Pankota
Művészettörténeti
leírás
Zaránd vármegyében, az egri egyházmegyének a váradi és
a csanádi egyházmegyék közé ékelődő területén, mezőgazdaságra
és szőlőművelésre igen kedvező vidéken települt helység
(ma Pîncota Romániában). Itt, a Kopasz-dombon állt az az
apátság, amelyről mindössze három írásos emlékünk maradt.
1202/03-ban Imre király oklevelében felsorolta az aradi
prépostságnak birtokait, és ekkor Szentkirály szomszédos
a pankotai apát falvával. Lehetséges, hogy ez már III. Béla
1177. évi adománylevelében is benne volt. 1217-ben a Váradi
Regestrum szerint a pankotai apát és András kegyúr bíráskodtak
a falu népe között. 1252-ben az apátságnak birtoka volt
Pest vármegyében, Uriban. Ezután az apátságot többé nem
említik. Állítólagos Szűz Mária patrocíniumát oklevél nem
igazolja. Valószínű, hogy a 14. század elején a pankotai
főesperesség székhelye lett. 1318-ban már vár állt körülötte
királyi várnaggyal az élén. A monostor és a vár köveit a
török idők után telepített lakosság házaihoz és 1807 körül
az új templom építéséhez legnagyobb részt elhordták. (Az
épület maradványairól és kutatástörténetéről részletesen:
Pankota.)
RegArp n. 127, 202; Váradi Regestrum,
230; Wenzel VII. 338-339; Czinár
I. 291-292; Rupp III. 79-80; Márki
1885, 196-202, alaprajzzal; Csánki I.
722, 724; Gerecze 117-118; Juhász 1927,
67-72; H. Móré 2000, 593-636.
Kapcsolódó objektumok:
