Művészettörténeti leírás

Vértesszentkereszt

A Vértes hegységben, Pusztavám, Oroszlány és Bokod települések által határolt erdős terület egyik magaslatán egyházi épületek maradványai állnak. Közülük a kváderfalú, nagyméretű templomnak és a tőle északra elhelyezkedő kolostor keleti szárnyának a romjait a szakirodalom Rómer és Henszlmann óta ismeri, és a vértesszentkereszti apátság néven jegyzi. [1] A templom előtti előcsarnok alapjait, a kolostor korábban ismeretlen, négyzetes udvar körüli részleteit és a hozzá az északnyugati részen kapcsolódó, törtkőből emelt, kisebb templom alapfalait ásatások tárták fel (1. kép). [2]

A kisebb templom a délről mellette állt, egytraktusos kolostori szárnnyal, az együttes legkorábbi része. [3] A templom eredetileg osztatlan hajóból és ehhez keletről csatlakozó, keskenyebb, egyenes záródású szentélyből állt. A szentély két oldalához utóbb téglából egy-egy négyzetes, kívül-belül köríves apszissal bővített kápolnát emeltek.

A háromhajós nagytemplomot három pillérpár tagolta, a hosszházat egy-egy falvastagságnyival szélesebb kereszthajó bővíti, kelet felé szentélynégyszög csatlakozik hozzá. A hosszházba három bejárat vezet. [4] A kereszthajó nyugati szögleteiben csigalépcsőre utaló alapozásokat látunk, a keleti oldalon egy-egy köríves apszist. A szentélynégyszög északi és déli falához hasonlók csatlakoznak, keleten pedig a tőlük szélesebb főapszis.

A felépítményből nagyrészt csak az alsó kősorok állnak. A mellékhajók nyugati végének és a szentélynégyszög délkeleti sarkának esetében a maradványok az egykori boltozatok magasságát is elérik (2. kép - 3. kép). [5]

A templomon kívül és belül lábazat fut körbe. [6] A külső a keleti részeken gazdagabb tagolású, míg nyugatabbra egyszerűbb. [7] A keleti részeken a lábazatról lizénaalátétes féloszlopok emelkednek, ezek fenn ívsoros párkányt tartanak (4. kép). [8] A nyugatabbi részeken elmaradnak a függőleges faltagolók. [9]

A belső lábazat tagolatlan lépcső, amely alacsonyabban végződik a külsőnél. [10] Rajta a szentélynégyszög, valamint a kereszthajó keleti szögleteiben háromnegyedoszlopok állnak. [11] A hosszházban csak a négyezeti pillérekkel szemben és a nyugati falon alkalmaztak lábazatról induló elemeket, amelyek itt pilaszter előtti félnyolcszögű oszlopok. [12] Rajtuk kívül a falakat konzolok tagolják. [13] A diadalív pillérei és a hajók közti pillérek magas, nyolcszögletű székeken emelkednek. [14] Az első két pillérpár nyolcszögletes, a harmadik a diadalív pilléreihez hasonlóan kötegelt (5. kép). [15]

Kozák Éva és Sedlmayr János megállapítása szerint a templomot kétféle koncepció szerint építették. A lábazat fölött jelentkező váltást a falvastagság csökkentésében és ezzel összefüggésben a keleti homlokzatokon falpillérek bevezetésében látták. [16] Véleményünk eltér az idézettől: az építéstörténetet mi az eredeti terven alapuló módosítások sorozataként rekonstruáljuk. A rekonstrukció kiindulópontja a külső lábazat egységes terv szerinti, egy építésmenetben való kivitelezésének a megállapítása. [17] A külső lábazattal együtt készült az északi kapué is. [18] A felmenőben a bélletet, és ennek megfelelően a falvastagságot is az eredeti tervnek megfelelően alakították. Így nincs okunk a keleti részek faltagoló elemeinek alkalmazását áttervezéshez kötni. Módosítást inkább ezeknek a nyugati szakaszokon való elmaradásában látunk. A belső tervén, a szintviszonyokból következően már ezt megelőzően is változtattak. A lábazati szinten az apszisok homlokoldalainak a felmenőben egylépcsős visszaugrással való tagolása nincs előkészítve. Továbbá amíg a diadalívpillérek frontális állású háromnegyedoszlopaikkal még az eredeti terv részei lehettek, addig a szögletekben állók az átlós, lábazati szöglet fölé belógó lábazataikkal, már nem. [19] Ezekhez képest a hosszház faltagolása újabb tervezői fázis eredménye, amely a konzolok alkalmazásának tekintetében a külsőn látott megoldással függhet össze, a nyolcszögletes formák esetében pedig a belső pillérekkel. A kötegelt pillérek megépítésekor viszont a terv legrégibb formáihoz tértek vissza. Ez ugyanakkor az eredeti terv egy, a külső lábazatokon megfigyelt jellegzetességnek az alkalmazását - a keleti részeknek a nyugatiaktól való megkülönböztetését - is jelentette. Eredményként a belsőben a kereszthajó a szentélyrész formavilágának lett a része. [20]

A déli pillérsor első tagja lábazatának rokonával a templomhoz utólag épült előcsarnok bejáratán találkozunk. [21] A pillér megújítása [22] nemcsak az előcsarnok tervével, hanem a mellékhajók nyugati végében, a boltozatlenyomatok feletti falszakaszok eredeti funkciójával is összefügghet. [23] Miután Marosi Ernő a mellékhajókarzatok egykori létére vonatkozó feltételezést meggyőzően cáfolta, [24] ezeket újabb módosításként itt emelt toronypár maradványaiként értékeljük (3. kép). [25] Ezt támasztják alá az északi megfelelő szakaszban talált harangmaradványok is. [26] A csigalépcsők kereszthajói karzatokra vezethettek. [27]

A főhajó faltagolása nem lehet független az aracsi megoldástól. Ezt azok a nyolcszögű pillérfők sejtetik, amelyeken a nyakgyűrű nem fordul át a pillérnek minden, valószínűleg eredetileg a főhajó felé néző, oldalára. [28]

