Paradisum Plantavit
   
Köszöntés
 
Vissza
Történeti katalógus
 
 
Tanulmányok
 
Impresszum

Zselicszentjakab

1061 - 1543

Művészettörténeti leírás

Névalakjai: 1061 monasterio Sancto Jacobo constructum, 1225 abbas Sancti Jacobi, 1243-1520 monasterium Sancti Jacobi de Selyz, de Zelyzio, de Selyzio, de Silisio, de Zelisio.

A veszprémi egyházmegyében, Somogy vármegyében, Kaposvártól délkeletre az egykori Szentjakabon állott a monostor, amelynek falai ma is jól láthatók.

 Szent Jakab hegyén, egy régi templom helyén Ottó somogyi ispán 1061-ben épített monostort. Apátja 1366-ban résztvett a bencés apátok mogyoródi káptalanján, és 1508-ban a rendi vizitátorok elsőnek látogatták meg a Szentjakab monostort. Az alapító Ottó, somogyi ispán levele két részleges átírásban maradt ránk. A rövidebb részlet Zsigmond király 1422. június 7-én kelt oklevelében az eredeti levél záró részét idézi, és 1061. évi keltét is közli. A hosszabb 1257/1347/1432 években történt átírásokon keresztül és az utolsó átírásról készült egyszerű 17. századi másolatban maradt ránk. Ez a levél interpolált, összevont törzsrészét és csonkított záradékát tartalmazza. A rövid zárószakaszban Ottó ispán elmondja, hogy Istennek és Szent Jakabnak monostort alapított. Minden javát, amivel csak rendelkezik, a saját, a király és a királyság minden elöljárójának (maiores) lelki üdvéért a monostornak adja oly módon, hogy amíg él, az apátjával együtt kormányozza a monostort, halála után pedig se püspöknek, se ispánnak, se rokonoknak vagy unokáinak ne legyen hatalma felette, hanem egyedül a király gondjaira legyen bízva. A hosszabb oklevélrészbe átíráskor néhány betoldás került. Az elején Ottónak a Győr nemzetséghez való tartozását akarták igazolni. A levél szerint Ottó, somogyi ispán bőséges vagyonát Isten dicsőségére, a boldogságos Szűz Mária és Szent Jakab apostol tiszteletére akarja fordítani. Szent Jakab hegyén, a Kapos mentén egy régi, elhagyott templomot talált Szent Jakab tiszteletére. Ezt a hozzátartozó földdel együtt megszerezte. A következőkben hosszan felsorolt birtokokkal, földekkel, népekkel együtt Szent Jakabnak, mint urának és pártfogójának adja. A végén megtalálható a rövidebb levéltöredék, vagyis a levél záró része, de ott ki van hagyva az a mondat, amely kizárja a püspök és a rokonság hatalmát a monostor felett, és a király hatalmát biztosítja. Hozzá van még fűzve több későbbi adomány, amit eredetileg talán a levél hátoldalára jegyeztek fel. [1] A Képes Krónika szerint Salamon király és Géza herceg, amikor Dalmáciából visszatértek, Atha nádor kérésére résztvettek a Zselicben épített monostor felszentelésén. [2] Ez valószínűleg 1067-ben történt. Az írásbeliség csekély volta miatt 1190-ig nem találkozunk a monostor nevével. A későbbi átírásokból kitűnik, hogy 1190-ben III. Béla, 1197-ben Imre, 1217-ben II. András király is állított ki privilégiális oklevelet az apátság birtokairól. [3] 1195-ben egy birtok szomszédjaként tűnik fel a monostor neve. 1223-ban Szent Egyed (Somogyvár), Szent Jakab(Zselic) és Szent Péter (Földvár) apátjait bízta meg a pápa, hogy a zágrábi püspököt idézzék színe elé. [4] A pápa csaknem mindig a királyi alapítású vagy királyi kegyuraság alatti monostorok apátjainak adott megbízást. Az előbbi megbízás azt sejteti, hogy Szent Jakab monostora ekkor még királyi kegyuraság alatt állott. Időközben az alapító szándéka ellenére a monostor felügyelete magán kézbe került. 1243-ban IV. Béla megerősítette Opur bán és a Győr nemzetség tagjai között létrejött megegyezést a monostor feletti kegyúri jogok gyakorlásában. Ezután az apátság egész történetén végighúzódik a mindenkori apát és a kegyurak közötti viszony, amely hol békés, mert közös megegyezéssel döntenek, hol ellenséges, mert az apát meg akar szabadulni a kegyurak önkényétől, a kegyurak pedig korlátlan hatalmat akarnak az apátság és birtokai felett. Ugyanakkor a Szerdahelyi Dersfiak és a Kéméndifiak egymás között is versengenek. 