Szekszárd
1061 - 1532
Művészettörténeti
leírás
Névalakjai: 1236 abbas Sancti Salvatoris de Saxard, [1]
1267 monasterium Saxardiense, 1360 ecclesia
Saxardiensis, 1403 monasterium Sancti Salvatoris
ordinis Sancti Benedicti.
A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében a szekszárdi
vármegyeháza helyén állott a Szent Megváltóról nevezett
apátság.
I. Béla király 1061-ben alapította. A bencés rendhez tartozása
közismert és számos oklevélből kitűnik. A Szent Megváltó
monostor alapítását megelőzően, a pécsváradi apátságnak
már volt birtoka Szekszárdon. [2] A Képes Krónika I. Béla király haláláról szólva
elbeszéli, hogy a Szent Megváltó monostorában temették el,
amelyet ő maga alapított a Zugzard nevű helyen. [3] I. Béla adománylevelének csak két részlete maradt fenn. Az egyiket
Kont Miklós nádor 1360-i oklevele idézi, a másikat Szepesi
Jakab országbíró 1376-i oklevele őrizte meg. Mindkettő előtt
az eredetinek kétszeres átiratát (1272: IV. László, 1327:
I. Károly) mutatták be, és mindkét forrásból kitűnik, hogy
I. Béla király az oklevelet 1061-ben adta ki. [4] Salamon király gonosz tanácsadója, Vid 1074-ben
rá akarta venni a szekszárdi apátságban idéző királyt, hogy
támadja meg Géza herceget, aki éppen Biharban az Igfon erdőben
vadászik, fogja el és vakítsa meg. Vilmos apát titokban
meghallgatta a tanácskozást, és rögtön levelet küldött a
herceghez, nehogy csapdába essen. Sőt amikor az apát másnap
hallgatózva megtudta, hogy a király ráállt a gonosz tervre,
álruhába öltözött, lóra kapott és maga is értesítette Géza
herceget a veszedelemről. [5] Két év múlva 1076 karácsonyát Géza már mint király az apja által
alapított szekszárdi monostorban ünnepelte. A szentmisét
Desiderius kalocsai érsek mondta, és tündöklő beszédével
a király lelkét békére hajlította. [6]
1215 és 1235 között a szekszárdi apát többször kapott pápai
megbízást magyarországi egyházi ügyek intézésére. Valamikor
1223 előtt Tábor fia Gergely társaival egy éjszaka csendjében
betörte a szekszárdi templom sekrestyéjének ablakait. Kereszteket,
kelyheket és más egyebet, együttvéve 274 márka értéket vitt
magával. Az okozott kárt nem tudta megfizetni, ezért II.
András király elvette Ipoltlaka 30 mansiós birtokát,
és az apátságnak adta. [7] Ma Földvár puszta, azaz Sátorhely van a helyén Mohácstól délnyugatra.
1331 húsvétja hetében Lőrinc apát, Gottfrid dékán, Pál
custos, Mihály házgondnok, Pál lektor, János cantor
és a konvent többi tagja az apátság nemes és nem nemes jobbágyaival
együtt tanácsot tartottak, amelyen elhatározták, hogy Igeyk
ispánnak és fiainak hűséges szogálatukért átadják az örökös
nélkül elhunyt Timót fia Pál birtokait és felveszik őket
az apátság szabad nemes jobbágyai sorába. Benedek apát 1342-ben
résztvett a rendi káptalanon, amelyet a Visegrád melletti
Szent András monostorban tartottak. 1449. november 19-én
a monostor káptalantermében 19 bencés apát gyűlt össze,
nagyobbrészt az ország déli részéről. Péter pécsváradi apát,
mint a pápa megbízottja felszólította őket, hogy járuljanak
hozzá az esztergomi székesegyház felújításának költségeihez.
László tihanyi apát azonban társai nevében kijelentette,
hogy nem fizetnek, hanem fellebbeznek a pápához. Erről közjegyzővel
oklevelet készíttetett, abból ismerjük a résztvevők neveit
is. V. Miklós pápa három hónap múlva elvetette a fellebbezést,
és utasította a megbízottakat, hogy büntetéssel szorítsák
engedelmességre az apátokat. [8] Az ügy további kimenetelét nem ismerjük. 1453-ban
Esztergomban felszentelték a megújított székesegyházat.
Mátyás király 1485-ben, miután már korábban is rendelkezett
az apátság javai felett, elérte a pápánál, hogy az üresedésben
lévő apátság javait a királyi kápolna káplánjainak ellátására
fordíthassa. 1511-ben Isvalies Péter bíboros, az apátság
kommendátora július 1 kezdettel három évre bérbe adta a
pécsváradi és a szekszárdi bencés apátságot 2000 arany forintért
a Tolnai Máté pannonhalmi főapát uniójához csatlakozó apátoknak. [9] Az apátság átlagjövedelmét
1332-ben a pápai tizedszedéskor 75 márkában állapították
meg. Birtokai voltak Tolnában Szekszárdon kívül 17 helyen,
Fejér vármegyében 13 és Baranyában 3 helyen. A Duna alföldi
oldalán a fajszi birtok nemes jobbágyok és predialisok
kezében volt, akik saját ispánjuk és bíráik alatt a fajszi
széket alkották. Közösen évi 140 forintot tartoztak fizetni
az apátságnak. Más kötelezettségük nem volt. Az 1498. XX.
törvénycikk szerint a szekszárdi apátnak hadindítás esetén
100 lovast kellett kiállítania.
A konvent első hiteleshelyi kiadványa 1269-ben kelt, de
ilyen irányú tevékenységének már 1212-ben is van nyoma.
Pecsétje, amely 1467-ben érvénytelenné vált, köralakú, a
trónuson ülő Megváltót ábrázolja, körirata: SGILLVM CAPITVLI
DE ZUCZARD. Az 1467-ben kapott új pecsét körirata: +SIGIL.COVETS
ZAXARDI S.SALVATORIS 1467+, az 1509-ben bevezetett
új pecsété: SIGILI CONVENTVS ZECZARDIEN MONAST SANCTI SALVATORIS
MDIX (21. kép). [10]
Apátok: Vilmos 1074, Tóbiás 1265, Filius 1266, András
1299-1305, Lőrinc 1328-1331, Benedek 1331-1346 (22. kép),
Jordán 1357-ig, azután pécsváradi apát, Imre 1358-1360,
Czudar László 1365-ig, azután pannonhalmi apát, Miklós fia
Tamás 1365-től pápai kinevezéssel, Ottó 1369, Miklós 1377-1398,
Kropidlo János oppelni herceg, culmi püspök, kommendátor
1401, Bálint 1409, Grafeneck Frigyes 1413-1426, utóbb augsburgi
püspök, Almási Csire Zsigmond 1439-1449, Vitéz János kommendátor
1470-1472, Debrentei Tamás kommendátor 1475-1478, János
citriai püspök 1482-ig, Cole Antonio de Bancio 1482-től,
László vasvári prépost adminisztrátor 1485-1490, János csanádi
püspök 1493-ig, Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost
1493-1495, azután váradi püspök, Sforza Ascanio Maria bíboros
kommendátor 1496-1505, Isvalies Péter bíboros, veszprémi
püspök 1505-1511, Lackai ( Lancsics?) Mihály 1512-1515,
János 1515-1518-(†1526 Mohács?), György 1528. Az oklevelekben
előforduló konventtagok neveit ld. PRT XII/B 61-62.
Czinár I. 211-213; Rupp I/2
413-415; Fraknói 1879a; Csánki II.
561; III. 388, 406, 411, 475; PRT XII/B 53-69; Szakály
1968, 9-60; Régészeti Füzetek 1969-1972, (Kozák K.);
Török L. 1970, 96-154; Szekszárd monográfiája, 17-38,
39-55; KMTL 629.
[1] Theiner I. 145.
[2] DHA 73.
[3] SRH I. 360.
[4] DHA 166-168.
[5] SRH I. 380-382.
[6] SRH I. 402.
[7] Zichy I. 525; RegArp n. 398.
[8] Kubinyi 1998, 189-194; Lukcsics
II. n. 1083.
[9] PRT III. 636-638, v.ö. 631 n. 9.
[10] Takács 1992, 83 n. 43.
Kapcsolódó objektumok:
