TANULMÁNYOK
Nebojša Stanojev
A dombói Szent György monostor bizánci ikonjai
A dombói Szent György-monostor építőanyagának nagy részét
a helyi lakosság a Fruška gora északi lejtőin fekvő, Rakovac
nevű falu házainak építéséhez hordta el, még azt megelőzően,
hogy 1963-ban megkezdődhetett volna a terület régészeti
kutatása. A törmelék között találtak rá a bronzból készült
ikonokra.
[1] Feljegyzések szerint szövetmaradványok is voltak
rajtuk, ami csoportos leletre utal. A többi adat, a származási
hely, mennyiség, mint általában a vásárolt leleteknél, tisztázatlan.
Az újvidéki múzeumba 12 bronztárgy került be, az itt bemutatottakon
kívül még a trónuson ülő Istenszülő két ikonja, Szent Prokopius,
Szent Pantaleon, egy lovas harcos képe, valamint egy griffekkel
díszített szalagtöredék.
A háromhajós román-kori bazilika a 12. század elején épült.
Az első templom felépítését bizánci építőmesterekre és kőfaragókra
bízták.
[2] A templom és a bizánci ikonlelet arra utalhat,
hogy keleti szertartású kolostort alapítottak, valószínűleg
görög/bizánci szerzetesekkel. Az akkori templonok
ikonjai az architrávon (koszmitiszen) helyezkedhettek el,
nemesfémből és zománcból készültek.
[3] Az ikonlelet darabjai közül a Dééziszt a trónuson
ülő Krisztus, Mária és Szent György ikonja alkothatja (III.33-34,
III.36). A kereszt szárát (III.38) szándékosan
rongálták meg még akkor, amikor eredeti helyén, liturgikus
könyv fedőlapján volt. A szárakat valószínűleg valamilyen
féldrágakővel illesztették össze. Hasonló megoldásokat találhatunk
a liturgikus könyveken kívül sztaurothékákon is.
[4] A Trónuson ülő Istenszülő-ikon (III.34)
valamivel gyengébb kivitelezésű munka, amelyre utólag vésték
rá a feliratot és a cizellált részleteket. Lehetséges, hogy
triptichon középikonjáról van szó, a darab párhuzamai is
bronzból készültek, kétoldalt szentek ikonjaival. [5] Szent Miklós és Szent Vazul ábrázolása ereklyetartóhoz,
diptichonhoz vagy triptichonhoz tartozhatott. (III.37).
Az ereklyetartó zárjának fogantyútöredéke, bár nem része
az ikonleleteknek, de mivel a kolostor területén találták,
és készítésének kora is megfelel az ikonok kronológiájának,
szorosan kapcsolódik a monostorhoz. [6] Hasonló jellegű nyitószerkezetet találunk egy 10-11. századi
viking ereklyetartó ládán. [7] A karon látható indafonat és rombusz gyakori motívuma az elefántcsont
tárgyaknak, ikonoknak, ereklyetartóknak és poharaknak is.
[8] Szent György a bizánci uralkodók, így a Komnénosz
uralkodóház védőszentje. A kolostor adományozóit védő ereklyék
és ikonok is nyilvánvaló összefüggést mutatnak a 12. századi
Bizánc udvari művészetével. Ez megnyilvánul a Szent Györgyöt,
mint ünnepelt, győztes harcost ábrázoló ikonon, és az oroszlánnal
vívott harcot ábrázoló medalionon,
[9] hasonlóan a bronzszalag medalionjainak oroszlán-
és a griff-ábrázolásain, [10] és griff-fej látható a kereszt szárának díszítményei
között is (III.38). A leletek között a trónuson ülő
Krisztus és mindhárom Trónuson ülő Mária-ikon nyilvánvaló
udvari jellegzetességeket mutat. A bronzöntvényekről mára
eltűnt az ezüstözés, és - ha volt - az aranyozás is.
A dombói Szent György-monostor Bizánc és Magyarország
határterületére esik. Alapítását legkorábban Kálmán király
uralkodásának idejére tehetjük, amikor a két uralkodóház
jó viszonyban állt egymással, és ez a későbbi évtizedekben
is fennmaradt. Ezen a területen gyakran változott a politikai
és egyházi fennhatóság, és a legkülönfélébb művészeti és
szellemi behatások érték. A Krisztus-ikon közel áll a bizánci
Pantokrátor, de a nyugati Majestas Domini típusához is (III.33).
Az alakok megformálásában feltűnnek a román stílusú szobrászat
jellegzetességei is. Viaszvesztéses technikára utalnak azok
a részletek, amelyek finom szerszámok és könnyed alakítás
nyomait viselik, mint például a görög majuszkula-feliratok
és a ferdén vésett vonalakkal hangsúlyozott felületek.
[1]
Szekeres 1980, 79.
[2]
Stanojev 2000, 392-393.
[3]
Лазарев 1967,
186.
[4]
Банк 1978, 32, 15/3. kép,
100, 78. kép.
[5]
Банк 1978, 64, 51. kép.
[6]
Zagreb, Arheolo ški Muzej, S-1837.
[7]
Muhl 1990, 307, t. 15/1, 6. 19/1.
[8]
Goldschmidt 1972, 83, 121; 1975, 13, 302;
Даркевич
1975, 118-121.
[9]
Nagy S. 1974, 30; Даркевич
1975, 238, 242.
[10]
Nagy S. 1974, 32; Даркевич
1978, 242.