1309-ben a Győr nemzetség tagjai kijelentették, hogy erre az évre Konrád fiát Jakabot jelölték ki maguk közül patrónusnak. Jogaik gyakorlása azonban továbbra is sok viszálynak volt forrása, ezért 1329-ben megjelentek I. Károly király előtt, és a kegyúri nemzetség két ága: Ders két fia és Jakab két fia a következőkben állapodott meg: a) Az apátság népeire adót kivetni csak mindkét ág beleegyezésével, az apát és a konvent hozzájárulásával szabad. b) A behajtott pénzből egyenlően részesedik a két ág. c) A két ág közösen választja az apátot, és megerősítésre bemutatja a püspöknek. d) Nemes jobbágyságra emelni valakit mindkét ág, az apát és a konvent egyetértésével lehet. e) Gazdatisztet évente váltakozva hol az egyik, hol a másik fél állít az ormánsági és a zselici birtokok kezelésére. f) A monostort a kegyurak közösen védelmezik. g) A két ág szükség esetén védelmezi egymást. h) Amely fél az egyezséget megszegi, a pécsi káptalan vizsgálata után húsz napon belül köteles elégtételt adni. Ha nem teszi, perelés nélkül köteles 100 márka büntetést fizetni a másik félnek. [5] 1356-ban Szerdahelyi Dersfi Miklós és öccse Mihály, valamint Kéméndi Jakab fiai: Miklós és Konrád úgy módosították a megegyezést, hogy az apátság ormánsági javait az egyik fél, a zselici javakat pedig a másik fél kezeli váltakozva. 1375-ben és 1376-ban Tamás apát kénytelen volt perelni a Dersfiakat előbb a király, majd a somogyi konvent őt igazoló vizsgálata után Szepesi Jakab országbíró előtt, mert az apátság birtokait elfoglalták, és azon szállóházat készítettek maguknak ( residentiam in eis faciendo). Az apát hat fontos oklevelet mutatott be. 1. Ottó ispán alapítólevelét, 2. III. Béla levelét a somogyi konvent 1313-i átírásában, 3. I Károly megerősítő levelét III. Béla 1190-i, Imre 1197-i és II. András 1217-i privilégiumairól, 4. a pécsi káptalan 1366-i levelét, amelyben a kegyurak az apátság birtokain osztozkodnak, 5. a pécsi káptalan 1367-i levelét, amelyben a monostor és a két kegyúri ág között felosztják a birtokokat, 6. a veszprémi káptalan 1372-i oklevelét az újabb osztozkodásról és ezeken kívül még több oklevelet. 1376-ban a király az apátság javára döntött, és 61 megnevezett birtokba be is vezették. Szepesi Jakab országbíró jóváhagyta az ítéletet. A Dersfiakat erőszakos foglalásaik miatt megfosztotta a kegyuraságtól. Kéméndi Konrád fiait azonban meghagyta abban. 1386-ban a kegyurak saját rokonságukból Miklós fia Bertalant választották meg apátnak, s ezt 1387-ben a veszprémi püspök megerősítette. 1392-ben a pápa a zselici bencés monostor templomát felkeresőknek meghatározott ünnepekre két év és kétszer 40 nap búcsút engedélyezett. [6] 1422-ben Mátyás apát Zsigmond királyhoz fordult azt panaszolva, hogy őt a kegyurak az apátság birtokából kizárták, pedig igazán nem is kegyurak. Bemutatta Ottó ispán alapítólevelét, amit Zsigmond pecsét hiánya miatt nem fogadott el, és a kegyurak javára döntött. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a király nem a levél eredetiségét vonta kétségbe, hanem a pecsétet hiányolta, nem tudván, hogy 360 évvel korábban Ottó ispánnak még nem lehetett pecsétje. A tények biztos ismerte nélkül nehéz megítélni, hogy a patrónusok mennyiben használtak és mennyiben ártottak az apátságnak. A valóság valahol középen lehet. Szándékuk volt a monostort fenntartani mint sajátjukat. Nem kívánták a konvent létszámát és anyagi erejét jelentősen növelni. A templom felszereléséhez nem nyúltak, a konvent belső életébe nem avatkoztak bele, de a javakból csak annyit engedtek az apátságnak, amennyi a fennmaradásához szükséges volt, a többit az apátság védelmére tett szolgálatuk jutalmának tekintették. Az 1508-ban tartott vizitáció azt mutatja, hogy a zselici monostorban több szerzetes volt, mint más apátságokban, és a személyi és anyagi ügyeket rendben találták. Thurzó Gergely zalavári apát és Miklós bátai apát 1508. március 15-én Zselicszentjakabon kezdték el vizitációs útjukat. Beszámolójuk szerint az apát és öt szerzetese tisztességes életmódot folytattak. Mindent olyan rendben találtak, ahogyan az előző apát hagyta. Felesleges számú alkalmazottat ( famulos) tartottak, akik minden megszorítás nélkül kedvükre éltek a monostorban, és a jövedelmekből sokat felemésztettek. Leltárt a vizitátorok nem készítettek. 1543-ban a törökök Pécset is elfoglalták. Ettől kezdve a zselici táj is ki volt téve a portyázó törökök támadásainak. Legkésőbb ekkor, de lehet hogy már korábban is kialudt a szerzetesélet Szent Jakab monostorában. Török forrás szerint 1555. szeptember 4. és 17. között, Kaposvár ostroma előtt, Szent Jakab várát Tujgon budai beglerbég közeledtével a keresztény őrség az éj leple alatt elhagyta. Az apátság számos oklevele megmaradt, levéltárának sorsát még nem tárták fel.

 Apátok: Illés (Elya) 1258, Szigfrid 1282, Csepán 1299, Miklós 1320, Balázs 1328, István (előbb bakonybéli apát) 1363-1366, Tamás 1376, János fia Bertalan 1386 körül, Péter 1393-ig, azután bakonybéli apát, Máté 1417, Mátyás 1422, György 1425, Máté 1426, Szerdahelyi Dancs János, aki Bécsben tanult 1441, Balázs 1443, László 1447, András 1451, János 1452, Tamás 1456-1458, Pál 1487-1499, András budai kanonok 1500-tól, János 1508, Hagymási Máté 1517-1538 (1529-1538: koadjutora volt Martonfalvi László somogyvári perjel), Martonfalvy László 1538-1543 (1551-től pannonhalmi főapát).

 A nagyrészt téglából épült monostor maradványainak feltárása 1960 és 1966 között folyt, helyreállítását 1972-ben fejezték be. Legrégibbi része a 11. században épült és később többszörösen átépített templom, torony nélkül, egy apszissal, két keskeny oldalhajóval, nyugati karzattal. Déli oldalához csatlakozott a valószínűleg a 14-15. század fordulóján emelt keresztfolyosós kolostor. A monostortól északra, 20 méterre egy centrális nyolcszögű kápolna állott, kicsiny 8/5 záródású szentéllyel, amely a 13. század végén épült, és temetkezési helyül szolgált.

Czinár I. 214-215; Rupp I/1 322-325, 328-399; Csánki II. 587, 644, 706; PRT XII/B 238-252; Kumorovitz 1964, 43-83; Nagy E. 1973, 335-339; Szabó T. 1976, 145-148; Magyar 1981; DHA 169-174; Nagy E. 1994, 71-72; KMTL 749; Solymosi 1999, 102-104.


[1] DHA 169-174.

[2] SRH I. 363-364.

[3] Kumorovitz 1964, 55-56. Ld. az irodalmat.

[4] Theiner I. 41-42.

[5] Fejér VIII/2 249-251; Fejér VIII/3 358-360. Eredetije: MOL Dl 2527. A kegyurak hasonló szerződést kötöttek már 1298-ban is. Solymosi 1998, 253-266.

[6] Vat I/3 195-196.


Kapcsolódó objektumok:

Írott dokumentum
Fotó
Rajz
Kőfaragvány