A felépítmény művészetéről a dísz í tőfaragványok tekintetében megközelítőleg teljes képet alkothatunk: az in situ fennmaradtak mellé nagyszámú, másodlagos felhasználásból ismertet [29] vagy régészetileg előkerültet társíthatunk. A nyugati és a déli kapuhoz soroltak közt a figurális falsarkok és a hulláminda motívuma alapján állapíthatunk meg kapcsolatot. [30] A pálcaszerűen alakított indához kapcsolódó palmetták karéjait vájatok tagolják, de nem azonos módon: amíg a délihez soroltakon a vájatolás az egész felületre kiterjed, addig a nyugatiakon a vájatot a karéjszél peremszerűen keretezi. E kétféle tagolási mód az akantuszleveleken is megjelenik, a peremesszélű megoldáshoz gyémántsoros motívum társul. [31] Ugyanez a kettősség a belsőben, a pillérekhez sorolható fejezeteken is kimutatható. [32] Az északi pillérsor vonalában álló falpillér in situ fejezetét [33] az akantuszok részletképzésén és a gyémántsoros motívumon túl kompozíciós rokonság köti a nyugati kapu oszlopfőjéhez (7. kép - 8. kép). [34] A gyémántsoros dísz egy figurális darabon is megjelenik. [35] A motívum alapján a hosszház művészetével hozható összefüggésbe a főhajóból vagy a szentélynégyszögből származóknál [36] kisebb méretű zárókő is. [37] A gyémántsor itt a háromkaréjos levelek középvájatában jelentkezik (9. kép). A figurális faragványok nagy részét az oroszlános konzol jellemzői [38] alapján a déli kapu mesterétől és környezetéből származtathatjuk. Az északi kapu fejezetei [39] újabb mester művei. A levélfelületek pálcás-bordás tagolása és karéjcsokrokból álló levélvégek jellemzik a szentélynégyszög in situ [40] és a szentélynégyszög déli apszisára visszaépített fejezetét [41] is. [42] Ez utóbbit a többlépcsősen tagolt abakusz (hajlatában levélcsokorral) és a valódi kehelyperem alapján a főszentély külsején lévőkkel rokonítható. [43] Tóth Sándornak a faragványokra vonatkozó sarkalatos megállapítását, amely szerint a "stílus nyugatról keletre és lentről felfelé fiatalodni látszik" [44] a tatai műromban és a múzeumban őrzött faragványok alapján kibővíthetjük: [45] a stílusfiatalodás iránya e helyen megfordul. Ezeken a szentélyen látott levélkompozíciók megfelelőivel találkozunk. A fő különbség: a fejezetforma antikizáló jellegének helyébe kehelyszerű formálás lép, elmarad az abakusz, a voluták pedig kisméretű, dekoratív mellékmotívummá redukálódnak. Hasonló voluták a karcsú arányú, gótikus fejezeteken is megjelennek (10. kép). [46] Ezek levélkompozíciói és a leveleiknek ívesen összenőtt frízei is a két idézett darabbal rokoníthatók. A kehelyszerű formálás tekintetében ezekkel további stílusfiatalodást mutató tatai múzeumi fejezetek [47] függnek össze. A fiatalodás a gazdagon alakított, többrétegű kompozícióban nyilvánul meg. Közülük a hurkos-indás fejezetek kompozíciós szempontból a kapuk stílusrétegével tartanak rokonságot, az említett múzeumi darabok viszont ezektől meglehetősen távol állnak.

Raffay Endre

---

[1] Henszlmann 1865, 206. A templomrommal foglalkozó alapvető feldolgozások: Nácz 1899, 168-201 ; Gerevich T. 1938, 31-33, 70-71, 137, 140, 146-148, 189, 192 ; Lux G. 1940, 268-272, 300-303 ; Révhelyi 1957, 447-481 ; Révhelyi 1958, 41-70 ; Dercsényi 1961, 62, 63, 78-80, 82 , 83-84 ; Sedlmayr 1970, 291-300 ; Marosi E. In : Árpád-kori kőfaragványok 221-227 ; Marosi 1980, 300-301, 314 ; Tóth 1983, 241, 394-395, 410-411 ; Marosi 1984, 22, 75, 94, 95, 99, 103, 104, 106, 107, 109, 114, 117-119, 121, 123, 127, 129, 131, 140, 152, 154-156, 158, 164, 165, 167, 168, 175, 178 ; Pannonia regia 173-178.

[2] A romterületet legutóbb 1964-71 között kutatták meg: Kozák É. 1993a. Idevonatkozó korábbi publikációi: Kozák É. 1970, 272-290 ; Kozák É. 1979 ; Kozák É. 1983, 391-428.

[3] Az egyeneszáródású templomnak és a kolostor lakóépületeinek a feltárásáról, maradványainak leírásáról és értékeléséről: Kozák É. 1993a, 20-26, 52-74. 3. rajz.

[4] A főbejárat a nyugati oldal közepén nyílt, a mellékhajókba vezetők pedig a nyugatról számított harmadik pillérközben, helyette újat az északi kereszthajófalon vágtak (Kozák É. 1993a, 41).

[5] Az ásatásokat követően a helyszínen, mindmáig elhúzódó rekonstrukciós munka vette kezdetét. Az in situ fennmaradt falszakaszokon kívül újonnan épültek emelkednek. Helyreállították a nyugati és az északi kaput, a szentélynégyszög keleti és déli mellékapszisát, a szentélynégyszög boltozatából félbaldachinszerűen megjelenő fantáziamű emelkedik. A pilléreket különböző magasságig egész ítették ki. A helyreállításkor az anastylosis módszerét alkalmazták, így az időjárás viszontagságainak nagyrészt eredeti faragványokat tettek ki. Ezek a helyreállítás bűnös felelőtlenségéről tanúskodnak, annak szomorú elszenvedői: pusztulásuk rohamos.

[6] A külső lábazatot az alsó három kősorból képezték ki. Ez a déli oldalon nem maradt fenn. A régésznő feltételezése szerint ez eredetileg itt is létezett ( Kozák É. 1993a, 33).

[7] A lábazat tagolása a keleti részeken magas lépcső, párnatag, e fölött lépcső, amelynek éle helyén vájat fut: Kozák É. 1993a, 51-54. képek, a nyugati szakaszokon csak a vájatos lépcső jelentkezik: Kozák É. 1993a, 40, 48. képek. A kétféle lábazat találkozása az északi kereszthajószáron figyelhető meg: az apszison még a gazdagabb alakítást tőle jobbra pedig az egyszerűbbet látjuk: Kozák É. 1993a, 53. kép.

[8] Kozák É. 1993a, 52-53. képek. A párkány elemei: profilozott ívkonzolos ívek, fogrovat, párnatag, homorlat, lemez.

[9] Kozák É. 1993a, 48. kép. A hosszházon a koronázópárkány is különbözik a keleti részekétől. A régészeti leletek tanúsága szerint itt profilozatlan csúcsívekből állót rekonstruálhatunk, amely fölött fogrovat, kettős horony és lemez következett: Kozák É. 1993a, 42-43.

[10] Kozák É. 1993a, 13, 47, 58, 60-61, 65, 67-68. képek. A lábazat a mellékapszisokban elmarad.

[11] Kozák É. 1993a, 49, 61. képek.

[12] Kozák É. 1993a, 13, 62. képek, 49. kő. A déli négyezeti pillérrel szembeni falpillérnek nincs nyoma.

[13] Kozák É. 1993a, 62-63. képek.

[14] Kozák É. 1993a, 56-58, 65. képek.

[15] Kozák É. 1993a, 42. kép. Az aracsi templomban két nyolcszögű pillérpárt szintén kötegelt követ ( Raffay 2000, 456, 462, 13, 15. kép). A pillérlábazatok (a déli pillérsor első tagjáénak kivételével) az épület többi lábazatához hasonlóan attikai tagolásúak. Ezek a nyolcszögű pillérekét és a félnyolcszögű falpillérekét kivéve saroklevelesek: Kozák É. 1993a, 45, 49, 52, 57-58, 67. képek. A fejezetzóna nem egységes. A nyugati fal valamint a főapszis in situ falpillérfői vállpárkány nélküliek: Kozák É. 1993a, 13, 52, 58. képek. (Vállpárkány nélküli fejezetekkel az esztergomi lakótoronyban találkozunk, v.ö. Tóth S. 1983, 394) Viszont a szentélynégyszög in situ fejezete fölött vállpárkányt látunk. Ez negyedhomorlat, lemez, magas negyedhenger tagolású. Ez utóbbi tagozat emlékeztet az apszisok vállpárkányára: Kozák É. 1993a, 61. kép. (A vállpárkányok formai megfelelőivel Aracson, Ócsán és Jánoshidán találkozunk). Az ablakok alakításában, valamint a boltozati bordaprofilokban további módosítások nyomait fedezhetjük fel.

[16] Kozák É. 1970, 275; Sedlmayr 1970, 271; Kozák É. 1993a, 33, 43. Mezősiné idézi a szakirodalom korábbi periodizációs elképzeléseit is: Kozák É. 1993a, 33, 72. jegyzet.

[17] Az alaprajz a fő vonásait tekintve tehát egységes. Jellegzetességei, amelyek alapján a gyulafehérvári és a kalocsai kapcsolatai feltételezhetők, az eredeti tervhez tartoznak. A gyulafehérvári első építész tervével a kapcsolatot Tóth Sándor a keleti részek elemeiben (kereszthajó mellékapszisokkal, szentélynégyszög, diadalívpillérek) látja: Tóth S. 1983, 410. A kalocsai második székesegyház kereszthajójának északi szárában a vértesszentkereszti pozíciójának megfelelően az északnyugati szögletben csigalépcső emelkedhetett. Lépcsővel a déli oldalon is számolnunk kell: az itt a kereszthajószárhoz kívülről kapcsolódott (v.ö. Henszlmann 1915, 43-53).

[18] Kozák É. 1993a, 48. kép. A lábazat jellegzetessége, hogy a tagolás nem fordul ki a homlokzati síkra, hanem ott mintegy leszelve jelentkezik. Ez a megoldás az esztergomi lakótorony kettőskapujáéra emlékeztet (v.ö. Tóth S. 1983, 394).

[19] Az átlós beállításról a lábazatokon kívül a szentélynégyszög délkeleti szögletének fejezete is tanúskodik: Kozák É. 1993a, 61. kép.

[20] Hasonló megoldást az aracsi templom egyszerűbb felépítményi szerkezetén belül látunk: Raffay 2000, 462, 30, 31. kép.

[21] A lábazatok tagolása: lemez, negyedhomorlat, pálca: Kozák É. 1993a, 55, 63. képek. Az előcsarnokot utólag, de még a 13. század elején építették: Kozák É. 1993a, 36, 52. 140. jegyzet.

[22] Nem valószínű ugyanis, hogy a pillér megépítésével az előcsarnok kivitelezéséig vártak volna. Pillércsere feltételezése: Tóth S. 1983, 394. 8. jegyzet.

[23] A felfalazás mára csak az északi oldalon maradt fenn: Kozák É. 1993a, 62. kép. A déli oldalon ez a harmincas években még fennállt: Kozák É. 1993a, 13. kép.

[24] Marosi 1984, 155.

[25] A tornyokat a templom 18. századi bontását dokumentáló forrás alapján szokás feltételezni. Ezeket idézi: Kozák É. 1993a, 99, 33. jegyzet. A tornyokat a szakirodalom korábbi feltételezései alapján ( Lux G. 1940, 272, 302; Révhelyi 1958, 452, 457.) a kereszthajó fölött képzeli el: Kozák É. 1993a, 32. Az északi megfelelő pilléren javítás vagy megerősítés nyomai nem maradtak fenn. Ócsán a toronypár helyét szintén tervmódosítás jelölte ki. A tornyok belső sarkait tartó pillérek itt szintén nyolcszögletűek, ezeket itt sem toronytartásra tervezték, újabb funkciójukat mindmáig teljes ítik.

[26] Kozák É. 1993, 49.

[27] A méretek alapján a keresztszár egészére kiterjedő kétszintességre gondolhatunk (Takács a kalocsai második székesegyház kereszthajószáraiban tételez fel karzat-kápolnás megoldást: Takács 2000, 309). Ez felveti a kérdést: nem kell-e az árkádsort az aracsi megoldáshoz hasonlóan a diadalívpillérig azonos magasságban végighúzódó, egységes sávként rekonstruálni (Raffay 2000, 15. kép)? A feltételezés nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a vitatott szakasz a külső tömegben egységes kereszthajóként jelent volna meg.

[28] Révhelyi 1958, Fig. 21. Aracson a nyolcszögű pillérek a padlótól a főhajó boltválláig tagolatlan egységként emelkedő pillér-falpillér egység részei voltak (v.ö. Raffay 2000, 464, 465. 16. kép).

