Zselicszentjakab
1061 - 1543
Művészettörténeti
leírás
Névalakjai: 1061 monasterio Sancto Jacobo constructum,
1225 abbas Sancti Jacobi, 1243-1520 monasterium
Sancti Jacobi de Selyz, de Zelyzio, de Selyzio, de Silisio,
de Zelisio.
A veszprémi egyházmegyében, Somogy vármegyében, Kaposvártól
délkeletre az egykori Szentjakabon állott a monostor, amelynek
falai ma is jól láthatók.
Szent Jakab hegyén, egy régi templom helyén Ottó somogyi
ispán 1061-ben épített monostort. Apátja 1366-ban résztvett
a bencés apátok mogyoródi káptalanján, és 1508-ban a rendi
vizitátorok elsőnek látogatták meg a Szentjakab monostort.
Az alapító Ottó, somogyi ispán levele két részleges átírásban
maradt ránk. A rövidebb részlet Zsigmond király 1422. június
7-én kelt oklevelében az eredeti levél záró részét idézi,
és 1061. évi keltét is közli. A hosszabb 1257/1347/1432
években történt átírásokon keresztül és az utolsó átírásról
készült egyszerű 17. századi másolatban maradt ránk. Ez
a levél interpolált, összevont törzsrészét és csonkított
záradékát tartalmazza. A rövid zárószakaszban Ottó ispán
elmondja, hogy Istennek és Szent Jakabnak monostort alapított.
Minden javát, amivel csak rendelkezik, a saját, a király
és a királyság minden elöljárójának (maiores) lelki
üdvéért a monostornak adja oly módon, hogy amíg él, az apátjával
együtt kormányozza a monostort, halála után pedig se püspöknek,
se ispánnak, se rokonoknak vagy unokáinak ne legyen hatalma
felette, hanem egyedül a király gondjaira legyen bízva.
A hosszabb oklevélrészbe átíráskor néhány betoldás került.
Az elején Ottónak a Győr nemzetséghez való tartozását akarták
igazolni. A levél szerint Ottó, somogyi ispán bőséges vagyonát
Isten dicsőségére, a boldogságos Szűz Mária és Szent Jakab
apostol tiszteletére akarja fordítani. Szent Jakab hegyén,
a Kapos mentén egy régi, elhagyott templomot talált Szent
Jakab tiszteletére. Ezt a hozzátartozó földdel együtt megszerezte.
A következőkben hosszan felsorolt birtokokkal, földekkel,
népekkel együtt Szent Jakabnak, mint urának és pártfogójának
adja. A végén megtalálható a rövidebb levéltöredék, vagyis
a levél záró része, de ott ki van hagyva az a mondat, amely
kizárja a püspök és a rokonság hatalmát a monostor felett,
és a király hatalmát biztosítja. Hozzá van még fűzve több
későbbi adomány, amit eredetileg talán a levél hátoldalára
jegyeztek fel. [1]
A Képes Krónika szerint Salamon király és Géza herceg, amikor
Dalmáciából visszatértek, Atha nádor kérésére résztvettek
a Zselicben épített monostor felszentelésén. [2] Ez valószínűleg 1067-ben történt.
Az írásbeliség csekély volta miatt 1190-ig nem találkozunk
a monostor nevével. A későbbi átírásokból kitűnik, hogy
1190-ben III. Béla, 1197-ben Imre, 1217-ben II. András király
is állított ki privilégiális oklevelet az apátság birtokairól. [3]
1195-ben egy birtok szomszédjaként tűnik fel a monostor
neve. 1223-ban Szent Egyed (Somogyvár), Szent Jakab(Zselic)
és Szent Péter (Földvár) apátjait bízta meg a pápa, hogy
a zágrábi püspököt idézzék színe elé. [4] A pápa csaknem mindig a
királyi alapítású vagy királyi kegyuraság alatti monostorok
apátjainak adott megbízást. Az előbbi megbízás azt sejteti,
hogy Szent Jakab monostora ekkor még királyi kegyuraság
alatt állott. Időközben az alapító szándéka ellenére a monostor
felügyelete magán kézbe került. 1243-ban IV. Béla megerősítette
Opur bán és a Győr nemzetség tagjai között létrejött megegyezést
a monostor feletti kegyúri jogok gyakorlásában. Ezután az
apátság egész történetén végighúzódik a mindenkori apát
és a kegyurak közötti viszony, amely hol békés, mert közös
megegyezéssel döntenek, hol ellenséges, mert az apát meg
akar szabadulni a kegyurak önkényétől, a kegyurak pedig
korlátlan hatalmat akarnak az apátság és birtokai felett.
Ugyanakkor a Szerdahelyi Dersfiak és a Kéméndifiak egymás
között is versengenek. 1309-ben a Győr nemzetség tagjai
kijelentették, hogy erre az évre Konrád fiát Jakabot jelölték
ki maguk közül patrónusnak. Jogaik gyakorlása azonban továbbra
is sok viszálynak volt forrása, ezért 1329-ben megjelentek
I. Károly király előtt, és a kegyúri nemzetség két ága:
Ders két fia és Jakab két fia a következőkben állapodott
meg: a) Az apátság népeire adót kivetni csak mindkét ág
beleegyezésével, az apát és a konvent hozzájárulásával szabad.
b) A behajtott pénzből egyenlően részesedik a két ág. c)
A két ág közösen választja az apátot, és megerősítésre bemutatja
a püspöknek. d) Nemes jobbágyságra emelni valakit mindkét
ág, az apát és a konvent egyetértésével lehet. e) Gazdatisztet
évente váltakozva hol az egyik, hol a másik fél állít az
ormánsági és a zselici birtokok kezelésére. f) A monostort
a kegyurak közösen védelmezik. g) A két ág szükség esetén
védelmezi egymást. h) Amely fél az egyezséget megszegi,
a pécsi káptalan vizsgálata után húsz napon belül köteles
elégtételt adni. Ha nem teszi, perelés nélkül köteles 100
márka büntetést fizetni a másik félnek. [5]
1356-ban Szerdahelyi Dersfi Miklós és öccse Mihály, valamint
Kéméndi Jakab fiai: Miklós és Konrád úgy módosították a
megegyezést, hogy az apátság ormánsági javait az egyik fél,
a zselici javakat pedig a másik fél kezeli váltakozva. 1375-ben
és 1376-ban Tamás apát kénytelen volt perelni a Dersfiakat
előbb a király, majd a somogyi konvent őt igazoló vizsgálata
után Szepesi Jakab országbíró előtt, mert az apátság birtokait
elfoglalták, és azon szállóházat készítettek maguknak (
residentiam in eis faciendo). Az apát hat
fontos oklevelet mutatott be. 1. Ottó ispán alapítólevelét,
2. III. Béla levelét a somogyi konvent 1313-i átírásában,
3. I Károly megerősítő levelét III. Béla 1190-i, Imre 1197-i
és II. András 1217-i privilégiumairól, 4. a pécsi káptalan
1366-i levelét, amelyben a kegyurak az apátság birtokain
osztozkodnak, 5. a pécsi káptalan 1367-i levelét, amelyben
a monostor és a két kegyúri ág között felosztják a birtokokat,
6. a veszprémi káptalan 1372-i oklevelét az újabb osztozkodásról
és ezeken kívül még több oklevelet. 1376-ban a király az
apátság javára döntött, és 61 megnevezett birtokba be is
vezették. Szepesi Jakab országbíró jóváhagyta az ítéletet.
A Dersfiakat erőszakos foglalásaik miatt megfosztotta a
kegyuraságtól. Kéméndi Konrád fiait azonban meghagyta abban.
1386-ban a kegyurak saját rokonságukból Miklós fia Bertalant
választották meg apátnak, s ezt 1387-ben a veszprémi püspök
megerősítette. 1392-ben a pápa a zselici bencés monostor
templomát felkeresőknek meghatározott ünnepekre két év és
kétszer 40 nap búcsút engedélyezett. [6] 1422-ben Mátyás apát Zsigmond királyhoz fordult azt panaszolva,
hogy őt a kegyurak az apátság birtokából kizárták, pedig
igazán nem is kegyurak. Bemutatta Ottó ispán alapítólevelét,
amit Zsigmond pecsét hiánya miatt nem fogadott el, és a
kegyurak javára döntött. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a
király nem a levél eredetiségét vonta kétségbe, hanem a
pecsétet hiányolta, nem tudván, hogy 360 évvel korábban
Ottó ispánnak még nem lehetett pecsétje. A tények biztos
ismerte nélkül nehéz megítélni, hogy a patrónusok mennyiben
használtak és mennyiben ártottak az apátságnak. A valóság
valahol középen lehet. Szándékuk volt a monostort fenntartani
mint sajátjukat. Nem kívánták a konvent létszámát és anyagi
erejét jelentősen növelni. A templom felszereléséhez nem
nyúltak, a konvent belső életébe nem avatkoztak bele, de
a javakból csak annyit engedtek az apátságnak, amennyi a
fennmaradásához szükséges volt, a többit az apátság védelmére
tett szolgálatuk jutalmának tekintették. Az 1508-ban tartott
vizitáció azt mutatja, hogy a zselici monostorban több szerzetes
volt, mint más apátságokban, és a személyi és anyagi ügyeket
rendben találták. Thurzó Gergely zalavári apát és Miklós
bátai apát 1508. március 15-én Zselicszentjakabon kezdték
el vizitációs útjukat. Beszámolójuk szerint az apát és öt
szerzetese tisztességes életmódot folytattak. Mindent olyan
rendben találtak, ahogyan az előző apát hagyta. Felesleges
számú alkalmazottat ( famulos) tartottak, akik minden
megszorítás nélkül kedvükre éltek a monostorban, és a jövedelmekből
sokat felemésztettek. Leltárt a vizitátorok nem készítettek.
1543-ban a törökök Pécset is elfoglalták. Ettől kezdve a
zselici táj is ki volt téve a portyázó törökök támadásainak.
Legkésőbb ekkor, de lehet hogy már korábban is kialudt a
szerzetesélet Szent Jakab monostorában. Török forrás szerint
1555. szeptember 4. és 17. között, Kaposvár ostroma előtt,
Szent Jakab várát Tujgon budai beglerbég közeledtével a
keresztény őrség az éj leple alatt elhagyta. Az apátság
számos oklevele megmaradt, levéltárának sorsát még nem tárták
fel.
Apátok: Illés (Elya) 1258, Szigfrid 1282, Csepán 1299,
Miklós 1320, Balázs 1328, István (előbb bakonybéli apát)
1363-1366, Tamás 1376, János fia Bertalan 1386 körül, Péter
1393-ig, azután bakonybéli apát, Máté 1417, Mátyás 1422,
György 1425, Máté 1426, Szerdahelyi Dancs János, aki Bécsben
tanult 1441, Balázs 1443, László 1447, András 1451, János
1452, Tamás 1456-1458, Pál 1487-1499, András budai kanonok
1500-tól, János 1508, Hagymási Máté 1517-1538 (1529-1538:
koadjutora volt Martonfalvi László somogyvári perjel), Martonfalvy
László 1538-1543 (1551-től pannonhalmi főapát).
A nagyrészt téglából épült monostor maradványainak feltárása
1960 és 1966 között folyt, helyreállítását 1972-ben fejezték
be. Legrégibbi része a 11. században épült és később többszörösen
átépített templom, torony nélkül, egy apszissal, két keskeny
oldalhajóval, nyugati karzattal. Déli oldalához csatlakozott
a valószínűleg a 14-15. század fordulóján emelt keresztfolyosós
kolostor. A monostortól északra, 20 méterre egy centrális
nyolcszögű kápolna állott, kicsiny 8/5 záródású szentéllyel,
amely a 13. század végén épült, és temetkezési helyül szolgált.
Czinár I. 214-215; Rupp I/1
322-325, 328-399; Csánki II. 587, 644, 706;
PRT XII/B 238-252; Kumorovitz 1964, 43-83;
Nagy E. 1973, 335-339; Szabó T. 1976, 145-148;
Magyar 1981; DHA 169-174; Nagy E. 1994,
71-72; KMTL 749; Solymosi 1999, 102-104.
[1] DHA 169-174.
[2] SRH I. 363-364.
[3] Kumorovitz 1964, 55-56. Ld. az irodalmat.
[4] Theiner I. 41-42.
[5] Fejér VIII/2 249-251; Fejér VIII/3 358-360.
Eredetije: MOL Dl 2527. A kegyurak hasonló szerződést kötöttek
már 1298-ban is. Solymosi 1998, 253-266.
[6] Vat I/3 195-196.
Kapcsolódó objektumok:
