építésmenetének rekonstrukciós kísérletét, elsősorban a 19. századvégi felmérések alapján legutóbb Marosi Ernő fektette le. Marosi E.: A jáki apátsági templom műemlékvédelmi problémái. OMvH Könyvtár K 1630. Kézirat.

[14] Az északi mellékhajó falának keletről nyugat felé egyszerűsödő architektúrája mindig problémát okozott az építésmenet rekonstrukciós kísérleteinél. Főképpen azért, mert a második építőműhelyt jellemző faragványok az első építési fázishoz tartozó struktúrában fordulnak elő. Felvetődik, hogy a második műhelynek először a kőfaragói érkeztek Jákra és a külső régi, ötszakaszos struktúra szerint folytatták az építkezést a keleti-északkeleti épületrészeken, majd az alaprajzi és szerkezeti változtatást az építőmester érkezése hozta. Erre utaló jelenségek, már a nyugati kapuzat és a karzati magánkápolna kialakításának vizsgálatakor is körvonalazódtak. Ha a következtetés helytállónak bizonyul, magyarázatot kaphatna a déli mellékszentélynek az északiétól eltérő párkány kialakítása és a templombelsőben, a főszentély diadalívénél jelentkező strukturális szabálytalanságok egy része.

[15] Mezey A. 1999.

[16] "...le kell szögeznünk, hogy a legmodernebb jáki fejezetek a bambergi nyugati épületrészek stílusfokán, illetve azon is túl mozognak és így aligha keletkezhettek 1230. előtt." Winterfeld 1999, 511.

[17] A jáki apátsági templom és a bambergi püspöki székesegyház épületplasztikai díszítésének összefüggései Bogyay Tamást foglalkoztatták egy életen át. Bogyay 1992b; Bogyay 1993b. Legutóbb a bambergi székesegyház monográfusa, Dethard von Winterfeld, a mainzi egyetem professzora elemezte fent idézett tanulmányában. Ő jelölte ki a megfelelő nyomatékkal a további kutatás irányát, ami a jelenség történelmi hátterében rejlő események megvilágításának fontosságára hívja fel a figyelmet. Ekbert bambergi püspök, Gertrudis magyar királynéval és Bertold kalocsai érsekkel való rokoni kapcsolatának és a bambergi püspök 1208 és 1211 közötti magyarországi száműzetése körülményeinek tisztázása "...ígéretes távlatot jelent...". Ugyanott 499. "... Döntő jelentőségű azonban, hogy Jákon valamennyi építési fázis elemei megjelennek és új repertoárba olvadnak össze, merthogy a jáki mesterek - legalább részben - képesek voltak kombinálni a különböző bambergi építési fázisokból vett motívumokat..." ugyanott 510.

[18] Jáki Nagy Mártont említő utolsó oklevél 1244-ből maradt ránk.

[19] A magisztrátusi jog adományozásáról szóló oklevél nem, de az azt megerősítő 1249. évi oklevél fennmaradt. Rácz 2000c.

[20] Mezey A. 1998, 477-490.

[21] A 13. századi építésmenet rekonstrukcióját és a korábbi ezirányú kísérletek ismertetését ld. Marosi 1997b.

[22] Az oklevél dátumának Szent Márk evangélista ünnepének nyolcadáról magára az ünnep napjára helyesbített olvasatát először Dercsényi 1957 közli, majd Érszegi 1996a, 109-114.

[23] A nemzetség ezen ágának családfáját legújabb kutatási eredményei alapján Rácz György állította össze. Rácz 2000b.

[24] A négykaréjos kápolna épületplasztikai díszítése formailag az apátsági templomét követi, de annál jóval gyengébb minőségben.

[25] A területen régészeti feltárás még nem volt, szondázó jellegű előzetes kutatását Valter Ilona 1990-ben végezte el, ekkor került elő (negyedikként) a szentély alapozása. Majd 1993-ban a sekrestye teljes belső feltárását is elvégezte, melynek során a diadalívre vonatkozóan is kerültek elő nyomok. Valter 1994.

[26] Az erre utaló források teljes hiányában is elgondolkodtató lehet Szent Márton savariai születésének hagyománya, az Alapító és utódainak a névválasztásban megnyilvánuló Szent Márton tisztelete, Szent Márton hegye - Pannonhalma, és Ják hangsúlyosan bencés volta, a környéken ekkoriban erősen terjeszkedő ciszterci alapítások között; Hervay 1996, 28-30. Más irányból II. András és IV. Béla Pannonhalmához fűződő viszonyának vizsgálata is érdekes lehet. Amíg ugyanis Szent István pannonhalmi oklevelét II. András kancelláriája 1212 és 1225 között ötször írta át és a pápa csak egyszer, addig a IV. Béla idejében készült nyolc másolat közül csak egyet a királyi-, kettőt a pápai kancellária, a további öt a Liber Ruberbe és a Regeszta Vatikána-ba írtak át. Érszegi 1996b.

[27] Évszázadonként legalább kétszer rongálódott meg a templom és a kolostor kisebb-nagyobb mértékben gyújtogatás, villámcsapás vagy más esemény miatt.

[28] Jellemző erre az időszakra, hogy dicséretes, említésre méltó építkezésnek számított már az is, hogy az apát gabonatárolót, lóistállót építtetett, a sekrestyét szalmával fedette be, és hogy a kertet sövénnyel keríttette. Széchényi 1901, 26. A címzetes apátok az apáti jelvényeket és felhatalmazásaikat a megyéspüspöktől kapták, de bizonytalanságaikban tanácsot a pannonhalmi apáttól kértek. 1699-ben pl. Zichy György Gencsy Egyed pannonhalmi főapátot kérdezte meg az apáti jelvények viselésével kapcsolatban. Széchényi 1901.

[29] A fennmaradt két inventárium, egy 1666. évi és egy 1710. évi, a castellumnak nevezett együttes helyiségeit írja le. Bencés Főapátsági Levéltár, Pannonhalma, Erdődy család monyorókeréki levéltára, fasc. 22. no. 1109, 424-427. és No. 1176. 366-379.

[30] Sólymos 1997, 100-105. Fuxhoffer 1803, 174-177: XXXIII: Abbatia Iákiensis S [ ancti ] Georgii Militis, et Martyris.

[31] A főszentély homlokzatát szobrok nélkül ábrázoló fényképek 1900-1901 között készültek. OMvH fotótár n.sz.: 142.916, 142.918, 142.919, és 126.916. A kibontásukkor keletkezhettek a hátoldalukon, a nyaktól lefelé haladó durva laposvéső nyomok és ekkor véstek a szobrok hátoldalának közepébe római számokat. Az ülő királyalak hátoldalába az I-es, a hajfonatos nőalakéba a II-es, a faldisztóriumon ülő alakéba a III-as. és a mellette álló kis nőalak hátoldalába a IV-es számot.

[32] A szobrokat - az apostolgaléria szoboregyütteséhez hasonlóan - rohamos pusztulásuk megállítása céljából mentettük múzeumba. A szobrok kibontásakor, környezetükben csupán a nagy restauráláskor alkalmazott mészdús, gipszszerű anyagot találtuk. Azt a habarcsot, ami a környezetükben és rajtuk is, behelyezésük idejének meghatározására támpontul szolgálhatott volna, gondosan letisztították