Paradisum Plantavit
   
Köszöntés
 
Vissza
Történeti katalógus
 
 
Tanulmányok
 
Impresszum

Pécsvárad

1015 - 1539

Művészettörténeti leírás

Névalakjai: monasterium Sancti Benedicti ad radicem Montis Ferrei, 1038, 1057, 1193 monasterium Sancti Benedicti, 1215-től abbatia Waradiensis, 1316-tól Pechwarad, 1491 monasterium S. Marie Pechwaradiensis ordinis S. Benedicti. [1]

A pécsi egyházmegyében, Baranya vármegyében állott Szent Benedek magyar monostora. Színhelye az 1966 és 1985 között folytatott ásatások nyomán közismert.

 Szent István király alapította bőven ellátva birtokokkal. Az 1220 körül szerkesztett nem hiteles alapítólevelének a kelte 1015. [2] A Pozsonyi Évkönyvek megbízható adata szerint "1038: Felszentelték Szent Benedek monostorát". [3] A bencés rendhez tartozását az alapítólevél ugyan nem említi, de fennállása folyamán mindig közismert volt. Az 1220 körül szerkesztett nem hiteles, nagyrészt interpolált (hamis) oklevél szerint a Mons Ferreus, azaz Vashegy lábánál - amely feltehetően a Mecseket (középkori nevén Zseliz [4] ) jelenti - István király 1015-ben Szent Benedek tiszteletére monostort épített. A Várad név, amely ugyan csak 1212-ben fordul elő először hiteles oklevélben, arra utal, hogy a monostor egy földvár helyén épült. Az apátság alapítólevele szerint már kezdetben 41 falut birtokolt összesen 1136 ház (mansio) szabad és szolga népével. A király kivette a megyéspüspök joghatósága alól, és az esztergomi érsek alá rendelte. Két királyi kápolnát is adott: Szent Péterét a monostor közelében, és Fehéregyházát ( Alba Ecclesia), amelynek emlékét ma egy dűlőnév őrzi Szebény határában. Hetivásárt is rendelt, az egyiket az említett Szent Péter templom mellett, vasárnapokon, a másikat az Alszegen szerdánként. Ezeknek vámjövedelme a monostoré. Az oklevél az adományok és a jövedelmek után elsorolja az apát kiváltságait. A kiváltságok közül a következők csak a 13. század elején, 1228 előtt kerülhettek be a szövegbe: az apát bíráskodási kiváltsága, a jövevények szabad dénárjának harmada, erdő- és vámjövedelmek, malom és halastó szabad építése, makacs nemes és nem nemes emberek kiűzése, ha az apátság földjein akarnak birtokolni, vízvezeték építése a műhelyek ellátására. Az oklevél azután elsorolja az apátságnak adott egyházi szereket. Van köztük 29 kazula, 40 kappa, 27 oltárterítő, 11 kehely stb. és 15 istentiszteleti könyv, köztük két Regula. Végül felsorolja az állatállományt: 120 ló, 84 tehén, 1464 birka, 137 disznó és 92 kecske. A fentiekhez csatlakozik még három jótevő adományainak elbeszélése. Domoszló hercegé, aki ezüst úti oltárt adott és a Mindenszentek templomát emelte, s előbb abban, majd az apátság Szent Kereszt oltára előtt temették el. László király 200 házanépet adott 5 birtokkal, végül II. Béla király, aki üldöztetésekor menedéket talált az apátságban, a tolnai vásárvámot adományozta az apátságnak. Az oklevélbe foglalt nép, birtok, egyházi szer és könyv összeírás nem lehetett István király hiteles oklevelében, hanem a 11. század utolsó negyedére jellemző, mint ahogy Tihany, Bakonybél és Pannonhalma részére is készült hasonló. A népesség és a foglalkozások száma mégis jellemző, és István király korában legfeljebb 25%-kal lehetett kevesebb. [5] Hartvik püspök legendája Szent István királyról a 11. század végéről azt állítja, hogy Aserik (Anasztáz), később érsek, létesítette az apátságot, és őt Bonifácius (Querfurti Bruno) követte az apátságban. [6] Ebből talán annyi igaz, hogy a monostor alapítását megelőzően Aserik mint pápai követ Váradon a királyi udvarházban kapott biztos szállást. Szent Gellért 14. században írt legendája elbeszéli, hogy a király parancsára Marosvár, új nevén Csanád, Keresztelő Szent Jánosról nevezett monostorába, ahol addig görög szerzetesek laktak, az ország négy apátságából tíz szerzetes érkezett, kettő: István és Anzelm Váradról. [7]

1158 előtt leégett a váradi apátsági templom Keresztelő Szent Jánosról nevezett kápolnája az oklevelekkel és kegyszerekkel együtt, amelyeket ott őriztek, az adománylevelek másolatai azonban megmaradtak az apát szobájában. [8] 1218 és 1236 között Várad apátja nyolcszor kapott pápai megbízást egyházi ügyek intézésére. 1225-ben III. Honorius pápa a pécsváradi és a bulcsi apátot bízta meg, hogy két ciszterci apát segítségével a madocsai monostorban az összes magyarországi bencés apát káptalanját megszervezzék. 1280 és 1290 között Ladomér esztergomi érsek elmozdította István apátot, és Simon zobori apátot helyezte az apátság élére. [9] 1316. május 15-én Pécsvárad mellett keltezte Károly király egyik oklevelét. 1357 körül Jordán apát palotaszerű házat épített magának. [10] Ulrik apát 1366-ban a magyarországi apátok mogyoródi káptalanján a pannonhalmi, visegrádi és zobori apáttal együtt elnökölt. Vele, úgy látszik, megszűnt a konvent szabad apátválasztása. 1369-ben a pápa Pál dombói apátot helyezte a monostor élére. Utódai is pápai kinevezésnek köszönhették méltóságukat. 1429-ben viszont Pálóci György esztergomi érsek adta az apátságot Sóvári Soós Lászlónak, és kötelezte őt a rendbe való lépésbe. Ő azonban ezt nem vállalta, hanem a pápához fordult, hogy mint kommendátor megtarthassa az apátságot. 1432-ben a pápa teljesítette a kérését. Péter apát, aki korábban Somogyvár élén állt, 1449-ben a váci püspökkel és a kolozsmonostori apáttal együtt megbízást kapott Szécsi Dénes esztergomi érsektől, hogy az esztergomi székesegyház újjáépítése érdekében az esztergomi egyháztartomány világi és szerzetes papjaira pápai engedéllyel kivetett 2000 aranyat kitevő rendkívüli adót behajtsa. A fizetésre azonban saját apáttársaikat sem tudták rávenni, mert azok ugyanazon év november 19-én összegyűltek a szekszárdi apátság káptalantermében, és László tihanyi apát kijelentette nevükben, hogy nem hajlandók fizetni, hanem a pápához fellebbeznek. A pápa a fellebbezést elvetette. [11] Az ügy további sorsát nem ismerjük. Péter apát jelen volt azon a jelentős eseményen, amelyen Buda várát 1447-ben átadták Hunyadi János kormányzónak. 1456-ban pedig kérlelte a közelben járó Kapisztrán Jánost, hogy az ő népéhez is jöjjön el prédikálni. Fennmaradt az apátság egy vizitációs jegyzőkönyve, amely valószínűleg 1503-ban készült. A vizitátor, talán maga Tolnai Máté pannonhalmi főapát, sorra megkérdezte az ott talált tíz szerzetest, hogy mennyi pénz van náluk, és milyen címen, továbbá, hogy szoktak-e kijárni a monostorból a városba. A perjel maga kezelt három szőlőt, amelyek termése nagyrészt a konvent asztalára került. A custosnak is volt két szőlője a sekrestye ellátására, olajra, gyertyára és a harangozó járandóságának fedezésére. Mind a tíz szerzetes rendelkezett valamennyi pénzzel. Volt közöttük két ciszterci is, de nem tudni honnan jöttek, talán a szlavóniai Gotó apátságából menekültek a törökök elől. Az 1498. évi XX. törvénycikk szerint az apátságok közül pannonhalmi, a pécsváradi és a ciszterciek péterváradi apátjának kell hadbavonuláskor a legtöbb, egyenként 200-200 lovast kiállítani, ugyanannyit, mint a győri és veszprémi püspöknek. [12]

Nem tudjuk, hogy a pécsváradi apátság mennyire vett részt 1526. augusztus 29-én a mohácsi ütközetben. Az apát, Móré László túlélte a vereséget, testvére, Móré Fülöp pécsi püspök azonban ott maradt a csatatéren. A törökök, akik győzelmük után Budáig nyomulva széles sávban fosztogattak, aligha kímélték meg Pécsvárad gazdag monostorát. 1539-ben már nincs többé szerzetes a monostorban, 1543-ban Pécs is, Pécsvárad is török kézre került.

Az apátság évi jövedelmét csak Pannonhalma és Pétervárad közelítette meg az országban. Gazdaságáról két értékes részletes feljegyzés maradt az utókorra. Az egyik a nem hiteles, 1015-re keltezett alapítólevélbe van foglalva, s a 11. század végén készülhetett, a másik egy részletes kimutatás l439-ből az apátság évi átlagos bevételeiről és kiadásiról. Az apátság törzsbirtoka Baranyában a Mecsek déli előterében feküdt, és déli irányban Szajkig nyúlt. Délnyugat felé Vasas és Hird, északkeletre Varasd és Mecske voltak a szélső falvai. Ezen kívül Tolnában, Pilis és Bodrog vármegyében is volt néhány birtoka. Északon hozzátartozott az erdő borította hegyek egy része. Az alapítólevélben felsorolt 41 faluban 1136 szabad és szolga háznép (mansio) lakott, ebből 1137-nek foglalkozását is megjelölték: 200 vitéz, a monostor őrizetére, köztük 12 lovas az apát kísérete, 156 lóval szolgáló, 409 lóval és kocsival szolgáló, 110 szőlőműves, 36 szántó, 12 méhész, 20 vasas (bányász), 50 halász, 10 kovács, 6 kádár, 12 esztergályos, 9 pék, 10 szakács, 3 fazekas, 6 tímár, 5 poroszló, 5 ötvös, 8 ács, 3 molnár, 17 juhász, 3 lovász, 3 kanász, 3 vendéggondnok, 4 betegápoló, 5 harangozó, 6 fürdős. [13] Egy ilyen hatalmas gazdaságot az apátság aligha tudott volna kialakítani néhány évtized alatt. Királyi alapításról lévén szó, bátran feltételezhető, hogy egy jól szervezett királyi birtokot és udvarházat kaptak meg. Ennek magja egy földvár lehetett, benne épületekkel, közelében a Szent Péter templommal, előtte vasárnapi vásárhellyel. A pápai tizedszedés alkalmával az apátság jövedelmét 300 márkára becsülték. 1439-ben a pápai kinevezési díj megállapításához, ami egyébként már hosszabb idő óta 600 forint volt, szükségessé vált az apátság jövedelmének újbóli felbecsülése, és arra a pécsi püspökség kapott megbízást. Az évi átlag jövedelem 1426 forintot és 7 dénárt tett ki. A babarci bortized 150, a budai 120, a pécsváradi 300 forintot hozott, a pécsváradi borkilenced ezen kívül még 300-t. A gabonából volt 422, a jobbágyok pénzadójából 80 forint, állattizedből és kötelező ajándékokból kb. 54 forint. A kiadások a hivatalos bevallás szerint csaknem kitették a fentiek összegét: 1397 forintot. Napi 4 köböl búza, 1 forint értékben az egész monostor élelmezésére évi 365 forint, 200 lovas vitéz természetbeni zsoldja 80 forint, lovaiknak zab 12 forint, az apát és cselédsége konyhájára 312 forint, ruhájukra 100, borukra 180 forint. A szerzetesek konyhájára évi 78 forint, és a rossz bortermés miatt az utóbbi évben 156 forint borra. A konvent asztalára ezen kívül szalonnára, sóra 15 forint. a 13 felszentelt szerzetes ruhájára 65, a 6 növendékére 10 forint. Maradt mindössze 29 forint és 7 dénár. [14] A bevételekben és kiadásokban valószínűleg nincs benne az, amit az apátság saját kertjében és gazdaságában termelt és fogyasztott, a hiteleshelyi bevételek és a vámjövedelmek.

A konvent kimutathatóan 1254-től végzett hiteleshelyi munkát főként Baranya-vármegyei jogi ügyekben. Hiteleshelyi kerek pecsétje körirata 1274-ben és 1276-ban +SIGILLVM CAPITVLI WARADIENSIS +. [15] Ugyanaz 1325, 1338, 1345 és 1417-ben Szent Benedek ülő alakját mutatja baljában pásztorbottal, jobbját áldásra emelve. [16] 1215-ben az apát ovális pecsétje álló főpapot ábrázol, körirata: +SIGILL. ABBATIS WARADIENSIS+. Miklós apát ovális pecsétje a 14. század első feléből: jobbját felemelő, pásztorbotot tartó infulás apát +SIGILLUM NICOLAI ABBATIS WARADIENSIS+ körirattal. [17] Az apátság házi levéltára és hiteleshelyi levéltára nyomtalanul elpusztult. Egy-két oklevél talán Pannonhalma levéltárába került. Pécsvárad két templomának és az apátság tíz falvának plébánosai 1335-ben egy csoportban fizették a pápai tizedet. Pécsváradon Szent Péter és Mindenszentek plébániatemploma állott, az apátság birtokain Hetény, Nádas Kátoly, Fehéregyház, Szentjános, Babarc Perked, Nivegy Komlód és Hird falvaknak volt plébánosa. [18] A plébánosokat az apát nevezte ki.

 Apátok: Hysi 1212, Miklós 1224, Favus 1252-ig (azután pannonhalmi apát), Pál 1252, Beatus 1258/59-1264, János 1279, István 1280, Simon volt zobori apát 1280/90-1295, Miklós 1323, Detmár 1325-1329, Miklós 1342-1349 (20. kép), Jordán 1357, Ulrik 1364-1366, Pál volt dombói apát 1369-1379, Domonkos 1379-1391, Cseményi Imre 1391-1410, András fia János de Bondelmontibus, korábban az itáliai Praglia apátja, 1410-1426 (azután kalocsai érsek, Ozorai Pipo rokona), Doko Balázs 1426, Sóvári Soós László (volt pozsonyi prépost) adminisztrátor, kommendátor 1429-1437, Soós György gubernátor, Péter volt somogyvári apát 1440-1460, Beckensloer János volt pécsi prépost, commendátor 1462-1465 (utána váradi püspök), Szentlászlai Osvát kommendátor 1466, Sforza Ascanio bíboros kommendátor 1490-1504?, Isvalies Péter reggiói bíboros érsek kommendátor (Szekszárdnak is adminisztrárora) 1505-1511, Pál 1515-1525, Móré László 1526-1531, András, korábban váci ágoston rendi perjel 1531, Fráter György gubernátor 1535-1543.

 A konvent tagok oklevelekben fennmaradt neveit az apátság történetírója Sörös Pongrácz gyűjtötte össze. [19] Gyakran előforduló szerzetesi tisztségek: prior, cellerarius, custos, dékán, cantor, claviger (kulcsár). A konvent létszámáról igen kevés adat maradt. 1439-ben a jövedelem becsléskor 13 felszentelt szerzetesre és 6 növendékre utaltak. 1503-ban a vizitátor 10 szerzetest kérdezett ki, közülük 2 ciszterci volt.

Czinár I. 179-186; Rupp I/2 403-407; Csánki II. 457, 465, 558; PRT XII/B 11-47; Györffy I. 362-367; Műemlékvédelem 10-1966, 70-76, 123-124; Régészeti Füzetek 1966, 1969, 1970-1973, 1975-1979, 1983, 1985 (Bándi G., Kiss A., Kozák K.); Gállos - Gállos 1975; Györffy 1977, 187-188, 235-240; Kárpáti 1984, 117-130; Gállos - Gállos 1988; KMTL 539-540; Kőfalvi T. 1998a , 129-149; Kőfalvi T. 1998b, 151-170; Gállos - Kozák 1989; Koszta 1998, 174-175, 183; Kiss G. 1999b, 49-64; Kőfalvi T. 1999, 65-73; Kristó 2000, 307-321.


[1] Theiner II. 585.

[2] DHA 80.

[3] SRH I. 125.

[4] Györffy I. 247.

[5] Az 1228 előtt összeszerkesztett alapítólevéllel sokan foglalkoztak. Legalaposabban Györffy György vizsgálta és közölte szövegét a legrégibb magyarországi vonatkozású oklevelek kritikai kiadásában: DHA 63-80. Ld. még. Györffy 1977, 237.

[6] SRH II. 382-383, 411.

[7] SRH II. 493; Gombos III. 2426-2427.

[8] DHA 63.

[9] Györffy I. 366.

[10] Anjou-kori oklevéltár VI. 502-503.

[11] PRT XII/B 29; Kubinyi 1998, 189-194.

[12] PRT III. 294; V.ö. EtEml I. 422-423.

[13] Györffy I. 364; Györffy 1977, 236-238.

[14] Koller III. 363-365, 373-376; Tagányi 1899, 333-335.

[15] Györffy I. 363.

[16] Takács 1992, 77.

[17] Györffy I. 363; KMFP 64.

[18] Vat I/1 283, 316; PRT XII/B 22.

[19] PRT XII/B 38-41.


Kapcsolódó objektumok:

Írott dokumentum
Fotó
Rajz
Kőfaragvány
Pecsét
Egyéb tárgyi emlék