Kolozsmonostor
1060/90 körül - 1556
Művészettörténeti
leírás
Névalakjai: 1214 ecclesia de Clus, 1222
abbas et conventus Beate Marie de Clus, 1288
abbas de Kulusmunustura, 1297 abbas
de Clusmonustura, 1337 abbatia de Cluswar
ordinis Sancti Benedicti, 1342 abbas de Clus
ordinis Sancti Benedicti, 1435 cenobium monasterii
Beate Marie Virginis de Colosmonostra.
Az erdélyi egyházmegyében, Kolozs vármegyében, Kolozsvártól
nyugatra a Szamos jobbpartján állott a Szűz Mária tiszteletére
szentelt apátság.
Alapítója I. Béla vagy I. (Szent) László király lehetett.
Mint királyi alapítás közvetlenül az esztergomi érsek alá
tartozott. Az okleveleken kívül a bencés rendhez tartozását
bizonyítja, hogy apátja 1342-ben résztvett a visegrádi káptalanon.
Az 1970 óta folyó régészeti feltárások szerint a 11. században
a monostor színhelyén földvár volt, és benne királyi udvarház
állhatott. Más feltevés szerint ispánsági vár volt. 1342-ben
az erdélyi káptalan tanúsította, hogy a monostor régebbi,
mint maga Kolozsvár. Egy 1370 után 1268-i kelettel hamisított
oklevél szerint I. Béla volt az alapító és Szent László
az adományozó. 1341-ben egy hiteles oklevél Szent Lászlót
mondja alapítónak. Erdély legjelentősebb apátsága és a gyulafehérvári
káptalan után legfontosabb hiteleshelye volt. Legrégibb
említését a Váradi Regestrum ban találjuk
1214-ből. [1]
Az erdélyi püspökök nem tudtak belenyugodni abba, hogy az
apátság mint királyi alapítású egyház közvetlenül az esztergomi
érsek alá tartozik. Adorján püspök (1189-1203) elfogta az
apátot és lerontotta a monostort. Utóda, Vilmos püspök (1204-1221)
is elfogatta az apátot két szerzetessel együtt, a pápa privilégiumát
elégette, a királyét pedig vízbe dobatta. Ezekről az eseményekről
tanúskodik a pápa 1222. évi oklevele. [2] 1225-ben II. András kérésére a
pápa mitra és pásztorgyűrű viselését engedélyezte az apátnak.
1232-ben a dézsmamentesség miatt ismét kiújult a püspök
és az apátság viszálya. 1241. április 4-én, tehát már egy
héttel az április 11-i gyászos mohi csata előtt, a tatárok
megrohanták Kolozsvárt és az apátságot is feldúlták. 1315
előtt egy alkalommal az esztergomi érsek az apátot elmozdította,
és a kormányzást Miklós dombói apátra bízta, aki később,
1332-ben Pannonhalma élére került. 1332-ben a pápa megerősítette
az esztergomi érsek joghatóságát az apátság felett, mégis
azt a csekély jövedelmű nándorfehérvári püspöknek, Pálnak,
a korábbi ágostonrendi barátnak adta élete tartamára. Az
apátság és falvai ezért hiányzanak a pápai tizedlajstromból.
1337-ben azonban a pápa arról értesült, hogy Pál szerzetesek
helyett világi alkalmazottakat tart, és az apátság javait
kénye-kedve szerint használja. Megbízta az egri püspököt,
hogy más bencés apátságokkal együtt Kolozsmonostort is szerezze
vissza a rendnek. A feladatot Szigfrid garamszentbenedeki
apát vállalta. 1338-ban már János az apát, 1342-ben résztvett
a visegrádi káptalanon, amelyen őt is kötelezték, hogy az
apátság visszaszerzésével járó költségeket részletekben
térítse meg. 1370 után Ottó apát az elveszett oklevelek
helyett birtokjogainak igazolására István deákkal okleveleket
hamisított. Amikor ezt 1383-ban felfedték, Ottó apát eltűnt,
István deákot pedig az erdélyi vajda máglyán megégette.
Mária királynő 1384-ben megerősítette az apátság bíráskodási
kiváltságát és új közhitelű pecsétnyomót engedélyezett.
1425 és 1451 között Antal apát személyében kiváló szerzetes
állt az apátság élén. 1427-ben leltárt készített a monostor
iratállományáról, egyházi felszereléseiről, könyveiről és
járandóságairól. [3] 1437-ben Budai Nagy Antal
felkelő parasztjai az apátságot is felprédálták, az apát
alkalmazottait megölték, Balázs deákot kivégezték. 1451
után többnyire gubernátorok vagy kommendátorok rendelkeztek
az apátság javai felett, 1490/95-ben Polner Péter domonkos,
1501/20-ban Tomori Pál ferences, 1539/41 Martinuzzi Fráter
György pálos. 1556 tavaszán a kolozsvári ferencesek és domonkosok
kiűzése után a kolozsmonostori szerzeteseknek is el kellett
hagyniuk apátságukat. Az említett 1427-i leltár a monostor
birtokaira vonatkozó 71 oklevelet sorol fel az 1296 és 1418
közötti időből. Ebből mintegy 35 található meg ma is nagyobbrészt
Budapesten az Országos Levéltárban, néhány pedig Kolozsvárott.
A konvent hiteleshelyi tevékenysége 1288-tól mutatható ki.
Csonkán fennmaradt regisztruma öt és félezer oklevél kiállításáról
tanúskodik. A konvent hiteleshelyi levéltára az 1882-ben
hozott törvény rendelkezése szerint az Országos Levéltár
állományába került, kisebb része Kolozsváron maradt. A konvent
1336-ban használt körpecsétje Szűz Máriát ábrázolja, karján
a gyermek Jézussal. Körirata: S. CONVENTVS BTE VIRGINIS
D(E) COL(OS)MON(OS)TVRA. [4] 1339-ben a konvent új pecsétet szerzett I. Károly
királytól. Az 1427-ben készült leltár az apátsági templom
gazdag felszereléséről is tanúskodik. Volt ott 21 miseruha
(casula) többnyire drága anyagokból, arany és selyem
díszítésekkel, 13 díszes palást, főpapi jelvények, 6 aranyozott
ezüst kehely és még egy ezüst kehely, szentségmutatók, 17
antipendium ( indumenta altaris = oltárelő),
8 harang stb. Ugyanaz a leltár felsorol 38 könyvet, köztük
a Regulát. Ezek 11 kötet kivételével közvetlenül az istentiszteletet
szolgálták. [5]
Fennmaradt kétkötetes, gyönyörűen díszített graduáléját
a gyulafehérvári Batthyány Könyvtár őrzi. Az apátság birtokainak
java része Kolozs megyében, továbbá az erdélyi Fehér, Torda,
Küküllő megyékben és Szászföldön feküdtek. [6]
Apátok: L. 1220 körül, Lázár 1299-1313, Haidenricus 1308-1311,
Miklós 1315-1327?, István 1327?-1332, Pál nándorfehérvári
püspök, kommendátor 1332-1337, János
1338-1345?, Jordanus 1346?-1350?, Bereck 1350?-1356, Czudar
László 1356-1360, Ottó 1361-1383, László 1383-1385, Pál
1385-1407, Fridel 1407-1408, Albeni Henrik 1407-1421, Balázs
1421-1424, Antal 1425-1451, Rápolti Gotthárd gubernátor
1452-1457, Lukács 1458-1460, Gorzeres Bertalan királyi orvos,
gubernátor 1460-1461, Dengelegi Pongrác László gubernátor
1461-1463, Pécsváradi Péter 1463-1481, Lőrinc boroszlói
kanonok, kommendátor 1481, Dengelegi Pongrác Mátyás gubernátor
1483?-1489?, Polnar Péter kommendátor 1490-1495, Polnar
Gábor boszniai püspök kommendátor 1495-1501, Tomori Pál
gubernátor 1501-1520, Bornemisza Márton 1511 körül, Nagyszombati
Márton 1518-1519, Sági János 1519, Tókus/Tomori István gubernátor
1521-1523, Kálnai András gubernátor 1523-1525, Szepekth
Miklós kommendátor 1525, Czibak Imre gubernátor 1526, Gervan
János csanádi püspök, kommendátor 1526-1529, Gyerőmonostori
Kemény János gubernátor 1529-1530, Czibak Imre gubernátor
1530?-1534, Sárvári/Tomori Miklós gubernátor 1534-1539,
Martinuzzi Fráter György váradi püspök, gubernátor 1539-1551,
Meggyesi Székely Ferenc csanádi püspök, kommendátor 1554-1556.
[7]
Az apátok személyét és a konventet Jakó Zsigmond tüzetesen
bemutatta. [8]
1818-ban az apátsági templom hajóját lebontották, a nyolcszög
öt oldalával záródó, megmaradt szentély a 14. század első
felében épülhetett (ld. Kolozsmonostor). A 19. század
végén neogótikus hajót építettek eléje. Az 1970-től folyó
ásatások során a templom északi oldala mellett háromhajós
templom alapjaira találtak, felette pedig a 13. század közepéről
kváderkövekkel burkolt körtemplom maradványaira.
Czinár I. 208-210; Eszterházy
1868, 89-109, képekkel; Rupp III. 219-225;
Jakab 1889, 1-18, 97-120; Beke A. 1896,
483-504, 718-736; 1897, 339-360, 496-512, 733-748;
1898, 151-166, 343-356, 532-555, 653-669; Csomor
1912; PRT XII/B 69-94; Csánki V.
307-310, 524-526, 789-790, 940; Juhász 1933, 424-445;
Iambor - Matei 1979, 599-620; Sipos
1979, 38-48; Iambor - Matei - Halasu
1981, 125-1250; Jakó 1984, 11-39; Györffy
III. 353-356; Jakó 1990, I-II. kötet;
Entz 1994, 26-27, 113-114; KMTL 363-364;
Entz 1996, 34, 51, 115-116, 152-153, 328-333,
342, képek: 19-23.
[1] Váradi Regestrum, 184.
[2] Theiner I. 34.
[3] Jakó 1990, I. 182-94.
[4] LK 62-1991, 110; Takács 1992, 70.
[5] Tagányi 1889, 88-91.
[6] Csánki V. 524-526, 789-790, 940; Györffy
III. 334, 355.
[7] Jakó 1990, I. 94-95.
[8] Jakó 1990, I. 19-151.
Kapcsolódó objektumok:
