Pécsvárad
1015 - 1539
Művészettörténeti
leírás
Névalakjai: monasterium Sancti Benedicti ad
radicem Montis Ferrei, 1038, 1057, 1193 monasterium
Sancti Benedicti, 1215-től abbatia Waradiensis,
1316-tól Pechwarad, 1491 monasterium S.
Marie Pechwaradiensis ordinis S. Benedicti. [1]
A pécsi egyházmegyében, Baranya vármegyében állott Szent
Benedek magyar monostora. Színhelye az 1966 és 1985 között
folytatott ásatások nyomán közismert.
Szent István király alapította bőven ellátva birtokokkal.
Az 1220 körül szerkesztett nem hiteles alapítólevelének
a kelte 1015. [2] A Pozsonyi Évkönyvek megbízható
adata szerint "1038: Felszentelték Szent Benedek monostorát". [3] A bencés rendhez tartozását az alapítólevél ugyan nem említi,
de fennállása folyamán mindig közismert volt. Az 1220 körül
szerkesztett nem hiteles, nagyrészt interpolált (hamis)
oklevél szerint a Mons Ferreus, azaz Vashegy lábánál
- amely feltehetően a Mecseket (középkori nevén Zseliz [4] ) jelenti - István király 1015-ben Szent Benedek
tiszteletére monostort épített. A Várad név, amely ugyan
csak 1212-ben fordul elő először hiteles oklevélben, arra
utal, hogy a monostor egy földvár helyén épült. Az apátság
alapítólevele szerint már kezdetben 41 falut birtokolt összesen
1136 ház (mansio) szabad és szolga népével. A király
kivette a megyéspüspök joghatósága alól, és az esztergomi
érsek alá rendelte. Két királyi kápolnát is adott: Szent
Péterét a monostor közelében, és Fehéregyházát ( Alba
Ecclesia), amelynek emlékét ma egy dűlőnév őrzi Szebény
határában. Hetivásárt is rendelt, az egyiket az említett
Szent Péter templom mellett, vasárnapokon, a másikat az
Alszegen szerdánként. Ezeknek vámjövedelme a monostoré.
Az oklevél az adományok és a jövedelmek után elsorolja az
apát kiváltságait. A kiváltságok közül a következők csak
a 13. század elején, 1228 előtt kerülhettek be a szövegbe:
az apát bíráskodási kiváltsága, a jövevények szabad dénárjának
harmada, erdő- és vámjövedelmek, malom és halastó szabad
építése, makacs nemes és nem nemes emberek kiűzése, ha az
apátság földjein akarnak birtokolni, vízvezeték építése
a műhelyek ellátására. Az oklevél azután elsorolja az apátságnak
adott egyházi szereket. Van köztük 29 kazula, 40 kappa,
27 oltárterítő, 11 kehely stb. és 15 istentiszteleti könyv,
köztük két Regula. Végül felsorolja az állatállományt: 120
ló, 84 tehén, 1464 birka, 137 disznó és 92 kecske. A fentiekhez
csatlakozik még három jótevő adományainak elbeszélése. Domoszló
hercegé, aki ezüst úti oltárt adott és a Mindenszentek templomát
emelte, s előbb abban, majd az apátság Szent Kereszt oltára
előtt temették el. László király 200 házanépet adott 5 birtokkal,
végül II. Béla király, aki üldöztetésekor menedéket talált
az apátságban, a tolnai vásárvámot adományozta az apátságnak.
Az oklevélbe foglalt nép, birtok, egyházi szer és könyv
összeírás nem lehetett István király hiteles oklevelében,
hanem a 11. század utolsó negyedére jellemző, mint ahogy
Tihany, Bakonybél és Pannonhalma részére is készült hasonló.
A népesség és a foglalkozások száma mégis jellemző, és István
király korában legfeljebb 25%-kal lehetett kevesebb. [5] Hartvik püspök legendája Szent István királyról a 11. század
végéről azt állítja, hogy Aserik (Anasztáz), később érsek,
létesítette az apátságot, és őt Bonifácius (Querfurti Bruno)
követte az apátságban. [6] Ebből talán annyi igaz,
hogy a monostor alapítását megelőzően Aserik mint pápai
követ Váradon a királyi udvarházban kapott biztos szállást.
Szent Gellért 14. században írt legendája elbeszéli, hogy
a király parancsára Marosvár, új nevén Csanád, Keresztelő
Szent Jánosról nevezett monostorába, ahol addig görög szerzetesek
laktak, az ország négy apátságából tíz szerzetes érkezett,
kettő: István és Anzelm Váradról. [7]
1158 előtt leégett a váradi apátsági templom Keresztelő
Szent Jánosról nevezett kápolnája az oklevelekkel és kegyszerekkel
együtt, amelyeket ott őriztek, az adománylevelek másolatai
azonban megmaradtak az apát szobájában. [8]
1218 és 1236 között Várad apátja nyolcszor kapott pápai
megbízást egyházi ügyek intézésére. 1225-ben III. Honorius
pápa a pécsváradi és a bulcsi apátot bízta meg, hogy két
ciszterci apát segítségével a madocsai monostorban az összes
magyarországi bencés apát káptalanját megszervezzék. 1280
és 1290 között Ladomér esztergomi érsek elmozdította István
apátot, és Simon zobori apátot helyezte az apátság élére. [9]
1316. május 15-én Pécsvárad mellett keltezte Károly király
egyik oklevelét. 1357 körül Jordán apát palotaszerű házat
épített magának. [10] Ulrik apát 1366-ban
a magyarországi apátok mogyoródi káptalanján a pannonhalmi,
visegrádi és zobori apáttal együtt elnökölt. Vele, úgy látszik,
megszűnt a konvent szabad apátválasztása. 1369-ben a pápa
Pál dombói apátot helyezte a monostor élére. Utódai is pápai
kinevezésnek köszönhették méltóságukat. 1429-ben viszont
Pálóci György esztergomi érsek adta az apátságot Sóvári
Soós Lászlónak, és kötelezte őt a rendbe való lépésbe. Ő
azonban ezt nem vállalta, hanem a pápához fordult, hogy
mint kommendátor megtarthassa az apátságot. 1432-ben a pápa
teljesítette a kérését. Péter apát, aki korábban Somogyvár
élén állt, 1449-ben a váci püspökkel és a kolozsmonostori
apáttal együtt megbízást kapott Szécsi Dénes esztergomi
érsektől, hogy az esztergomi székesegyház újjáépítése érdekében
az esztergomi egyháztartomány világi és szerzetes papjaira
pápai engedéllyel kivetett 2000 aranyat kitevő rendkívüli
adót behajtsa. A fizetésre azonban saját apáttársaikat sem
tudták rávenni, mert azok ugyanazon év november 19-én összegyűltek
a szekszárdi apátság káptalantermében, és László tihanyi
apát kijelentette nevükben, hogy nem hajlandók fizetni,
hanem a pápához fellebbeznek. A pápa a fellebbezést elvetette. [11] Az ügy további sorsát nem ismerjük.
Péter apát jelen volt azon a jelentős eseményen, amelyen
Buda várát 1447-ben átadták Hunyadi János kormányzónak.
1456-ban pedig kérlelte a közelben járó Kapisztrán Jánost,
hogy az ő népéhez is jöjjön el prédikálni. Fennmaradt az
apátság egy vizitációs jegyzőkönyve, amely valószínűleg
1503-ban készült. A vizitátor, talán maga Tolnai Máté pannonhalmi
főapát, sorra megkérdezte az ott talált tíz szerzetest,
hogy mennyi pénz van náluk, és milyen címen, továbbá, hogy
szoktak-e kijárni a monostorból a városba. A perjel maga
kezelt három szőlőt, amelyek termése nagyrészt a konvent
asztalára került. A custosnak is volt két szőlője
a sekrestye ellátására, olajra, gyertyára és a harangozó
járandóságának fedezésére. Mind a tíz szerzetes rendelkezett
valamennyi pénzzel. Volt közöttük két ciszterci is, de nem
tudni honnan jöttek, talán a szlavóniai Gotó apátságából
menekültek a törökök elől. Az 1498. évi XX. törvénycikk
szerint az apátságok közül pannonhalmi, a pécsváradi és
a ciszterciek péterváradi apátjának kell hadbavonuláskor
a legtöbb, egyenként 200-200 lovast kiállítani, ugyanannyit,
mint a győri és veszprémi püspöknek. [12]
Nem tudjuk, hogy a pécsváradi apátság mennyire vett részt
1526. augusztus 29-én a mohácsi ütközetben. Az apát, Móré
László túlélte a vereséget, testvére, Móré Fülöp pécsi püspök
azonban ott maradt a csatatéren. A törökök, akik győzelmük
után Budáig nyomulva széles sávban fosztogattak, aligha
kímélték meg Pécsvárad gazdag monostorát. 1539-ben már nincs
többé szerzetes a monostorban, 1543-ban Pécs is, Pécsvárad
is török kézre került.
