Somogyvár
1091 - 1543
Művészettörténeti
leírás
Névalakjai: 1091 abbacia de Sumich, Sumicensis,
1204 ( monasterium) Sancti Egidii, 1210 monasterium
Sancti Egidii de Symigio, 1215 Symigiense
monasterium, 1402-től monasterium Sancti
Egidii de Somogvar, [1] azaz Szent Egyed somogyi, somogyvári monostora.
A veszprémi egyházmegyében, Somogy vármegyében Somogyvár
község belterületétől észak-északnyugatra a Várhegy vagy
Kupavár nevű magaslaton találjuk a Szent Egyedről nevezett
apátság feltárt maradványait.
1091-ben I. László király alapította a dél-franciaországi
Saint-Gilles (Szent Egyed) apátságból hívott francia szerzeteseknek.
A monostor szerzetesei számára 1091-ben előirt fogadalom
szövege kifejezetten Szent Benedek regulájára és az apátság
bencés voltára utal. Az apátság alapítását és kezdeteit
azért ismerjük részletesen, mert a Somogyvárra vonatkozó
iratok szövegei másolatban fennmaradtak a Valle Flavianában
fekvő Saint-Gilles-i apátság 12. században írt leveleskönyvében,
chartulariumában, amelyet a párizsi Bibliothèque
Nationale őriz. Az első irat egy feljegyzés a somogyi Szent
Egyed monostor alapításáról és megadományozásáról. László
király értesülve Szent Egyed hitvalló érdemeiről, Péter
és Pál apostolok és Szent Egyed tiszteletére Odilo Saint-Gilles-i
apát jelenlétében királyi apátsággal gyarapította az Egyházat,
amelynek Somogy ( Sumich) város ( urbs) területét
adományozta a következő kötelességekkel. Bárki lesz a jövőben
a somogyi apát, fogadjon engedelmességet Saint-Gilles apátjának.
Az apát tekintse a királyt mindenben védelmezőjének és bírájának,
fenntartva a püspök jogát. A templom előcsarnokát a király
arra szentelte, hogy bárki, aki oda menekül, ott teste és
lelke oltalmára találjon és sérelmet ne szenvedjen. Mindezt
számos tanú előtt tette a király. Ott volt Lampert herceg,
a király testvére, Almár veszprémi püspök, Péter nádor és
még többen. A másik részről jelen voltak: Teuzo a római
egyház követe, Odiló apát több szerzetessel. A monostor
ellátására a király a következőket adta: Somogyot ( Somogyvárt)
templomával, határával és szolgáival, Patric falut, Besenyőfalvát,
Szentgyörgyöt, Szekeresfalut, Szőlősfalvát, mind szolgákkal
együtt, továbbá 30 egész és 60 fél szőlőt szőlőmunkásokkal
együtt, 300 szolga és 100 fegyveres házanépet. [2] A második irat megszabta a fogadalmat,
amit Szent Egyed monostorában a szerzeteseknek Szent Benedek
regulája szerint le kell tenniük. A két monostor szerzetesei
csak apátjuk pecsétes ajánlólevelével léphetnek át a másikba.
E rendelkezésnél a két apáton kívül jelen volt Teuzo bíboros,
Péter pannonhalmi és Péter tihanyi apát s többen mások. [3]
II. Orbán pápa ugyanabban az évben oltalmába vette a Saint-Gilles
apátságot, megerősítette birtokaiban, közöttük László király
alapítását is. 1106-ban II. Paszkál pápa Hugo Saint-Gilles-i
apát részére ismét megerősítette Szent Egyed monostorát
és az 1091-ben kapott kiváltságokat is felsorolta. [4] 1119-ben II. Callixtus, amikor Saint-Gilles
kiváltságait és birtokait megerősítette, a magyarországi
Szent Egyed apátságot is belefoglalta. [5] A somogyi apátságról Alberik, a Champagne-i Troisfontaines ciszterci
szerzetese is megemlékezett 1240 körül írt világkrónikájában.
Elmondja, hogy László király alapította, és csak franciákat
szoktak abba felvenni (in qua non solent recipi
nisi Franci). [6]
A 12. századból nincs több híradásunk az apátságról. 1203-ban
panasz érkezett a pápához, mert a somogyi apát három templomot,
amely a veszprémi püspök alá tartozik, lefoglalt, és az
egyiket más egyházmegyéből való ( extraneo) püspökkel
szenteltette fel. III. Ince pápa 1204. szeptember 14-én
a magyar királyhoz írt leveléből végre többet megtudunk
az apátság életéről. A pápa előtt megjelent négy somogyvári
szerzetes. Elpanaszolták, hogy amikor apátjuk meghalt, régi
és jóváhagyott szokásuk szerint monostoruknak, amelynek
mind az apátja, mind szerzetesei latinok (azaz franciák,
vallonok) szoktak lenni, új apátot választottak. A király
azonban nem egyezett bele választásukba, hanem tudtukra
adta, hogy ő csak magyar apátot fogad el. Ugyanakkor Bernát
spalatói érsek (aki az itáliai Perugiából származott, korábban
a király nevelője volt, majd pedig kedves embere és gyakori
vendége) a király elé járulva gyorsan megszerezte magának
a monostort. A pápa ezen nagyon csodálkozott, mivel az érsek
ugyan fogadalmas szerzetes és latin, de mi szüksége még
egy apátságra, méghozzá más egyházmegyében és világi hatalom
által. Az érsek nem sokkal azután a monostor szolgáival
súlyosan bevádolta a király előtt az összes szerzetest a
kincseik hűtlen kezeléséről. Azok azonban a király embere
és számos derék férfi előtt bebizonyították, hogy a templom
kincsei nemcsak hogy hiánytalanul megvannak, hanem még gyarapították
is azt. Az érsek kegyetlenül bánt a szerzetesekkel, azokat
mindentől megfosztva magyar szerzeteseket hozott. E sérelmek
miatt fordultak a Szentszékhez. A pápa kérte és figyelmeztette
a királyt, mivel semmi rendkívüli nincs abban, hogy országában
különböző népek konventjei ugyanannak az Úrnak szolgálnak,
s amikor csak egyetlen latin kolostor van, görög pedig sok,
ne akadályozza meg, hogy a szerzetesek addigi előírásaik
szerint válasszanak maguknak alkalmas apátot. Megbízta a
váradi püspököt, a zirci apátot és az esztergomi prépostot,
hogy ha valóban így történtek a dolgok, és az érsek figyelmeztetésükre
se hajlandó jóvátenni vétkeit, sújtsák egyházi fenyítékkel,
és azonnal zárják ki a monostorból. [7] Imre királyt valószínűleg már nem találta életben
a pápa levele, mert éppen azokban a napokban, szeptember
közepén halt meg. Az ügy folytatását nem ismerjük. 1210-ben
már Gilbert az apát, aki bizonyára francia volt. Ugyanebben
az évben a pápa a somogyi monostort ismét oltalmába fogadta,
kiváltságait és hagyományait megerősítette. Ellenszolgáltatásként
az apátság köteles a mindenkori pápának egy fertó aranyat
fizetni. [8] Bernát mint spalatói érsek fejezte be életét, éppen akkor, amikor
II. András az érsek székvárosában a Szentföldre induló seregével
hajóra szállt. [9]
IV. Sándor pápasága idején (1254-1261) Jób pécsi püspök
(1254-1279), nem tudni mi okból, elfogatta és súlyosan megszégyenítette
a somogyi apátot. Kezét hátul összekötve lóra ültette, lábát
pedig a ló hasa alatt kötözte le, zablát tett a szájába,
majd börtönbe vetette. A következő két pápa is küldött ki
megbízottakat az ügy kivizsgálására, de úgy látszik hasztalan,
mert Jób továbbra is megmaradt pécsi püspöknek. [10]
A következő időszakban a fennmaradt oklevelekből csak gazdasági
ügyekről értesülünk. Ezekből tudjuk összeállítani az apátok
sorát és néhány tisztségviselő konventtag nevét. 1378-ban
László apát nemes lelkülettel vetett véget annak a viszálynak,
amely a mezőváros hospes polgárai és az apátság
között keletkezett. 1400-ban a pápa leveléből arról értesülünk,
hogy amikor Pál apátot a bencések magyarországi elnökei
és nagyjai (presidentes ac etiam maiores dicti
ordinis in regno Ungarie) valahol letartóztatták, Egyed
tatai apátot bízták meg a monostor birtokainak védelmével
és a szerzetesi fegyelem helyreállításával. A szerzetesek
azonban megvetették figyelmeztetéséit és feddéseit, rátámadtak,
megverték, sőt jobb kezének gyűrűsujját is levágták. 1410-ben
Zsigmond király Somogyvár várost a Marcali családnak adta.
A monostor francia jellege nem volt századokon át fenntartható.
Az anyaapátság élete is lehanyatlott, és ennek következtében
magyarországi kapcsolatai is meglazultak. 1417-ben Saint-Gilles
apátja még egyszer kísérletet tett, hogy a két monostor
kapcsolatát visszaállítassa, de Zsigmond királyhoz írt soraiból
kitűnik, hogy már hosszú idő óta ők sem törődtek a somogyi
apátsággal. 1464-ben a királyi alapítású monostor egy időre
magán kegyúrsága alá került Laki Tuz János szlavón bán személyében.
1471-ben Fegyverneki Dénes zágrábi kanonok, az apátság kommendátora
az apátságban lakva arra kérte a pápát, hogy a zsolozsmát
a szerzetesekkel együtt, az ő szokásaik szerint mondhassa.
Az engedélyt természetesen megkapta. 1508. március 26-án
a rendi vizitátorok az apátságot elszomorító állapotban
találták. A kommendátor nem adta ki a szerzeteseknek járó
részt. Az épületek gerendái leomlással fenyegettek, az eső
is becsurgott. Az öt szerzetes közül kettő öreg, a harmadiknak
a szeme rossz, a maradék kettő pedig állandóan úton van,
hogy a hiteleshelyi feladatokat teljesítse. Így közös imádság
alig lehetséges. Ugyanebben az évben az apátság német származású
orgonistája Madocsa apátja lett. 1512-ben Somogyvár is csatlakozott
a királyi kegyuraság alá tartozó magyarországi bencés apátságok
uniójához. Nem sokkal később II. Lajos Bátori Istvánra ruházta
az apátság kegyuraságát. Az ő apátjelöltje volt Peregi Albert
pécsi és fehérvári prépost, akit 1535-ben iktattak be az
apátságba. Elődje István pedig egyszerű szerzetesként élt
ott tovább. Egy-két év múlva Török Bálint foglalta el Somogyvárt
és birtokait, majd a török veszedelem szabott véget az apátság
életének. Az apátság birtokai többnyire Somogyvár, Lengyeltóti
és Öreglak vidékén feküdtek. Zalában a Balaton közelében
Szepezden volt részbirtokos, Tolnában, a Zselicségben két
szomszédos falu Csanádfalva és Nádfő tartozott az apátsághoz.
1533-ban 15 faluban 80 lakott jobbágyportája volt.
[11] Száz évvel korábban, 1427-ben 90 aranyforintra
becsülték évi jövedelmét. A konvent hiteleshelyi működéséről
1254-ből maradt az első hiteles oklevél, az utolsó pedig
1543-ból. 21 darab Somogyváron kiállított oklevelet az 1255
és 1542 közötti időből a pannonhalmi főapátság levéltára
őriz. II. Ulászló és II. Lajos király uralkodása alatt kiállított
hiteleshelyi okleveleinek szövegét kivonatosan közzétette
Komjáthy Miklós, a korábbiak jelentős részét pedig Borsa
Iván. [12] Fennmaradt a konvent 15. századi
formulás könyve, amely évkönyvszerűen történeti feljegyzéseket
is tartalmaz. [13] A 13. század közepétől használt
kör alakú pecsétje Szent Egyedet ábrázolja misézés közben
oltár előtt állva. Körirata: + S CAPITULI MONASTERII
SANCTI EGIDII DE SYMIGIO. [14]
Apátok, kommendátorok: Petrus 1091, Gilbert 1210, Herveus
1215, Beatus 1254-1255, Illés 1277-1279, János 1279, Jakab
1292, Pál 1294-1299, Jakab 1303-1307, Miklós 1309, Máté
1309-1316, János 1323-1327, Valter 1327-1330?, Mihály 1330-1332,
Anzelm 1335, Henrik 1338, Jakab 1342, Imre 1347, György
1355, Gersteni Ulrik 1358, Jakab 1360, Domonkos 1366-1368,
László 1376-1378, Pál 1381-1396 (helyettese Egyed tatai
apát), János fia Tamás 1404-1426, Demeter, előbb tihanyi
apát, 1427-1433, Péter 1438-ig, azután pécsváradi apát,
Mihály 1444-1449, Fülöp 1467 előtt, Fegyverneki Dénes zágrábi
kanonok, kommendátor 1467-1483, Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári
prépost, kommendátor 1483-(1493?), Csaholy Péter kommendátor
1506, Gergely 1511, Lancsics Mihály 1518-1529, István 1530,
Peregi Albert pécsi és székesfehérvári prépost, kommendátor
1535-(1546), István 1553. A konventtagokról Sörös Pongrác
gyűjtéséből tájékozódhatunk. [15]
Az apátságot az ispáni vár övezte. A monostor temploma
három hajós volt három félkörös apszissal, két nyugati toronnyal.
Hossza 54 m, szélessége 23 m. A konventház a templom északi
oldalához csatlakozott (ld. Somogyvár).
Czinár I. 222-228; Rupp I/1
326-328; Csánki II. 574, 582-583, 694;
Gerecze 1897, 133-139, 131-160, képekkel;
Füssy 1902, 50-59, 116-133; Baumgarten
1904, 868-871; Baumgarten 1906, 389-411;
Gerecze 725-726; Békefi 1907,
109-110, 191-209, képekkel, 273-275; VEK 154-156;
PRT XII/B 149-167; Dercsényi 1934;
Bónis 1957, 117-133; Levárdy 1968,
165-188; Komjáthy 1973-1989; Régészeti Füzetek 1973-1976,
1983, 1988, 1991; Történelmi Szemle 19-1976, 132; Magyar
1979, 3-50; Bakay 1989, 105-309 (képekkel);
Bakay 1991; Szent László és Somogyvár;
KMTL 605-606; Borsa 1995-1999; Érszegi
1996c, 561-570; Solymosi 1996a, 483, 486;
Solymosi 1999, 102; Neumann 1999,
33-46.
[1] Békefi 1907, 191.
[2] DHA 266-268 (n. 88).
[3] DHA 269 (n. 89).
[4] DHA 275, 352-353 (n. 94, 129).
[5] DHA 410 (n. 150).
[6] Gombos I. 27.
[7] MREV I. 12-13.
[8] MREV I. 19. A fertó a márka negyedrésze,
61,38 gramm.
[9] Gombos III. 2229-2230.
[10] MREV I. 141, 154.
[11] PRT XII/B 162.
[12] Komjáthy, lásd az irodalmat.
[13] Bónis 1957, 117-133.
[14] Takács 1992, n. 40.
[15] PRT XII/B 165-166; v.ö. Bakay
1989, 306-308.
Kapcsolódó objektumok:
