Művészettörténeti leírás
Pankota
A Kopasz-hegy lábánál egykor
elterülő ópankotai településtől északnyugatra,
illetve a jelenlegi mezőváros délkeleti szélén feküdt, az ott látható földvár
belterületén. A ma "Török Vár"-nak (Cetatea
Turcească) nevezett erődítményt a főutcáról a református
templom mellett befordulva, a dombok felé vezető úton lehet megközelíteni.
A templom feltehetően már egy előbb létező földváron
belül épület fel (8. kép). Hossztengelye 45˚-os északi irányú elhajlást mutat. Az
első templom 8,50 méter széles és 11 m hosszú belső
terét 8,50 méter szakaszon két pár oszlop tagolta. Hátralévő nyugati szakaszát
valamilyen észak-déli irányú tagolóelem határolhatta
el. A templomhajó falait faragványok díszíthették. A 12. század első felében
karzatos nyugati toronypárral bővítették és esetleg a
szentélyt is átépítették vagy ekkor látták el a
tornyok falait is díszítő féloszlopokkal. A két
torony alatt és mögött húzódható karzat keleti szakaszát sarokgumós
lábazatokról induló féloszlopokkal tagolt
pillérpár támasztotta meg a hajótérben. Később a templomot
egy újabb toronypárral hosszabbították meg. Ma nincs
felszíni nyoma, de a kőanyag közel másfél évszázadig tartó folyamatos
kitermelése ellenére a vár gödrös, helyenként bozóttal benőtt területe
épületmaradványokat sejtet. A 19. századi adatok szerint a téglalap alakú várat
három árok övezte. A ma is meglévő belső árok akkor még körös-körül mintegy 6
öl széles és 3-4 öl mély volt. A vár négy sarkán bástyák nyomai mutatkoznak. A
váron belül három épületcsoportra engednek következtetni a romok. Ezek közül
csak a templomot tárták fel, amely a vár északkeleti szegletében feküdt, és
szentélye körívéig minden oldalon faragott kövekből épült falazat kerítette. A
szentély két láb és a hosszház három láb széles falai 1-2 méter magasan álltak.
A kívül és belül finoman csiszolt kövekkel burkolt falakat faragott
párkányzatok és egyéb ékítések díszítették szokatlanul gazdagon. A templomtól
délre, illetve délnyugatra eső romokból sok kockakövet emeltek ki.
Régészeti
kutatások:
-
1847-ben
Pichler pankotai
uradalmi inspektor
ásatása.
-
1862-ben Vörös
Antal, Török Gábor és Kopcsányi József részben kiássa
a romokat.
-
1870-ben
Rómer Flóris keresi fel a
romhelyet.
-
1882-ben
Pulszky Ferenc ásat rövid ideig, de nem találja meg az
akkor már ismét földdel borított maradványokat.
-
1883-ban
Medgyaszay Lajos feltárja az apátsági templomot.
-
1885-ben
(szeptember 24-én) Márki Sándor jár a helyszínen és leírja a romokat.
-
2000-ben újabb
régészeti kutatás indul (Dana Marcu,
Pascu Hurezan és
Heitelné Móré Zsuzsa).
Leletek:
rendkívül gazdag leletanyagának nagy része csak 19. századi leírásokból ismert.
Ezek szerint 54 csontváz került elő fakoporsóban vagy kőből kirakott és
faragott kőlapokkal fedett sírokban, valamint két kőkoporsóban. A sírokból
rézüst, egy nagy gyűrű, egy kehely, kisméretű érckereszt, egy ezüst kereszt,
Szűz Mária ezüst képe, több ezüst pénz, aranyszállal
hímzett selyemcsipke-darab és színes üvegedény-darabok, sarkantyúk, patkók,
balták, kések, lándzsahegyek, ágyúgolyók bukkantak elő. Az ásatások során hat
változatban talált állatalakos padlótéglák és a feltehetően színes
betétlapokkal díszített két (márvány?)oltár legkésőbb
a 11. század második felére keltezi a templomot.
Kopcsányi J.: A
pankotai romoknak Vörös Antal, Török Gábor és
Kopcsányi József által eszközölt
ásatása és Aradon létesítendő régiségtársulat eszméjének megpendítése. Alföld,
Arad 1862, 245-246. szám; Török 1871, 16-17; Kandra
1883, 582-592; A pankotai
ásatásokról (Magyari Alajos apát úrnak a
Kölcsey-egyesület történelmi szakosztályának elnökéhez intézett leveléből).
Alföld, Arad 1883, 42. szám; A pankotai
lelet. Arad és Vidéke 1883, 163. szám; Márki 1885, 196-202 és melléklet;
Márki 1892, II/1. 443-445; Csánki I.
722, 724; Gerecze, 117-118; PRT XII/B
6; Juhász 1926, 48-52; H. Móré 2000, 593-636.
Heitelné
Móré Zsuzsa