Az apátság évi jövedelmét csak Pannonhalma és Pétervárad
közelítette meg az országban. Gazdaságáról két értékes részletes
feljegyzés maradt az utókorra. Az egyik a nem hiteles, 1015-re
keltezett alapítólevélbe van foglalva, s a 11. század végén
készülhetett, a másik egy részletes kimutatás l439-ből az
apátság évi átlagos bevételeiről és kiadásiról. Az apátság
törzsbirtoka Baranyában a Mecsek déli előterében feküdt,
és déli irányban Szajkig nyúlt. Délnyugat felé Vasas és
Hird, északkeletre Varasd és Mecske voltak a szélső falvai.
Ezen kívül Tolnában, Pilis és Bodrog vármegyében is volt
néhány birtoka. Északon hozzátartozott az erdő borította
hegyek egy része. Az alapítólevélben felsorolt 41 faluban
1136 szabad és szolga háznép (mansio) lakott, ebből
1137-nek foglalkozását is megjelölték: 200 vitéz, a monostor
őrizetére, köztük 12 lovas az apát kísérete, 156 lóval szolgáló,
409 lóval és kocsival szolgáló, 110 szőlőműves, 36 szántó,
12 méhész, 20 vasas (bányász), 50 halász, 10 kovács, 6 kádár,
12 esztergályos, 9 pék, 10 szakács, 3 fazekas, 6 tímár,
5 poroszló, 5 ötvös, 8 ács, 3 molnár, 17 juhász, 3 lovász,
3 kanász, 3 vendéggondnok, 4 betegápoló, 5 harangozó, 6
fürdős. [13] Egy ilyen hatalmas gazdaságot
az apátság aligha tudott volna kialakítani néhány évtized
alatt. Királyi alapításról lévén szó, bátran feltételezhető,
hogy egy jól szervezett királyi birtokot és udvarházat kaptak
meg. Ennek magja egy földvár lehetett, benne épületekkel,
közelében a Szent Péter templommal, előtte vasárnapi vásárhellyel.
A pápai tizedszedés alkalmával az apátság jövedelmét 300
márkára becsülték. 1439-ben a pápai kinevezési díj megállapításához,
ami egyébként már hosszabb idő óta 600 forint volt, szükségessé
vált az apátság jövedelmének újbóli felbecsülése, és arra
a pécsi püspökség kapott megbízást. Az évi átlag jövedelem
1426 forintot és 7 dénárt tett ki. A babarci bortized 150,
a budai 120, a pécsváradi 300 forintot hozott, a pécsváradi
borkilenced ezen kívül még 300-t. A gabonából volt 422,
a jobbágyok pénzadójából 80 forint, állattizedből és kötelező
ajándékokból kb. 54 forint. A kiadások a hivatalos bevallás
szerint csaknem kitették a fentiek összegét: 1397 forintot.
Napi 4 köböl búza, 1 forint értékben az egész monostor élelmezésére
évi 365 forint, 200 lovas vitéz természetbeni zsoldja 80
forint, lovaiknak zab 12 forint, az apát és cselédsége konyhájára
312 forint, ruhájukra 100, borukra 180 forint. A szerzetesek
konyhájára évi 78 forint, és a rossz bortermés miatt az
utóbbi évben 156 forint borra. A konvent asztalára ezen
kívül szalonnára, sóra 15 forint. a 13 felszentelt szerzetes
ruhájára 65, a 6 növendékére 10 forint. Maradt mindössze
29 forint és 7 dénár. [14] A bevételekben és kiadásokban valószínűleg nincs benne az,
amit az apátság saját kertjében és gazdaságában termelt
és fogyasztott, a hiteleshelyi bevételek és a vámjövedelmek.
A konvent kimutathatóan 1254-től végzett hiteleshelyi munkát
főként Baranya-vármegyei jogi ügyekben. Hiteleshelyi kerek
pecsétje körirata 1274-ben és 1276-ban +SIGILLVM
CAPITVLI WARADIENSIS +. [15] Ugyanaz 1325, 1338, 1345 és 1417-ben Szent Benedek ülő alakját
mutatja baljában pásztorbottal, jobbját áldásra emelve. [16] 1215-ben az apát ovális pecsétje álló főpapot ábrázol, körirata:
+SIGILL. ABBATIS WARADIENSIS+. Miklós apát
ovális pecsétje a 14. század első feléből: jobbját felemelő,
pásztorbotot tartó infulás apát +SIGILLUM NICOLAI
ABBATIS WARADIENSIS+ körirattal. [17]
Az apátság házi levéltára és hiteleshelyi levéltára nyomtalanul
elpusztult. Egy-két oklevél talán Pannonhalma levéltárába
került. Pécsvárad két templomának és az apátság tíz falvának
plébánosai 1335-ben egy csoportban fizették a pápai tizedet.
Pécsváradon Szent Péter és Mindenszentek plébániatemploma
állott, az apátság birtokain Hetény, Nádas Kátoly, Fehéregyház,
Szentjános, Babarc Perked, Nivegy Komlód és Hird falvaknak
volt plébánosa. [18] A plébánosokat az apát nevezte ki.
Apátok: Hysi 1212, Miklós 1224, Favus 1252-ig (azután
pannonhalmi apát), Pál 1252, Beatus 1258/59-1264, János
1279, István 1280, Simon volt zobori apát 1280/90-1295,
Miklós 1323, Detmár 1325-1329, Miklós 1342-1349 (20.
kép), Jordán 1357, Ulrik 1364-1366, Pál volt dombói
apát 1369-1379, Domonkos 1379-1391, Cseményi Imre 1391-1410,
András fia János de Bondelmontibus, korábban az itáliai
Praglia apátja, 1410-1426 (azután kalocsai érsek, Ozorai
Pipo rokona), Doko Balázs 1426, Sóvári Soós László (volt
pozsonyi prépost) adminisztrátor, kommendátor 1429-1437,
Soós György gubernátor, Péter volt somogyvári apát 1440-1460,
Beckensloer János volt pécsi prépost, commendátor 1462-1465
(utána váradi püspök), Szentlászlai Osvát kommendátor 1466,
Sforza Ascanio bíboros kommendátor 1490-1504?, Isvalies
Péter reggiói bíboros érsek kommendátor (Szekszárdnak is
adminisztrárora) 1505-1511, Pál 1515-1525, Móré László 1526-1531,
András, korábban váci ágoston rendi perjel 1531, Fráter
György gubernátor 1535-1543.
A konvent tagok oklevelekben fennmaradt neveit az apátság
történetírója Sörös Pongrácz gyűjtötte össze. [19] Gyakran előforduló szerzetesi
tisztségek: prior, cellerarius, custos,
dékán, cantor, claviger (kulcsár).
A konvent létszámáról igen kevés adat maradt. 1439-ben a
jövedelem becsléskor 13 felszentelt szerzetesre és 6 növendékre
utaltak. 1503-ban a vizitátor 10 szerzetest kérdezett ki,
közülük 2 ciszterci volt.
Czinár I. 179-186; Rupp I/2
403-407; Csánki II. 457, 465, 558; PRT
XII/B 11-47; Györffy I. 362-367; Műemlékvédelem
10-1966, 70-76, 123-124; Régészeti Füzetek 1966, 1969, 1970-1973,
1975-1979, 1983, 1985 (Bándi G., Kiss A., Kozák K.); Gállos
- Gállos 1975; Györffy 1977, 187-188,
235-240; Kárpáti 1984, 117-130; Gállos
- Gállos 1988; KMTL 539-540; Kőfalvi T. 1998a , 129-149; Kőfalvi T. 1998b, 151-170;
Gállos - Kozák 1989; Koszta 1998,
174-175, 183; Kiss G. 1999b, 49-64; Kőfalvi T.
1999, 65-73; Kristó 2000, 307-321.
[1] Theiner II. 585.
[2] DHA 80.
[3] SRH I. 125.
[4] Györffy I. 247.
[5] Az 1228 előtt összeszerkesztett alapítólevéllel sokan foglalkoztak.
Legalaposabban Györffy György vizsgálta és közölte szövegét
a legrégibb magyarországi vonatkozású oklevelek kritikai
kiadásában: DHA 63-80. Ld. még. Györffy
1977, 237.
[6] SRH II. 382-383, 411.
[7] SRH II. 493; Gombos III. 2426-2427.
[8] DHA 63.
[9] Györffy I. 366.
[10] Anjou-kori oklevéltár VI. 502-503.
[11] PRT XII/B 29; Kubinyi 1998,
189-194.
[12] PRT III. 294; V.ö. EtEml I. 422-423.
[13] Györffy I. 364; Györffy 1977,
236-238.
[14] Koller III. 363-365, 373-376;
Tagányi 1899, 333-335.
[15] Györffy I. 363.
[16] Takács 1992, 77.
[17] Györffy I. 363; KMFP 64.
[18] Vat I/1 283, 316; PRT XII/B 22.
[19] PRT XII/B 38-41.
Kapcsolódó objektumok:
