Művészettörténeti leírás
Madocsa
Az
apátság Duna-menti - vagy inkább -szigeti - lapályon, alig kiemelkedő helyen
létesült, bizonyára 1180 körül. Épületeiről a legfőbb adatok 1721-ben tett
pécsi kanonoki egyházlátogatás jegyzőkönyvéből valók. Eszerint az egész
faragott kőből, "itáliai stílusban" épült, szentély nélkül 14 öl hosszú, 10 öl
széles volt, és mintegy 10 öl hosszú "oldalkápolnáktól", valamint a szentélytől
kő "oszlopok" választották el. Homlokzatán két torony állt, a szépen kiugró
középrészen 8 láb széles kapuval, amelynek "elegánsan faragott", 7 hüvelyk
széles szárkövei voltak. Vagy 30 lépésnyivel odébb, szintén faragott kövekből
építve, ritka alakú, lábnyival több, mint 7 öl hosszú és talán 5 ölnyi széles
kápolna állt, 1 ½ öl hosszú szentéllyel, "kerek
boltozással". A templom fedetlen lévén, a nagyrészt református lakosok ezt
használták, náddal fedve és úgy-ahogy berendezve. A toronypár
a község és a református egyház régi pecsétjén is megjelent. Háromnegyed
évszázaddal utóbb a templom köveiből építették Bölcskén az 1796-ban elkészült
katolikus anyaegyházat, majd 1802-ben a plébániát is. Mondták,
ezidőben tűnt el az egyik torony. Végül a maradékokból
1806-ra megépült református templom is, amelybe belefoglalták a még álló
középkori tornyot (1. kép). Ez azóta is így
magasodik a tetők fölé a község délkeleti peremén.
[1]
Tervszerű feltárások a templomnál
mindeddig nem folytak. 1973-74-ben vízvezetékfektetés
közben előkerült falmaradványok vizsgálatából kiindulva Gaál
Attila kutatta a térséget, megfigyelve a középkori templom északi főfalának és
csatlakozó melléképületeinek bizonyos részleteit.
[2]
Néhány évvel ezelőtt a toronyról és a hajó homlokfaláról leverték a lábazati
vakolást, ami fontos részletek előkerülésével járt.
A torony (2. kép) az egykori
pár északi tagja, amelyhez a mai templomtest dél felé, homorú közvetítéssel
csatlakozik. A legfelső, nagyablakos szint biztosan, az alatta lévő, ahol
régebben szintén négy nagy ablak volt, amiből mára csak kis, kerek nyílás
maradt, feltehetően utólagos ráépítés. A földszinten kívül lent a nyugati
oldalon csonka attikai fallábazat (3. kép) hosszabb szakasza, a keletin
a saroktól kissé hátrább méternyi vastag fal csatlakozása, ezen
túl pedig sima kváderfal látszik.
Az északi - ma bejárati - oldalon nem látható középkori felület.
[3]
A belsőt, ahol a keleti rész lépcsőtérré alakult, és dél felé egyszerű ajtó
nyílik a templomba, élkeresztboltozat maradéka fedi,
a szögletekből alátámasztás nélkül kiálló vállakkal. Följebb belül szabadon áll
a kváderfelület a régibb nagyablakos szintig, amely
vakolt falú. Az emeleten nyugatra félköríves ablak nyílik kétfelé táguló rézsűs
béllettel, amely kívülről is mindig látható volt, falvisszaugrás fölött. Dél
felé nagy, lépcsős bélletű átjáró látszik, hornyos lábazattal és
vállpárkánnyal, világosan toronyközi karzatra utalva.
[4]
A keleti fal északi széléhez közel utólag szűkített ajtónyílás mutatkozik,
amely valaha a mellékhajóval lehetett összeköttetésben. Még egy efféle ajtó van
legfölül, a déli oldal keleti részén, amely egykor a főhajó felől nyílhatott. A
három utóbbi nyílás áthidaló íve a záradéknál kissé megtörik.
Mindehhez egyetlen helyszíni
díszített kőlelet járul (V
.38), amelynek motívuma, éppúgy, mint a tornyon kivehető
formálásmód, megfelelhet az alapítás korának, de
valamivel későbbi időszaknak is. A másik madocsaiként
emlegetett darab, amely Bölcske területén bukkant fel
(V.39),
nehezebben lenne 1180 tájához köthető - ami nem ok arra, hogy származtatását
kétségbe vonjuk. Bölcskén mindenesetre az 1860-as években kallódtak
madocsai eredetűnek mondott kövek, köztük egy állítólag
horvát címeres darab - amely azonban nyilván jóval későbbi volt.
[5]
[1]
Czinár I. 269;
Hőke 1869, 433;
Kováts
1942, 74, 417 (kép: 418). V.ö.
Történeti katalógus, ld. még 3.
jegyzet.
[2] Az 1973. év régészeti
kutatásai. Szerk. Burger A.
Budapest 1974, 73-74; Az 1974. év régészeti kutatásai. Szerk.
Burger A. Budapest 1975, 97.
[3] Az itt mérhető
toronyszélesség (5,80 m) nagyjából megfelel az 1721-es
vizitációból ismert adatnak (19 láb).
[4] Rómer
Flóris, aki 1866-ban járt Madocsán,
említi a nagy déli nyílást és a nyugati ablakot is, de ezzel kapcsolatban
lefaragott "capitaelek"-ről és további, csúcsíves
alsó ablakokról beszél (Rómer 1876, 30).
[5]
Hőke
1869, 433-434;
Rómer 1876, 30.
