Pannonhalma
996 - 1586
Művészettörténeti
leírás
Névalakjai: 1002 monasterium Sancti Martini
in monte supra Pannoniam, 1093 körül monasterium
Sancti Martini supra montem Pannonie, 1102 abbati
monasterii Sancti Martini in monte supra Pannoniam,
1172 ecclesia Beati Martini, 1224-1535 abbas
et conventus Sancti Martini de Sacro Monte Pannonie,
- Sacri Montis Pannonie. Latinról magyarra
fordított neve Pannonhegye. Ezt Guzmics Izidor bencés szerzetes,
Kazinczy Ferenc barátja, 1809-ben alakította át Pannonhalmára,
és az általánosan elfogadott lett.
A győri egyházmegye területén, Győr vármegyében, Pannonia
szent hegyén épült a pannoniai Sabaria (Szombathely)
szülöttének, Szent Mártonnak tiszteletére emelt monostor,
amely átvészelte a magyar történelem minden viharát, és
ma is áll (17. kép).
Alapítását és építését Géza fejedelem kezdte meg 997 előtt
és fia, István király fejezte be, miután Szent Márton segítségét
kérve győzelmet aratott a fejedelemségre törő Koppány felett.
Ezer éven át a legtekintélyesebb magyarországi bencés apátság
volt. Alapításáról István király kiváltságleveléből és a
róla írt legendákból értesülünk. Pannonhalma alapítólevelét
a 18. századtól napjainkig számos tudós minden részletében
behatóan tanulmányozta. Fontosságát és tekintélyét mutatja,
hogy 1213 és 1526 között 16-szor írták át hivatalosan és
36 különféle oklevélben hivatkoztak rá. A nemzeti ereklyeként
tisztelt írás eredetisége mellett ma már nem lehet érvelni.
Kétségtelen, hogy mai alakjában a 13. század első felében
készült. Utoljára Érszegi Géza vette vizsgálat alá. [1] Véleménye szerint Szent
István eredeti levele a monostor felszentelésének alkalmával
készült, és a montecassinói apátság kiváltságainak és a
somogyi tizedeknek adományozását, a záradékot, vagyis István
király jelét, kiállítójának, Domonkos esztergomi érseknek
a nevét és az oklevél keltét, valamint az ezt követően a
templom felszentelésekor Sebestyén érsek és Csaba ispán
által felsorolt birtokok nevét a pozsonyi vám harmadával
tartalmazta. Az eredeti oklevél szövege a birtokok és kiváltságok
védelme érdekében 1102 és 1240 között háromszor eshetett
át átalakításon és betoldásokon. A 13. század első felében
készült el a ma is látható oklevél, amely igen hűen utánozta
az 1000. év körüli német császári kancellária írását és
oklevéladó formáit. Hitelesnek kell elfogadnunk az oklevél
tudósítását, amely szerint Szent Márton monostorát István
atyja kezdte el felállítani, és maga István király fejezte
be, s hogy amikor a somogyi lázadók őt el akarták űzni trónjáról,
Szent Márton iránti hálából, aki győzelemre segítette, a
lázadók megyéjének minden tizedét Szent Márton monostorának
adta. Az alapításról a Szent Istvánról írt mindhárom legenda
megemlékezik. [2] A monostor helyét Pannonia hegyének nevezték. 1036-ig a monostorban
nevelkedett és élt Szent Mór a későbbi pécsi püspök, Szent
Zoerard és Benedek remete legendájának szerzője, akit Szent
Imre csókjaival kitüntetett.
1080 körül Szent László és az ország előkelői a monostorban
alkották meg a király II. törvényét. 1093/95 körül László
király összeíratta a monostor egyházi felszerelését, könyveit,
birtokait és jövedelmeit. Az egyházi felszerelések között
volt 10 arany feszület, 6 drágakötésű evangéliumos könyv,
24 kehely, köztük 13 aranyból, 41 miseruha, 9 infula, 10
dalmatika, 53 kappa (palást, köpeny) stb. A könyvek száma
80, nagyobbrészt istentiszteleti könyvek. Ezután következik
15 birtok felsorolása, amelyek felett csak az apátnak van
hatalma. "Az első birtok Pannonia, ahol az apátság fekszik."