[29] A 18. század végén a templom köveinek nagy részét a csákvári és a tatai Esterházy parkokban emelt műromok számára bontották ki az eredeti építészeti összefüggésükből. A csákvári darabok ma már a tatai Kuny Domokos Múzeumban vannak. Másodlagosan felhasznált vértesszentkereszti faragványokat a szendi templom is őriz.

[30] Kozák É. 1993a, 1. kő, 16. kő, 17. kő.

[31] Kozák É. 1993a, 7. kő; Marosi 1984, Abb. 305. A gyémántsor a levelek bordáit díszíti.

[32] Peremes karéjok gyémántsorokkal: Gerevich T. 1938, CXXIX. t. (felső kép); Révhelyi 1958, Fig. 27, 30-31. A déli kapuhoz sorolt faragványokhoz állnak közelebb: Nácz 1899, XCI, XCII. sz.; Marosi 1984, Abb. 132. fejezetek. A gyémántsort nem alkalmazó akantuszt ípus jól megfeleltethető az esztergomi lakótorony fejezeteiével, de köztük nincs stíluskapcsolat. Az esztergomi levelek bordáit tagoló elemek (felfelé szélesedő vájat, felette félhold alakú véset és furatlyuk) alkalmazása a vértesi anyagra nem jellemző, bár nem is ismeretlen (lásd a katalógust). Az esztergomi kapcsolatra további részletmotívumok utalnak: szárnyas lény tollazatának lángnyelvszerű tincsmotívuma ( Gerevich T. 1938, CXXIX. t. felső kép.), fejezet kelyhét osztó gyűrű ( Nácz 1899, LXVII. sz.) szalaggal átkötött csigásodású voluta (Kozák É. 1993a, 2. kép, a jobb oldali fejezet), pödrött végű karéjos levelek (Kozák É. 1993a, 48. kő), a " pármaias" levéltest-mot í vum (lásd a katalógust). A lakótoronynak elsősorban modenai eredetű kompozíciós megoldásai (a szalagos volutájú műromi fejezetet kivéve) Vértesen nem jelentkeznek (v.ö. az alábbi jegyzettel).

[33] Kozák É. 1993a, 13. kép. A kompozíción az alsó levélsorból önálló sávot alkotó szárak emelkednek, amelyekhez leveles indák csatlakoznak. A fejezet kompozíciós megfelelőjével Karcsán találkozunk (a déli fal egy párkánykonzolán). Az alsó zóna levéltípusai különböznek ugyan, de a vértesi megfelelőjét a konzol mestere szintén ismerte és provinciális leszármazottját a déli karzattartó pillér déli oldalán alkalmazta. E mestert a nyugati kapu esztergomi eredetű kőfaragó előzte meg. Ebből a vértesi korai faragványoknak Esztergomtól való elhatárolása következik (v.ö. a fentebbi jegyzettel).

[34] Kozák É. 1993a, 7. kő.

[35] Révhelyi 1958, Fig. 26.

[36] Nácz 1899, XLIV. sz.; Kozák É. 1993a, 61-61. kő.

[37] Kozák É. 1993a, 64. kő.

[38] A jellemzők: peremmel keretelt, fúrt közepű, domborodó felületű szem, csavarodó végű szőrcsomók ( Marosi 1984, Abb. 305).

[39] Kozák É. 1993a, 48. kép.

[40] Kozák É. 1993a, 61. kép.

[41] Nácz 1899, LXXXIII. sz. A rajz a részleteket tekintve nem megbízható.

[42] A karéjcsokros végű levéltípus rokonai Karcsán, az északi karzattartó pillér északi oldalán fordulnak elő: Dankó 1998, 11. oldali alsó kép (a felirata helytelen).

[43] Kozák É. 1993a, 52. kép, 294-295. 36. kő, 296. 42. kő.

[44] Tóth S. 1983, 394. 8. jegyzet.

[45] Révhelyi 1958, Fig. 8, 34-35.

[46] Kozák É. 1993a, 297. 46-47. kő.

[47] Gerevich T. 1938, CXXX. t.