Művészettörténeti leírás

Pécsvárad

Az apátság, mely a Zengő-hegy - az 1220 körülről fennmaradt, interpolált alapítólevél megnevezése szerint Mons Ferreus - tövénél, egy domb oldalában fekszik, a Szent István által alapított egyik legkorábbi bencés monostorunk. [1] Az alapításkor a szerzeteseknek feltehetően egy királyi udvarházat bocsátottak a rendelkezésére, [2] s a feltűnően gazdag javadalmakkal ellátott, fennállása során mindig is tekintélyes jövedelmekkel rendelkező kolostor a középkor folyamán jelentős méretűvé épült ki.

Az alapítás (1015) s a monostor felszentelésének (1038) [3] idejéhez az 1930-as évek és 1984 között folyt feltárások [4] során némileg kirajzolódott kolostoregyüttesből semmilyen részletet nem lehet biztosan kötni. A legkorábbi fennmaradt építménynek egy, a kolostor északi részén álló, már a középkor folyamán átépített, eredetileg esetleg a szerzetesek templomaként funkcionáló kápolna tűnik (1. kép - 2. kép). [5] Az épület első periódusához tartozik a kápolnát keleten lezáró, tört kőből épített, félköríves apszis, mely a hosszháznál csak egy-egy falszélességgel keskenyebb, valamint a hajó szintén tört kőből épült északi és déli fala. E falak, amint az ma főként az apszis külső felületén látható, eredetileg is felnyúltak a jelenlegi második szint főpárkányának magasságáig. [6] A hajó északi és déli falát belül lábazat nélküli, fejlemezzel ellátott, lizénaszerű pillérek tagolják. [7] A pillérek tetejéről kis sugarú hevederívek indultak, melyeknek mára csak a fal felé eső, rövidebb szakaszuk maradt meg - a jelenlegi boltozatban felhasználva - , s melyek a boltsüvegeken több helyen is megjelenő törésvonalakban végződnek. [8] A jelenség arra utal, hogy a kápolna első periódusában három hajóra lehetett osztva, s a hevederek ívelése alapján inkább keskenyebb mellékhajókkal és szélesebb főhajóval számolhatunk. [9] Mivel a hajó jelenlegi nyugati falának északi vége elválik az itt lévő sarokpillértől, az első periódusban nyugat felé hosszabb kiterjedésű térrel lehet számolni. [10] Elméletileg elképzelhető lenne, hogy a kápolna e periódusban egyszintes volt, de a hajó körítőfalaival látszólag együtt épült, említett boltozatindítások ennek ellentmondanak. Az eredetileg is kétszintes elrendezésre utalnak a körítőfalak magasságához képest meglehetősen alacsonyan elhelyezkedő, félköríves lezárású, rézsűs bélletű résablakok a déli oldal falpillérei közt, illetve az apszis tengelyében. Mindenesetre, ha az építményt fennállásának elején a kolostor templomával azonosítjuk, a kétszintes elrendezés némileg zavarba ejtő. [11] A felső szintről főfalainak a földszinti résszel megegyező kialakításán túl nem tudni semmit (3. kép).

Ehhez az első periódushoz néhány másodlagosan felhasznált faragvány is köthető. A későbbiekben bővített diadalívpillérek fejlemezeinek kialakítása megegyezik a hajó falpilléreinek megfelelő részleteivel. A hajó közepén ma látható vaskos, négyzetes pillér délnyugati és délkeleti sarkába beépített egy-egy oszlop eredetileg szintén az első épületből származhat. Fejlemezeik, melyek az oszlopok jelenlegi másodlagos helyzetét talán leginkább mutatják, a falpillérek fejlemezeinek kialakításával, s magassági méretével egyeznek. Kockaoszlopfőiket hengeres dobokból álló törzsek tartják, a keleti oszlop viszonylag ép alsó része alapján lábazatuk lefelé enyhén szélesedő hengeres dobból és a vele egybefaragott, négyzetes talplemezből áll (4. kép - 5. kép - 6. kép). [12] Az eddig leírt, az első periódushoz tartozó megoldások bizonyos határok között a datálást lehetővé teszik. Az alaprajzi forma: a hosszháznál alig keskenyebb, félköríves apszis, a feltehetően szűk mellékhajók a 11. századból ismert jellegzetességek (Kalocsa, I. székesegyház; Zalavár, bencés apátsági templom (?); Szabolcs, esperesi templom). [13] A hajó falpilléreinek fejlemezeihez némileg hasonló megoldással a feldebrői altemplomban találkozni, a középpillér másodlagos oszlopainak lábazata pedig a tihanyi altemplomban bukkan fel azonos formában. E párhuzamok a kápolna építésének idejét illetően leginkább a század közepére, második felére mutatnak. Ennek az első épületnek a berendezéséhez tartozhatott egy, a kolostor kiállításán látható, szentélykorlátból származó sarokpillér töredéke ( V.5), melynek díszítőmotívuma a korai pilisszentkereszti faragványanyaghoz tartozó töredéken is megjelenik (7. kép - 8. kép), [14] valamint a század végére keltezhető, valószínűleg import Madonna-dombormű három töredéke ( V.4).

A kápolna egy későbbi időben átalakításon ment keresztül. A munkálatokat kiváltó ok minden bizonnyal az eredeti boltozat beomlása volt. A helyreállítás alacsonyabb színvonalon történt, amire a másodlagos anyagok nagymértékű felhasználása is utal. [15] A diadalívet ekkor szűkítették be "L" alakú pillérekkel, s a hajó hossza a jelenlegi nyugati fal felépítésével valószínűleg lecsökkent. A hosszház háromhajós rendszerét megszűntették, s közepére négyzetes, nagyméretű (1,8 x 1,5 m) pillért állítottak, melyről a nyugati bejáratot közrefogó pilaszterekhez, illetve a diadalívpillérekhez hevederívek futnak. A szélső oldalakról ezekhez építették hozzá az első boltozatból megmaradt, meghosszabbított hevedereket. A szentélyt szintén beboltozták, a keleti ablak felső részét elmetsző élkeresztboltozat nyugaton a diadalívpillérek bővítésére támaszkodik. Az átépítés idejének meghatározására egyetlen támpont van, a szentélyboltozat 1960-ban részben feltárt freskója. A déli boltsüvegen kivehető, italobizantin hatásról tanúskodó angyalbüszt a 12. század közepe körül keletkezhetett (9. kép) . [16] Talán ehhez a kifestéshez köthető egy további, a kolostor kiállításán látható freskótöredék, feliratszalagot tartó kéz ábrázolásával (10. kép). [17] Elképzelhető, hogy az átépítés az alsó szinten funkcióváltozással is párosult, s részben ezzel van összefüggésben a tér fő tengelyébe beállított középpillér szokatlan elhelyezése, valamint a diadalív előtt előkerült, a hosszház teljes szélességét egy sorban elfoglaló hét sír is. [18] Az épület felújítását kiváltó esemény talán azonos volt azzal a tűzvésszel, melyről II. Géza 1158-as adományleveléből értesülünk, s mely a kolostor Szent János kápolnájára is kiterjedt. [19] Ennek a kápolnának a tárgyalt épület bizonyos részével való azonosítása nem kizárt. [20]

Még a román korban, de bizonyosan már a kápolna első periódusa után épült fel valamilyen formában a kápolnától nyugatra fekvő, észak felé erőteljesen kiugró építmény, melynek keleti falában két, félköríves lezárású résablakot tártak fel. [21]

Az apátság egy következő építési periódusáról a kolostor kőtárában található, jelentős számú, egyazon csoporthoz tartozó kőfaragvány tudósít. Az attikai profilú lábazatok, bimbós fejezetek és finoman tagolt fejlemezek töredékei egyes- és ikeroszlopokhoz tartoztak. Az általuk alkotott szerkezetről további felvilágosítást adnak azok a hengertagos, kis sugarú ívtöredékek, melyek stílusuk és méreteik alapján szintén e csoporthoz köthetők (11. kép). A nagy számú faragvány legvalószínűbben kerengőfolyosó, vagy -folyosók udvari falának árkádos architektúrájából származik. Stíluskapcsolataik Pilisszentkereszt, Somogyvár és Pannonhalma felé mutatnak, s az előbbi két kolostor kerengőjében rekonstruálhatónak bizonyult árkádsorok alapján valószínűleg a pécsváradi szerkezet felépítése is meghatározható. Az ikeroszlop két fejezete között megjelenő arcábrázolás ( V.61) somogyvári töredéken szintén feltűnik (V.57). Az építkezéshez köthető írott forrás nem lévén az előbb említett rokon emlékek alapján a munkálatok 1210 - 1230 közé tehetők. [22] Bár a kolostor déli részén feltárt, zárt, téglalap alaprajzú quadrum építésének idejére az ásatások alapján nem derült fény, nem elképzelhetetlen, hogy az árkádos szerkezet a fő vonalaiban talán ekkor kialakult kolostornégyszög kerengőjéhez készült.

A kolostor további kiépítésének történetéről csak meglehetősen vázlatos képpel rendelkezünk, a régészeti feltárások sem az épületek elrendezéséről, s funkciójáról, sem építési idejükről nem eredményeztek határozott elképzeléseket. A quadrum építésének idején, annak északi oldalán már kellett állnia jelentősebb templomépületnek. Az itt álló első templom szentélyének feltételezett egyenes záródása kérdésesnek tűnik, [23] poligonális szentélyvégződéssel pedig a 13. század elején még nem számolhatunk. A feltárt, egyhajós hosszházú, nyújtott, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyű, s északon mellékterekkel kialakított templom nyugati végének elrendezése éppúgy nem világos, ahogy e templom építési idejére sem ismerünk támpontokat (12. kép). Az írott források és a régészeti leletek a 14. századtól is számos építkezésről tanúskodnak. Egy 1357-es oklevélből értesülünk arról, hogy Jordán apát elad egy udvarházat egy palatiumhoz hasonlóként megnevezett épület - feltehetően az apáti ház - építési költségeinek a fedezésére. [24] A 14. század végéről figurális ábrázolással díszített mérműtöredékeket ismerünk ( V.71-72). 1400-ban az apátság castellanusáról esik szó, ami a kolostor várrá történő kiépítésének korai időpontjára mutat. [25] A templom poligonális záródású szentélyét valamikor a késő középkorban azonos szélességgel, de jóval rövidebb formában újraépítették. 1491-ben, Sforza Ascanio bíboros kommendátorsága alatt - akiről elképzelhető, hogy nem is járt soha Pécsváradon - a pápa búcsúengedélyt adott ki az apátságon történő építkezésekre, várfalak felújítására. [26] Talán ezekhez köthető egy egykor valószínűleg boltozatot alátámasztó, sokszögű tölcsérkonzol ( V.75). A kolostor kőtárában számos kétszer hornyolt profilú bordát találni, elképzelhető, hogy szintén ezekből az építkezésekből.

Tolnai Máté reformjával közvetlenül kapcsolatban álló, bármilyen építőtevékenységre Pécsváradon nem ismerünk adatot, a valószínűleg 1503-ra keltezhető vizitáció sem emlékezik meg az épületek leromlott állagáról. [27] A 16. századnak inkább a harmadik - negyedik évtizedéhez lehet kötni az ásatások során nagyobb számban előkerült, kifejezetten gyenge színvonalú, reneszánsz faragványokat, főként nyíláskeretek töredékeit. [28] A már régóta várként is funkcionáló kolostort, mielőtt a török 1543-ban elfoglalta volna, hadi célokra alkalmatlanná tették. [29]

Papp Szilárd

---

[1] Az alapítólevelet ld. DHA I. 63 - 80.

[2] Györffy 1969, 214.

[3] Szentpétery 1937, 125.

[4] A feltárásokra ld. Gerevich T. 1938, III. tábla; Ferenczy 1961, 136 - 148; Bándi - Kiss 1966, 70 - 72; Gergelyffy 1966, 72 - 76.; valamint a Régészeti Füzetek megfelelő évfolyamai.

[5] A jelenlegi kápolna belmérete: 14,2 x 7,2 méter. Az építmény kis mérete mindenesetre az ellen szól, hogy eredetileg kolostortemplomként épült volna.

[6] A déli hajófal keleti sarkának armírozásánál ez szintén egyértelműen kivehető.

[7] A pillérek a falsík elé kb. 30 cm-rel ugranak ki, szélességük nagyjából 70 cm. A fejlemezek magassága kb. 15 cm.

[8] A hevederekhez tartozó boltsüvegeken korai festésréteg nyoma vehető ki.

[9] Az 1958-as ásatás során a feltételezett hajókat elválasztó pillérek alapozásaiból semmit sem találtak ( Ferenczy 1961, 137).

[10] OMvH Tervtár, 1974-es ásatási napló, ltsz.: 25638. A nyugati fal bejáratát közrefogó pilaszterek mérete (kb. 30 x 50 cm) eltér a többitől, s ezek fejlemezzel sem tagoltak. Az északi pilaszterben a törtkőtől eltérően, sima oldalúra faragott (másodlagos?) kövek is találhatók, illetve egy pálcataggal díszített faragvány is. A hajó déli fala a jelenlegi nyugati faltól nyugatra folytatódik.

[11] Kolostortemplomok kétszintes elrendezése későbbi időből nem ismeretlen. A deáki bencés kolostor templomában a felső szint feltehetően a szerzetesek lakhelyéül is szolgált ( Takács 1996c, 302 - 306.).

[12] A délkeleti oszlopfő nyugati oldalából 15 cm hosszú falazási tömb áll ki, ez az itt lévő lábazatnál is megfigyelhető. Az oszloptörzsek vastagsága kb. 45 cm, jelenleg háromnegyed részük áll ki a pillérből. Mindez arra utal, hogy eredetileg fal előtt álló, de a falba valószínűleg csak a lábazatuknál és a fejezetüknél bekötött oszlopokkal kell számolni. A négyzetes pillér két északi sarkán a déliekével azonos szinten egy-egy igen töredékes lábazatot lehet kivenni. A falszövet azt mutatja, hogy eredetileg itt is teljes oszlopok állhattak.

[13] Kalocsáról legutóbb röviden, a korábbi irodalommal, Takács 2000, 307; a zalavári feltételes példához a korábbi irodalom tárgyalásával együtt ld. Szőke 1998, 270 - 271; Szabolcshoz: MMT 10, 332 - 333.

[14] E korai anyagot a század harmadik negyedére datáló palmettás töredékekre ld. Pannonia regia, I - 2.

[15] A hajó középpillérében és a diadalív bővítésében feltűnően nagy számban jelennek meg - falazókőként egyébként a körítőfalakban és a falpilléreknél is alkalmazott - , kb. 10 cm vastag, vörös mészkő lapok. A szokványos falazókövekhez képest feltűnően vékony kialakítás valószínűleg másodlagos felhasználásra utal. Bár vélt eredeti alkalmazási formájukat nem ismerjük - erre csak néhány darab kiváltása után derülhetne fény - , a Mecsekben több helyen is bányászott, a gerecseihez hasonlóan jura kori, vörös színű kőzet felhasználása ebben az esetben jóval megelőzné a gerecsei "vörösmárványból" készült legkorábbi, ismert emlékeket Magyarországon.

[16] Tóth M. 1974, 26 27.

[17] Az igen töredékes felirat olvasata: [...]M[...]/[...]BIT[...]/[...]ACE[...]/B[...]CVM[...]ER[...]/R[...]QVODEV ^{\SYMBOL 113 \f "Times New Roman CE"} [...]RA[...]/MERA ET AP[...]NDE[...]

[18] A temetkezések kora, a síroknak a padlószintekhez viszonyított helyzete nem ismert.

[19] DHA I. 63. Az adománylevél eredetiségének kérdéséhez v.ö. Szentpétery 1918, 592-617.

[20] Az alsó szint funerális funkciójának vélhető megnövekedése könnyen összeegyeztethetőnek tűnik egy esetleges Szt. János titulussal.

[21] Régészeti Füzetek. 29. Az 1975. év régészeti kutatásai. szerk.: Burger A. Budapest 1976, 84. A keleti fal, melyben az ablakok találhatók, nincs kötésben a kápolna északi falának nyugati végével (OMvH, Tervtár, 1977-es ásatási napló, ltsz.: 25639).

[22] Pannonia regia, IV-12, IV-13.

[23] Kozák Károly 1989-ben a 13. század közepe körül épült, egyenes szentélyzáródású templomról beszélt, de a közölt alaprajzon ez az épület nem jelenik meg, a záradékfal helyén, a "későbbi" poligonális apszisban diadalívpillér-szerű, egy-egy falszakasz jelenik csak meg (Gállos - Kozák 1989). Az ásatási alaprajzon e falaknak a tér belseje felé eső vége egyértelműen jelentkezik a hozzájuk tartozó alapozásoknak a végével együtt (OMvH, Tervtár, 25523).

[24] Anjou-kori oklevéltár VI. 562 - 563.

[25] Csánki II. 456.

[26] Theiner 180 , II. DCCXXI. okl.

[27] PRT III. 585 - 586 (131. okl.)

[28] Sándor 1984, 49 - 51, 68 - 69, 80 - 81.

[29] MHH II. 236 - 238.