Pannonhalmi Bencés Főapátság

Bulcs

1225 - 1496

Névalakjai: 1225 de Buls abbas, 1233 Bulch, 1364 conventus ecclesie Beate Virginis de Bulch, 1390 abbas Beate Virginis de Bulch.

A csanádi egyházmegyében, Arad vármegyében, a Maros bal partján, Bulcs (ma Bulci Romániában) község északnyugati szélén ma is láthatók a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt apátság romjai.

Alapítási körülményei, kegyurai ismeretlenek. 1225-ben a pápától kapott megbízás, 1337-ben az apátság visszaszerzésére kiadott pápai utasítás kielégítően bizonyítják a bencés rendhez való tartozását. 1225-ből maradt ránk a monostor legrégibb emléke. A pápa megbízta az apátot, hogy a pécsváradi apáttal együtt szervezze meg az összes magyarországi bencés apát káptalanját Madocsán. [1] 1233-ban a beregi egyezményben II. András évi 5000 kősót engedélyezett az apátságnak a királyi sóbányákból. A tatárjárás után, 1337-ig csak egyszer tűnik fel az apátság neve, amikor 1257-ben Hunyad megyében Ranolton birtokos. [2] Pápai oklevélből tudjuk, hogy 1337-ben egy István nevű bitorló kezében volt a bizerei és több más bencés apátsággal együtt. 1342 előtt a garamszentbenedeki apát, Szigfrid szerezte vissza a rendnek. 1464-ben először sorolták az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó apátságok közé. Feltehető, hogy az ismeretlen kegyúri család kihaltával került a király kezére, és ezáltal Esztergom alá. Kemesei Pál aradi prépost 1495-ben a pápától a bulcsi apátság egyesítését kérte prépostságával. Az apátság épülete ugyanis a törökök támadásai miatt leégett, szerzetesek nincsenek, néha világi papok végeznek benne istentiszteletet. Az apát a monostor népeitől nem tudja begyűjteni a tizedet. A pápa a kérést a következő évben jóváhagyta, és az egyesítést 1497-ben is megerősítette. A szerzetesi életnek ezután többé nincs nyoma. [3] 1367-ben az apátságé volt a szomszédos Bata ( Batta), továbbá Csura, Újlak, Vadkert Arad megyében, és szőlők Ménesi, Lippa és Kovászi körül, továbbá Hunyad megyében Bábolna, Apáti másként Oroszfalu. [4] A bécsi Nationalbibliothek őriz egy Livius kódexet Imre bulcsi apáttól. [5] Az apátság romjai között 1807-ben találtak egy ép harangot. 1870-ig a bulcsi római katolikus templomban, majd 1877-ig a temesvári szeminárium tornyában függött, azután a Nemzeti Múzeumban helyezték el. A 235 kg-os harangot 1468-ban Szent Mihály tiszteletére öntötték, felirata: In Gr. mgr. Michael A.D.MCCCCLXVIII. Dominicus abbas.

Apátok: István 1337, Miklós 1358, Imre 1366, Bereck 1390, Ozorai Pipo kommendátor 1408, Márton fia Mihály 1430 előtt, László 1443, Domonkos 1468.

Czinár I. 271; Rupp III. 83; Csánki I. 768, 783; Gerecze 459; PRT XII/B 445-449; Juhász 1927, 52-61; Györffy I. 174; KMTL 132.

[1] PRT I. 663-667.

[2] Györffy III. 299.

[3] A PRT XII/B 148. lapján említett 1497. augusztus 25-én kelt oklevél (OL Dl 20600) nem Bulcsra, hanem a szászországi Buch ciszterci apátságra vonatkozik. Ennek volt apátja Simon. Ld. Repertorium der Zisterzen, 328: Abt Simon (1467-1494). A tévedést Juhász Kálmán is átvette.

[4] Csánki I. 783, V. 167.

[5] Magyar Könyvszemle 1884, 164; Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek. Budapest 1929, 170; Csapodi Cs. - Csapodi Cs.-né: Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. I. Budapest 1988, 299. sz.