Ezt követi a rész-birtokok sora, köztük "Vág", a későbbi
Deáki körüli birtokcsoport Pozsony és Nyitra vármegye határán,
kitűnő gyümölcsössel (pomarium), továbbá 6 kápolna,
7 malom, 131 háznép, 140 szolga család, 30 halász, 88 szőlőműves,
138 kézműves: szakács, pék, esztergályos, ács, kovács, pásztor,
mosó, szakács stb. háznép, 18 eke, 74 szőlő, 200 ló, 70
szarvasmarha, 1300 birka. [3] A hegy délnyugati lejtőjén vagy lábánál a "Pannoniának nevezett
helyen" állhatott az a palota avagy udvarház, ahol 1096-ban
Kálmán király Bouillon Gottfried keresztes vezér követeit
fogadta és nyolc napig vendégül látta. A pápák közül II.
Paszkál adott ki először védőlevelet a monostornak 1102-ben,
felsorolva annak birtokait és kiváltságait.
Valamikor 1137 előtt leégett Szent Márton bazilikája.
II. Béla Dávid apátot állította a monostor élére, aki a
templomot helyreállította, kibővítette, és 1137-ben Felicián
esztergomi érsek több püspökkel együtt a király jelenlétében
újra felszentelte. II. Béla ekkor a közelben, Ravazd és
Tarján között fekvő földdel bővítette az apátság birtokát.
III. Sándor pápa 1175-ben Rajnald apát kérésére új kiváltságokkal
bővítve átírta II. Paszkál pápa levelét, és 1181-ben megparancsolta
a magyar érsekeknek és püspököknek, hogy Szent Márton pannoniai
monostorának szabadságát tartsák tiszteletben. III. Béla
kérésére 1189-ben III. Kelemen pápa is megerősítette és
gyarapította az apátság kiváltságait. A 12. században és
a 13. század első felében az apátság számos magán adományban
részesült.
Uros (Uriás) apát kormányzása 1207-től 1242-ig az apátság
legvirágzóbb korszakát jelentette. A tihanyi apátság éléről
került Szent Márton monostorának apáti méltóságába. Öt alkalommal
kereste fel a pápai udvart, hogy apátsága kiváltságait és
birtokait megerősítesse, kétszer járt Montecassinón is.
1215-ben résztvett a IV. Lateráni zsinaton, 1216-ban kiváltságlevelet
kapott III. Ince pápától, amely kifejezetten jelzi. hogy
Szent Márton apátja minden közvetítő nélkül tartozik a pápa
alá. 1217/18-ban elkísérte II. Andrást szentföldi hadjáratára.
1225 előtt felépítette a monostor ismételten leégett templomát
(18. kép) és épületeit, többször átíratta a kibővített
alapítólevelét. 1226-ban 20 éves kormányzás után írásban
összefoglalta mindazt, amit addig monostora érdekében tett,
megjegyezve, hogy az több, mint amit elődjei Szent István
óta együttesen tettek. Ezt a pécsváradi, szekszárdi, somogyi
és tihanyi apátok is megerősítették pecsétjükkel. Megvédte,
rendezte és nagy mértékben gyarapította a monostor birtokait
és jövedelmeit. Szigorúan vette a szolgáló népek kötelezettségeit,
és ezért a sérelmeket 1233-ban a konvent színe előtt választott
bírák rendezték. 38 szerzetes alkotta ekkor a konventet,
nevüket és beosztásukat egy oklevél pontosan megőrizte.
1228-ban Uros apát felkérte a váci és nyitrai püspököt,
hogy szenteljék fel az apátsága Vág menti birtokán, Sala
földjén az újjáépített és kibővített Szűz Mária templomot,
Deáki ma is fennálló templomát. Ezt a birtokot jelölte ki
ugyanis két évvel korábban a konvent ellátására. A szerzetesek
gyakran megfordultak itt, hogy a gazdaság kifogástalanul
biztosítsa a konvent asztalának ellátást. Ezért épült a
pompás, háromhajós, félkörívekkel záródó templom, románkori
építészetünk egyik legszebb emléke (19. kép). Deákihoz fűződik
az 1200 körül írt Pray-kódex, amely bizonyosan bencés szerzetes
munkája, elsősorban liturgikus szövegeket tartalmazó
sacramentarium, de benne találjuk Kálmán király törvényeit,
a Pozsonyi Évkönyveknek nevezett korai magyar történeti
adatokat és első összefüggő magyar nyelvű szöveget, a Halotti
Beszédet és könyörgést (IV .16; 19. kép). [4]
1238 táján a király megbízásából Albeus nyitrai főesperes
részletesen összeírta a monostor birtokait és az azokon
szolgáló népeket megjelölve a szántóföldek nagyságát és
a szomszédos falvakat. Közel száz birtok mintegy 2300 házanéppel
szolgált az apátság ellátására. [5] Ugyanebben az időben a monostor összes oklevelét gondosan kiállított
leveleskönyvbe, a Liber ruber be másolták.
1242 februárjának első napjaiban rettegés töltötte el Dunántúl
lakóit, mert a tatárok akadály nélkül átkeltek a befagyott
Duna jegén, és elkezdték a fosztogatást, rablást, gyilkolást.
Uros apát két segélykérő levelet írt a pápához, jóllehet
a pápai szék ekkor éppen nem volt betöltve. [6] Szent Márton monostora alá is megérkeztek a
tatárok, de amint Rogerius mester Siralmas énekében írta,
az apát hősiesen kivédte támadásukat, a tatárokat pedig
hirtelen hazahívták. A nagy megpróbáltatást Uros csak kevéssel
élte túl. 1244 és 1247 között IV. Ince pápa 10 alkalommal
küldött levelet Magyarországra az apátság érdekében IV.
Bélához és az ország püspökeihez. A Szent Márton templomát
látogató hívek 1247-ben, 1251-ben és 1256-ban nyertek búcsúkiváltságot
a pápától. 1256-ban IV. Sándor pápa megbízta az apátot,
hogy három választott apáttal együtt kezdje el a magyarországi
apátságok reformálását és hívjon össze káptalanokat. A tatárok
újabb támadásától tartva IV. Béla 1260-ban a Balaton szigetét,
Szigligetet az apátságnak adta azzal a kötelezettséggel,
hogy ott várat építsen, és szükség esetén a népnek védelmet
nyújtson. Ezt Favus apát teljesítette. Két év múlva azonban
a király elvette, és más birtokot adott helyette. 1263-ban
IV. Béla aranybullás oklevelet adott azokról a birtokokról,
amelyeket kárpótlásul adott Küszén monostoráért, amelynek
alapításában Szent Márton apátsága részt vett, továbbá Szigligetért
és főként azért a 800 márkáért, amit a tatárok elől menekülve
kölcsönként kapott az apáttól. 1266/67-ben az apátság népeit
kivette a megyei ispánok bíráskodása alól.
1291-ben nevezik az apátságot először erődnek. 1301-ben
Henrik-fi Iván segítségével Landenberg Herman osztrák marsall
elfoglalta, és Henrik-fiak állítottak benne várnagyot 1311-ig.
Ezután egy alkalommal a király nevezte ki a várnagyot, majd
az apát jelölte ki hű emberei közül. A 14. században két
kiemelkedő apátja volt a monostornak. Hammer Vilmos (1333-1354),
aki a domonkosok között kezdte szerzeteséletét, majd a ciszterciek
közé lépett s végül pápai engedéllyel a bencések ruháját
öltötte magára. Őt Szigfrid apát (1355-1365) követte, aki
már korábban mint garamszentbenedeki apát is sokat tett
a rend fegyelméért és az apátságok visszaszerzéséért. A
veszendőbe ment birtokok és jövedelmek visszaszerzése és
a szerzetesi fegyelem megerősítése volt a legfőbb gondjuk.
István apát 1393-ban ismét kijelölte a konvent ellátására
szolgáló birtokokat és jövedelmeket. 1376-ban került először
nem szerzetes kormányzó, kommendátor az apátság élére, Piaszt
Ulászló lengyel herceg, aki a lengyel trónról való lemondása
fejében kapta I. Lajos királytól az apátságot. Hányatott
életével semmi jót sem hozott a monostornak. 1399-ben Marcali
Dózsa Miklós ferences barát jutott királyi kegy folytán
az apátság birtokába, majd 1404-ben a csanádi püspöki székre
távozott. 1411-ben Tata és Koppánmonostor Pannonhalma védnöksége
alá került, mintegy filiája lett. 1439-től 1500-ig nem volt
szerzetes elöljárója a monostornak.
1500-ban nagy fordulat következett be a monostor életében.
II. Ulászló kancelláriája jegyzőjében, Tolnai Mátében alkalmas
emberre talált, hogy Pannonhalma élére állítva és a szerzetesruhát
felvéve az apátságot felvirágoztassa és a szerzetesi életet
megújítsa. Tolnai Máté Szekszárdról származva valószínűleg
Pécsett tanult. Itáliában is járt, 1493-ban a velencei domonkosok
konfráterükké fogadták. Miután a konvent megkapta a király
levelét a kinevezésről, 1500. március 21-én, Szent Benedek
apát ünnepén ők is megválasztották apátjuknak, és a pápától
is hamarosan megérkezett a megerősítés. Választók voltak
ekkor Gergely custos, 9 szerzetes és a tatai meg
a koppánymonostori apát mint pannonhalmi fogadalmasok. II.
Ulászló Tolnai kinevezésével az összes magyarországi bencés
apátság reformját meg akarta indítani. Ezért már 1500. április
23-án levelet címzett minden apáthoz értesítve őket, hogy
elhatározta Szent Márton monostorának helyreállítását. Elrendelte,
hogy minden apát törekedjék a rendi fegyelem visszaállítására,
öltözzenek szerzetesi ruhába, a rend szabályai szerint éljenek,
a szerzetesek, akik eddig fizetéssel rendelkeztek, csak
élelmet és ruhát kapjanak. Két évenként Pannonhalmán jöjjenek
össze káptalanra. Tárgyaljanak a rend fejlesztéséről és
reformjáról és jelöljenek ki vizitátorokat a monostorok
ellenőrzésére. Tolnai valószínűleg 1501 tavaszán, miután
már korábban fogadalmat tett, Isvalies Péter bíboros pápai
követ felhatalmazása alapján felvette a papi rendeket és
megkapta az apátszentelést. Rövid idő alatt negyvenre emelte
a szerzetesek számát. A zsolozsma egységes végzésének megkönnyítésére
1506-ban és 1519-ben Velencében kinyomatta a breviáriumot,
a szerzetesek zsolozsmáskönyvét Szent Márton monostorának
előírásai szerint az egész ország számára. 1510-ben II.
Ulászló, 1514-tól X. Leó pápa is főapátnak nevezi Tolnai
Mátét, aki azon fáradott, hogy a magyarországi apátokat
közös szervezetbe vonja. 1512-ben sikerült megvalósítania
8 királyi alapítású apátság unióját saját elnöklete alatt.
1514-ben X. Leó pápa terjedelmes oklevélben megismételte
és gyarapította Pannonhalma kiváltságait. 1518-ban részletes
leltár készült a sekrestyében őrzött istentiszteleti felszerelésről.
Volt ekkor többek között 45 kazula, 18 dalmatika, 8 palást,
13 kehely.
A szépen megindult reformot megállította a mohácsi vereséget
követő országos fejetlenség. A két király között az apátságnak
is ahhoz kellett szegődnie, aki területén éppen hatalmon
volt. 1529-ben I. Ferdinánd csapatai elfoglalták és kifosztották
Pannonhalmát, mert János király oldalán állt. Kincseit,
drágaságait az uralkodó Bécs építésére akarta fordítani.
1532-ben Bakics Pál várnagy sikeresen kivédte a törökök
támadást, de az apátság birtokai igen sokat szenvedtek az
1529-ben és 1532-ben Bécs ellen felvonuló törököktől. 1535-ben
a konvent Máté apáttal egyetértésben, I. Ferdinánd engedélyével
megválasztotta a pannonhalmi fogadalmas Mihály bátai apátot
utódnak. Előrelátásuk megalapozott volt, mert Tolnai ugyanazon
évben meghalt. Ebben az évben vagy akörül ismét készült
leltár az egyházi szerelvényekről, könyvekről és néhány
zálogban fekvő birtokról. 10 nyomtatott misekönyv és 11
nagy hangjegyes könyv segítette ekkor az istentisztelet
végzését. 1540 körül 10 lovas és 20 gyalogos katonát kellett
a várban eltartani. 1542-ben a főapát 50 hajdú felfogadására
kért pénzt. A török veszély egyre nőtt. 1542/43-ban a szerzetesek
elhagyták a monostort, de 1548-ban visszatértek. Ekkor Csanády
János, aki egyúttal Bakonybél apátja is volt, Bakonybél
jövedelméből tartotta el magát és konventjét, mert Pannonhalma
bevételeit a vár védelmére fordították. Ekkor még két szolga,
egy borbély és egy notárius állt a szerzetesek rendelkezésére.
1552-ben Csanády János főapát Nádasdy Tamás nádor közbenjárását
kérte az uralkodó felé, mert Szent Márton monostora minden
jövedelmétől megfosztva reménytelenül áll az ellenség torkában.
A várbeli katonaság gondatlansága következtében 1575-ben
borzasztó tűzvész pusztította Pannonhalma épületeit. A környék
ekkor már török hódoltsági terület volt. 1586-ban az utolsó
szerzetesek is elhagyták a monostort, amely felett 1594
és 1597 között a török félhold uralkodott. Amikor 1639-ben
az ausztriai Heiligenkreuz ciszterci perjelét szólították
Pannonhalma élére, valószínűleg nem volt már egyetlen élő
szerzetes sem a régiek közül, és így az életfolytonosság
a régi és az újra alakuló szerzetesi közösség között teljesen
megszakadt. Az apátság birtokainak zöme Győr, Somogy, Komárom
és Veszprém megyében feküdt. Egyik jelentős jövedelme volt
Somogy megye egyházi tizede, ami Szent István nagylelkű
adománya volt, de amelynek megtartásáért 500 éven át küzdeni
kellett az apátoknak. Amikor 1535-ben Tolnai Máté főapát
bérbe adta Török Bálintnak a somogyi tizedeket, oklevelében
több mint 300 falut sorolt fel, amelyre szerződésük vonatkozott. [7]
Az apátság középkori könyvei és istentiszteleti felszerelése
szétszóródott és elpusztult, de megmaradt páratlan értékű
levéltára, amely a hazai történelmi intézmények levéltárai
között a leggazdagabb középkori oklevelekben. A konvent
hiteleshelyi tevékenysége 1244-től [8] kimutathatóan folyamatos
volt egészen a török időkig. Pecsétjének felirata: +S.CAPITULI.SCI.MARTINI.DE.SACRO.MONTE.PANNONIE. [9]
Apátok: vitatott az alapítólevélben feltűnő, első apát,
Anastasius személyének hitelessége, hasonlólépen a Szent
Gellért legendájában említett Rasina. Mór (1036-tól pécsi
püspök), Péter 1091-1103, Deda 1124 körül, Dávid 1131-1150,
Rafael 1151, Rajnald 1175-1176, Simili 1180, Péter 1189,
Balázs 1192, János 1198-1201, Uros 1207-1241, Salamon 1249-1252,
Favus előbb pécsváradi apát 1252-1262, Bonifác 1263, Herman
1288-1302, Miklós I. 1300, 1307, Imre (Henrik) 1306, Jakab
1307-1308, János 1308-1309, László 1309-1311, Miklós II.
1312-1318, Miklós III. 1319-1333, Hammer Vilmos 1333-1354,
Szigfrid, előbb garamszentbenedeki apát 1355-1365, Czudar
László, előbb szekszárdi apát 1365-1372, Domonkos 1372-1377,
Piaszt Ulászló kommendátor 1376-1379, István 1380-1398,
Marczali Dózsa Miklós ferences, kommendátor 1399-1404, azután
csanádi püspök, Albeni János 1404-1406, azután veszprémi
majd pécsi püspök, Óvári Konrád 1406-1408, Kropidló János
kommendátor 1408-1421, Dobói Miklós 1422-1438, Héderváry
László kommendátor 1439-1447, azután egri püspök, Döbrentei
Tamás kommendátor 1447-1467, Vitéz János érsek kömmendátor,
Mátyás király kommendátor 1472-1490, Bakóc Tamás kommendátor
1490-1492, azután egri püspök, II. Ulászló király kommendátor
1493-1500, Tolnai Máté főapát 1500-1535, Győri Mihály 1535-1542,
Bedegi Nyáry Ferenc gubernátor 1543-1547, Csanády János
egyben bakonybéli apát is 1548-1556, Martonfalvi László
1556-1562, Bocsi Thorday Péter gubernátor esztergomi kanonok
1563-1566, Fejérkövy István kommendátor 1567-1593, 1572-től
veszprémi, 1587-től nyitrai püspök.
A konvent tagjainak fennmaradt nevei a PRT I. 535
és 715; II. 236-238; III. 409-413 lapokon olvashatók.
Czinár I. 7-157; Rupp I/2
441-458; Csánki II. 690; III. 173, 283, 530,
538, 543, 573-574, 694; Récsey 1896; PRT
I-IV; Levárdy; H. Gyürky - Gergelyffy - Kőfalvi
- Sedlmayr 1963, 121-169; Györffy II. 626-634; Takács I.
1993, 97-106; KMTL 525-526; László 1995 , 89-129; Mons Sacer
; László 1996, 143-169; Takács I. 1996a, 170-236; Papp 1996,
237-271; Veszprémy 1996a, 471-480; Solymosi 1996a, 481-483;
Kubinyi 1996, 538-544; Mikó 1996, 571-578; Veszprémy 1996b,
327-332; Sarbak 1996, 401-421; Dreska 1996, 463-470; Csóka
G. 1996, 233-244; Dreska 1997, 3-61;
Homonnai 1998, 9-32; Szovák 1998,
223-231; Solymosi 1999, 100-107; Homonnai
1999, 43-55.
[1] Érszegi 1996b, 47-89; Thoroczkay 1996,
90-109; DHA 25-42.
[2] SRH II. 383-384, 395, 409-410; Árpád-kori
legendák, 18, 27, 37-38.
[3] PRT I. 512-515, 590-592; DHA 295-301.
[4] A Pray-kódex ma is helytálló ismertetése Prikkel
Máriántól: PRT I. 439-472.
[5] PRT I. 771-787; Solymosi 1996c,
514-526.
[6] Györffy 1991, 84-88.
[7] PRT III. 793-794.
[8] Szovák 1996, 422-462.
[9] Takács I. 1992, 75-76.
Kapcsolódó objektumok:
