Írott dokumentum

A Szent László-kori pannonhalmi összeírás, 1093 körül

/Krisztus/ [1] Az Isten neve erősítse meg azt, amit írtunk. Amen.

Noha az ember mindent, amije csak van az Istentől bírja, mindazonáltal ne habozzék, hogy mindenét Istennek ajánlja. Ugyanis, ha Krisztusnak, akitől mindent megkapott, valami keveset átengedni tétovázik, elveszíti azt, amije van és miként egyetlen talentumnak rejtegetője [2] , jutalomban sem lesz része. Mert akik azokban lelik örömüket, amik ebből a világból valók, mindig csak koldulnak, és a szükségben maradnak. Hogy pedig jutalomtól el ne essünk, Boldog István király és az ő királyi utódai, hercegek, főpapok, ispánok és más istenfélő emberek, valamint én, László király, Szent Márton Pannónia hegyén fekvő monostorát, amennyire királyi módunktól tellett, nagy javakkal ajándékoztuk meg. Ezért nehogy egyeseknek az erőszakoskodása, vagy álnoksága, illetve nemtörődömsége miatt bármi is veszendőbe menjen, én, László Magyarország királya, országom valamennyi fő emberének a tanácsára mindent megszámláltattam, és ebben az oklevélben összeírattam. És - hogy a régisége miatt később ne hanyagoltasssék el -, elrendeltük, hogy az eljövendő időkben, az utódok emlékezetére, mindig betartassék.

Amit pedig ez a szent egyház földben, vízben, vámban és mindennemű vagyonban és birtokban - azok minden jövedelmével együtt - ezektől az említett emberektől kapott, és amiket szerzett, a következő összeírásban foglaltatnak: kilenc ereklyetartó oltárokkal; kettő közülük aranyból készült, egy aranyozott, négy ezüst, kettő pedig elefántcsontból [3] ; 14 kereszt; közülük tíznek az anyaga arany, és drágakövekkel igen gazdagon díszített [4] , egy ezüstből készült, három pedig aranyozott, közülük azt a négyet, amely ezüstözött nyéllel van ellátva, még körmenet alkalmával használni szokták. Hat evangéliumos kézirat ugyanannyi kis állvánnyal [5] , egy /csillogó/ zománccal díszített tábla, amely az ůr jelvényét foglalja magába, s egy másik elefántcsontból [6] , 24 kehely, amelyek közül 13 arany, három gemmákkal díszített [7] ; négy füstölő, közülük egy aranyból készült, négy pár ezüstözött gyertyatartó, közülük egy pár nélküli színezüstből, két ezüst tömjéntartó kanálkákkal, melyek közül az egyik arany; ezüst szelence, amelyben az ůr testét tartják [8] , két ezüst misekanna, ezüst kancsó és tál kézmosáshoz; négy ezüst szenteltvíztartó, ezüstből, aranyból és kristályból készített szenteltvízhintő, három ezüstcsésze ezüst lánccal, tíz kupa [9] , melyek közül az egyik /csillogó/ zománcos, a másik fa, aranyozott belső borítással, a többi pedig ezüstből; egy ezüst szarv, egy további szarv aranyozott ezüstbe foglalva [10] , három pár nagy tál; 53 oltáröltözék és oltáröltözékből készült függöny [11] , a függönyök közül kettő hímzéssel szegett, szék támlájára való terítőből hat; székülés terítő három [12] , két öltözet [13] , az egyikük ezüsttel művészien átszőve; 41 papi öltözék van mindazzal ami alájuk szükséges, közülük hat aranyhímzéssel szegélyezett; a püspöki és apáti rendeket megillető tartozékok, köztük süveg, mellkereszt, gyűrű, két pár /főpapi/ kesztyű, három pár cipő, egy pár harisnya, ezenkívül még nyolc /püspök/süvegre való szalagpár [14] , stólákkal és manipulusokkal [15] , van még hat stóla a hozzá tartozó manipulusokkal; tíz dalmatika [16] , közülük kettő aranyhímzéssel, tunikából [17] 14, közülük az egyik aranyhímzéssel díszített; 53 pluviale [18] van, közülük kettő arany csüngőkkel [19] , egy gyöngyökkel ékes, hét közülük aranyhímzéses szegéllyel, amelyek között az egyiken zománcos arany mellcsat van, a 17 szőtt oltárterítő közül öt selyemből, három vászonból [20] van, 11 felöltő [21] , három vászon függöny [22] , öt szőnyeg;

hat misekönyv, egy biblia, négy nocturnalis [23] , négy antifonárium [24] , négy graduale [25] , két szekvenciális ‑ trópusokkal [26] , négy keresztelési szertartáskönyv, három collectarium [27] , négy himnarium [28] , két regula [29] , egy regula‑magyarázat, két lekcionárium [30] , egy breviarium [31] , három homiliarium [32] , két sermonarium [33] , egy collationes [34] , két passionale [35] , a Szentenciák könyve [36] , az Apostolok cselekedetei, Prosperus könyve A cselekvő és szemlélődő életről és Izidor [37] , Ordo [38] , Amalarius [39] , Pastoralis [40] , Dialogusok könyve [41] , Pál levelei, A Jóbról szóló Moralia két könyve [42] , Scintillarium [43] , Interrogatio Petri [44] , Cicero beszédei Catilina ellen, Lucanus [45] , két Donatus [46] , Sedulius Genesise [47] , három Cato [48] , Paschasius [49] , Szent Márton életírása, Atyák életírása [50] , gallikán, héber és görög zsoltároskönyv [51] , Szent Ĺgoston beszéde.

Következnek pedig Isten fent említett szent egyházának prédiumai, mansioi és egyéb ingóságai. Az első prédium Pannónia, ahol a monostor fekszik. A második prédium Ravazd [52] , amelyet László király adott lelke váltságára, és egy erdő, amelyet Hárságynak [53] mondanak. A haramadik prédiumot a falu nevéről Hímednek [54] hívják. A negyedik prédiumot Lázinak [55] nevezik. Az ötödik prédium Varsány [56] , hasonlóképpen a falu nevéről nevezve. A hatodik prédium Vénye [57] , hasonlóképpen a falu nevéről nevezve. A hetedik prédium az, amelyet Kirci [58] adott, a helyet az ő nevéről nevezik. A nyolcadik prédium az, amely telepeséről a Vének [59] nevet kapta. Mivel itt sok halász van, megsegítésükre László király adott egy tavat, amelyet Erecsnek [60] mondanak, és a marhalegelőből kevéske földet, s ezek királyi poroszlója a Kopasz Péter bíró. A kilencedik prédium az, amelyet a király engedelmével Györk adott [61] , valamint annak a rétnek a része, amely egy másik falu határán belül esik. Ezek királyi poroszlójának neve Graba. A tizedik prédium az, amelyet Füzítőnek [62] mondanak, a Duna partján, ama folyó Dunába torkollásánál, amelyről e hely a nevét vette. E hely mellett van egy sziget és egy vizafogó hely. A vizafogásból egyharmad rész Szent Márton egyházát illeti, kétharmadát pedig Szent Péter monostorának [63] adják. A tizenegyedik prédium az, amelyet Almásnak [64] mondanak. A tizenkettedik prédium az, amely telepeséről a Tömörd [65] nevet nyerte. A tizenharmadik prédium az, amelyet Dinnyének [66] mondanak. A tizennegyedik prédium a Tiszánál van, a Kanizsának ebbe a folyóba ömlésénél. Ennél van egy tó, amelyet Salamon király adott, s Mirótnak [67] nevezik. A királyi poroszló Szalók volt. A tizenötödik prédium a Zselic erdőben [68] van, László király adta a disznók legeltetésére harminc mansio kanásszal és háromszáz disznóval. E prédiumok felett senki embernek sincs hatalma a szentegyház apátján kívül.

Egyéb helyek, amelyeket a /monostor/ a népekkel elegyesen [69] birtokol, a következők. Van egy hely, ahol László király tíz mansio hajóst adott [70] , királyi poroszlójuk Kuca. Egy másik hely, amelyet Ravazd adott. A harmadik Bodrog [71] , ahol László király egy tavat adott hat mansio halásszal, valamint a révet és a portékák vámját. A negyedik Báta [72] , az ötödik Fonyód. Tepej. Tard. Köröshegy. Kiliti [73] . Hegymagas. Kapolcs [74] . Ezen /utóbbi/ két helyen László király húsz mansus szolgát adott. Tulmer [75] . Bálványos [76] . Fer [77] /.../. Bogát [78] . Vág [79] . Ezen a helyen igen jó gyümölcsös, két tó és körülhatárolt erdő van.

Ennek a szent helynek hat kápolnája van. E helynek hét malma van. Százharmincegy mansio ministere [80] , akik a szőlőktől és ekéktől eltekintve mindenfajta munkára kötelesek. Van száznegyven család szolgája, harminc mansus halásza, nyolcvannyolc mansus szőlőművese, százharmincnyolc mansus szakácsa, pékje, esztergályosa, kézművese, ötvöse, kovácsa, pásztora, mosónépe, tímárja és /népei/ a szolgálat minden fajtájára; tizennyolc ekéje, hetvennégy szőlője, a csikók mellett összesen kétszáz lova, hetven szarvasmarhája és ezerháromszáz juha.

Forrás: Árpád-kori oklevelek 1001-1196. (Chartae antiquissimae Hungariae). Főszerkesztő: Györffy György. Budapest 1997, 119-122. Fordítás: Gy. Ruitz Izabella, Wehli Tünde, Veszprémy László és Kumorovitz L. Bernát.

---

[1] Az apátság javainak első összeírása. Tekintettel arra, hogy a birtokok és szolgálónépek mellett legalább akkora figyelmet szentel az egyházi kincseknek, a klenódiumoknak paramentumoknak és a könyvtárnak, az Árpád‑kori művelődéstörténet páratlan emlékének tekinthető. Az invocatio: ez az első lejegyzett időmértékes sor, hexameter a magyarországi írásbeliségben.

  [2] Biblikus, Mt 25,18-29.

  [3] Kis ereklyetartó tokok, ládikák tartalmazhatták a szentek ereklyéit. A tokokat oltártáblákban rögzíthették, de azokat oltárlapokra is helyezhették.

  [4] Ezek korábbi ereklye illetve ostyatartó keresztek lehettek.

  [5] Plumacium ezúttal támaszték, támla, párna, tartást biztosító, az oltár asztalára rövid lábakra támaszkodó, pulpitus‑féle jelentésű állvány. Rajta díszes kötésű, a négy evangélium teljes szövegét tartalmazó könyvek.

  [6] Az electrumos tábla ismert a 11‑12. században. Amennyiben az ůr jelvénye keresztként értelmezhető, akkor keresztereklyét tartalmazó pacifikáléval, békecsóktáblával számolhatnánk. Valószínű, hogy mind a zománcozott, mind az elefántcsont tábla könyvről levált kötéstábla volt.

  [7] Antik gemma vagy csiszolt kô.

  [8] Vasculum: edényke, valószínűleg kis fedeles ostyatartó.

  [9] Ciphus /scyphus/ azaz kehely.

  [10] Ezüstből, illetve bölényszarvból készült, a szentelt olaj tartására szolgáló edények.

  [11] Valószínűleg az oltáröltözékekével azonos anyagból készült függönyökről van szó.

  [12] A szentély apáti székének beborítására szolgáló textíliák.

  [13] A pallium ebben a szövegkörnyezetben oltár díszítésére illetve szerzetes számára szolgáló öltözetet egyaránt jelenthet.

  [14] Az infulának ebben a korban több jelentése ismert. Mivel fentebb a leltárkészítő a püspöksüveget cophia‑nak nevezte, itt más jelvényre akart utalni.

  [15] Az előbbi a vállon, az utóbbi a bal karon átvetett, a liturgia keretei között viselt díszes szalag.

  [16] Bő ujjú, két oldalt nyitott, térdig érő ünnepi liturgikus öltözet.

  [17] A subdiakonusok szertartáskor viselt bő ujjú, térdig érő ruhadarabja.

  [18] Elöl nyitott, harang alakú palást, amelyet a körmeneti szertartást végző pap visel.

  [19] A bulla aurea arany gombot és csengettyűt is jelenthet

  [20] Oblatoria: esetleg az adományok elhelyezésére szolgáló vászon terítők.

  [21] Ujjas felső vászon öltözet.

  [22] Aulea: talán magára az apátsági templomra vonatkoztatható. Szolgálhattak a szentélyfal díszítésére, vagy az oltár fölötti baldachint díszítették.

  [23] Az éjjeli zsolozsma könyvei.

  [24] A zsolozsma antiphonáit, a kar részéről énekelt feleleteit tartalmazó szerkönyv.

  [25] A szentmise énekelt részeit tartalmazó szerkönyv.

  [26] A misében énekelt hosszú, szöveg nélküli dallamok a hozzájuk tartozó tropusokkal.

  [27] A zsolozsma imádságait és kis bibliai részleteket tartalmazó szerkönyv.

  [28] A nappali zsolozsma könyvei.

  [29] Szt. Benedek szabályzata a szerzetesi életről.

  [30] Szentírási olvasmányokat tartalmazó szerkönyv.

  [31] Nem a mai értelemben vett egyházi breviarium. Akkori általános jelentése miatt tartalma bizonytalan.

  [32] Az evangéliumokat magyarázó szentbeszédek.

  [33] Nem evangéliumi szakaszokat magyarázó szentbeszédek.

  [34] A szerzetesek által meghallgatott felolvasások anyaga.

  [35] Vértanúk, szentek szenvedéstörténetei.

  [36] Prosper vagy Izidor műve lehet.

  [37] Bizonytalan, hogy melyik munkája lehet.

  [38] Ordo Romanus: a nyugati egyház szertartásrendje.

  [39] Amalarius De ecclesiasticis officis (Egyházi tisztségek) c. munkája lehet.

  [40] Nagy Szt. Gergely kézikönyve a lelkipásztorkodásról (Liber regulae pastoralis).

  [41] Nagy Szent Gergely itáliai atyák életéről és csodáiról írott műve.

  [42] Nagy Szt. Gergely kommentárja Jób könyvéről.

  [43] Defensor nevű szerzetes szentenciagyűjteménye az erényekről és bűnökről.

  [44] Cladianus Gordianus Fulgentius dogmatikai kompendiuma.

  [45] Lucanus: Pharsalia.

  [46] Donatus kisebb vagy nagyobb latin nyelvtana.

  [47] Cyprianus Gallus és Sedulius egy‑egy munkája lehet.

  [48] Disticha Catonis, Cato bölcs mondásainak iskolai gyűjteménye.

  [49] Paschasius: De corpore et sanguine Domini (Az Úr teste és vére) című munkája.

  [50] Szerzetesi életírások gyűjteménye.

  [51] Háromféle zsoltárfordítást egy oldalon, három hasábban bemutató kötet.

  [52] Ravazd település Győr megyében, Pannonhalma közelében.

  [53] Erdő Győr megyében.

  [54] Hímed, a Nyalka település Győr megyében.

  [55] Lázi Veszprém megyében.

  [56] Varsány Veszprém megyében.

  [57] Vénye Veszprém megyében.

  [58] Már a 13. századra elenyészett.

  [59] Vének, település Győr megyében.

  [60] Erecs, Erecstő pusztanév Komárom megyében.

  [61] Valószínűleg az első név szerint ismert esztergomi ispán, az 1079‑ben említett Gurcu (Gurka). Zsoldos Attila szerint a Pest megye Apátival azonos a birtok.

  [62] Füzítő, település Komárom megyében.

  [63] Szt. Péter tatai monostora.

  [64] Almás, település Komárom megyében.

  [65] Tömörd, pusztanév Komárom megyében.

  [66] Dinnye, pusztanév Komárom megyében.

  [67] Kanizsa település a Tisza partján, a régi Bodrog megyében, Mirót, azaz Morotva nevű halastóval, a Csongrád megyében.

  [68] Kaposvártól délre, Somogy megyében.

  [69] Nem elkülönítetten, földközösségben

  [70] Szigetfő, Fejér megyében. Ma helynév Rácalmás határában.

  [71] Bodrog, a régi Bodrog megye székhelye, Mohács alatt. A halastó Aranyán‑Besenyőn volt.

  [72] Báta, település Tolna megyében.

  [73] Fonyód, Tepej, Tard, Kőröshegy, Kiliti, mind Somogy megyében.

  [74] Hegymagas (Apáti) és Kapolcs települések a Szent György hegy aljában, Zala megyében.

  [75] Már a tatárjárás előtt elenyészett település.

  [76] Bálványos, település Somogy megyében.

  [77] Fer, már a tatárjárás előtt elenyészett település.

  [78] Bogát, település Somogy megyében.

  [79] A Vág folyó mentén Pozsony megyében, Sala (Deáki, Diakovce és Sala n. Váhom), ma Szlovákia.

  [80] M inister: kiemelt helyzetű szolgáltatónép.