Garamszentbenedek
1075 - 1538
Névalakjai: 1075 Sancti Benedicti monasterium, 1209
monasterium Sancti Benedicti de Grana ... Beati Benedicti
regulam in eodem monasterio institutus, 1226-1285
abbas monasterii Sancti Benedicti de Goron, 1255
abbas monasterii Sancti Benedicti de Gron, 1247-1538
monasterium Sancti Benedicti iuxta Granum, - iuxta
Gran , ... de iuxta Goron.
Az esztergomi egyházmegyében, Bars vármegyében, Garamszentbenedeken
(ma Hronský Beňadik Szlovákiában) a Garam folyó jobbpartja
felett ma is áll a Szent Benedek tiszteletére szentelt egykori
monostor temploma és épülete.
I. Géza király 1075-ben kiállított birtokösszeíró oklevele
szerint ő maga a monostor alapítója. Az apátság védőszentje,
az 1209-i pápai oklevél és az apátok részvétele a rendi
káptalanokon bőségesen igazolják, hogy Szent Benedek rendjéhez
tartozott. I. Géza király (1074-1077) alapítólevelének 1075-ben
kelt eredetije nem maradt ránk. 1237 körül az eredeti szöveget
kibővítették, interpolálták, hogy alkalmas legyen a vitatott
birtokok részletesebb körülírására és az esztergomi érsekséggel
folytatott birtokperek kedvező elbírálást nyerjenek. Az
interpolált szöveget azután II. István nevében 1124-re keltezett
hamisított átiratba, azt pedig II. András nevében 1217-re
keltezett hamis átiratba foglalták. A szóhasználat és a
helynévformák vizsgálatából azonban kitűnik, hogy az oklevél
szövegének nagyobb részét a hiteles eredetiből vették át. [1] Az oklevél részletesen felsorolja az apátság
Bars, Esztergom, Nógrád, Komárom, Heves, Csongrád, Szolnok,
Torda, Békés, Szabolcs vármegyékben fekvő birtokait és jövedelmeit.
A birtokok zöme mégis az apátság körül és elszórva Bars
vármegye nyugati részén feküdt. III. Ince pápa 1209-ben
Religiosam vitam kezdetű bullájával oltalmába vette
a monostort, birtokait felsorolva azokban megerősítette. [2] Megemlítette a monostor alatt
fekvő Petend falut is Szent Egyed templomával. [3]
Ugyanabban az évben II. András oklevelében megjegyezte,
hogy az országban számos királyi apátság (nonulle regales
abbacie) pápai jóváhagyással főpapi jelvényeket, süveget,
gyűrűt és szandált viselhetett. Kérésére, annak idején,
amikor Ivo volt Garamszentbenedek apátja, Gregorius de Crescentio
bíboros, pápai követ neki és utódjainak is megengedte, hogy
a főpapi jelvényeket használhassák. [4] Az apátság és az esztergomi érsekség
között 1221-ben kezdődtek meg a perek a Garamtól keletre
fekvő birtokok, főként Berzence miatt, és egészen a 16.
századig elhúzódtak. A tatárjárás után az apátságot birtokokban
és jövedelmekben sok veszteség érte. 1285-ben IV. László,
miután már IV. Béla és V. István is kivették az apátság
népeit a vármegyei ispánok joghatósága alól, megtiltotta,
hogy azok felett ítélkezzenek, mert azok ellen csak előtte
és az országbíró előtt lehet pert indítani. 1314-ben Tamás
esztergomi érsek megerősítette a stólai perjelség alapítását
és azt a garamszentbenedeki apát alá rendelte. Feltehető,
hogy az apát adott szerzeteseket az új alapításhoz. A két
monostor további kapcsolatáról nem maradt dokumentum. László
apát 1327-ben a kolosi, széplaki, zobori és ludányi apátokkal
együtt személyesen a nyitrai káptalan elé járult és kérte
III. Honorius pápa rendi káptalanok tartását elrendelő bullájának
az átírását. [5] Legkiválóbb apátja Szigfrid (1330-1355), miközben
saját apátságának érdekében dolgozott, átiratokkal biztosította
a birtokokat és a jövedelmeket, 1349-ben a budai, pesti
fehérvári polgárokéval egyenlő szabadalmat szerzett Garamszentbenedek
lakóinak, sorba megnyerte az apátság birtokainak védelmére
indított pereket, ugyanakkor síkra szállt az idegen kezekbe
került bencés apátságokért is (10. kép). 1342-ig
visszaszerezte Kolozsmonostor, Bulcs, Béla, Bizere és Mogyoród
monostorait. A káptalan ebben az évben elrendelte a nevezett
apátságoknak, hogy Szigfrid költségeit évi részletekben
térítsék meg. [6]
Méltán választották meg ezek után, 1355-ben Pannonhalma
apátjává. Az angol királynál is járt követségben. A rendi
káptalant 1356-ban Garamszentbenedeken tartották. 1406-ban
Frigyes apát, azért hogy a konvent ellátása ne okozzon gondot
gazdatisztjeinek, és a szerzetesek az istenszolgálatot (
divina servitia) nyugodtan végezhessék, átengedte a
konvent ellátására, kiadásainak a fedezésére a monostor
mellett fekvő Petend mezőváros teljes jövedelmét és a közeli
Peszér faluban működő malomét is. 1435. szeptember 29. táján
a husziták, 1442-ben a közeli bányavárosok bányászai támadtak
az apátságra és felgyújtották. Valószínűleg a tetők égtek
le, de bevenni nem tudták, mert gyilkolásról, fosztogatásról
nem írtak. Újabb támadásoktól tartva erőddé alakították
az épületeket. 1452-ben már claustrum fortificatum-ként
említették. 1451-ben árulás folytán néhány hónapra mégis
a husziták kezére került. Hunyadi János foglalta vissza.
A rendi vizitátorok 1508. április 17-én, nagyhét hétfőjén
jártak Garamszentbenedeken. Jegyzőkönyvükben erről az apátságról
számoltak be legrészletesebben. Először az apátot hallgatták
meg. Panaszkodott szerzeteseire, mert nincsenek iránta kellő
tisztelettel, a szilenciumot nem tartják meg, a hívektől
kapott adományokat tetszésük szerint költik el. Az apát
csak 7 szerzetest tartott, de annál több világi cselédet.
Az épületek közül csak a maga lakrészével törődött. Mindenféle
szerzetest befogadott, így a konvent fele jövevény volt.
A korábbi vizitátorok utasításait egyáltalán nem tartotta
meg. A szerzeteseket is egyenként kihallgatták. Azok a következőkre
panaszkodtak. A világiak velük együtt alszanak a hálóteremben
és együtt étkeznek az ebédlőben. Mindent ők intéznek. A
perjel is rossz példát ad. Egy szerzetes a rossz ellátás
miatt megszökött. Az apát a világiakra bízza a szerzetesek
büntetését és a konvent pecsétjét magánál tartja. A szerzetesek,
ha többet isznak, egymás között is veszekednek. A német
származású Kristóf szerint, aki ágostonos perjel volt, azért
nincs fegyelem, mert hiányos az élelmezés, és ezért a perjelt
okolják. Az apát a kórusima és a szentmise közben is nagy
hangon rászól szerzeteseire. Leltárt nem készítettek, mert
minden a világiak kezében volt. A kettős királyság idején
I. Ferdinánd, hogy pénzhez jusson és a sok hadi kiadást
fedezhesse, 2000 forint fejében Thurn Kristóf bárónak adta
az apátságot, majd 1534-ben Josephit Ferenc zenggi püspöknek,
akinek 2000 forinttal kártalanítani kellet elődjét. Ezt
azonban csak úgy tudta megtenni, hogy zálogkölcsönt vett
fel az esztergomi káptalantól. Így a még mindig jól jövedelmező
apátság, amelynek 1537-ben 194 adózó portája volt, hamarosan
a káptalan kezébe került. Zálogjog címén 1538-ban maga Josephit
vezette be a káptalant az apátság birtokaiba, és 1565-ben
királyi rendelettel Garamszentbenedek és tartozékai véglegesen
a káptalan tulajdonába kerültek egészen az 1920-as évekig.
Az apátságnak közel 50 faluban volt különféle jövedelme:
tizedek, halászat, vadászat, rév-jövedelem, a Garamon úsztatott
fa vámja, vásárvámok. 1332-ben a pápai tizedszedéskor az
apát bevallása szerint 80 márka volt az apátság évi jövedelme,
és így a leggazdagabb bencés apátságok közé tartozott az
országban. Levéltára megmaradt és ma is az esztergomi káptalan
házi levéltárában található. A konvent 1232-től folytatott
hiteleshelyi tevékenységet. Első pecsétjét 1232 és 1292
között használta ( II.4). A köralakú pecsét kéttornyos
templomhomlokzatot ábrázol. Körirata: +S CAPITVLI SCI BENEDICTI
DE GRANA. 1356-ban körpecsétjén Szent Benedek mellképe látható
baljában könyvvel (II.16). Körirata. +S CONVENTVS
SCI BENEDICTI DE GRON. Ez a pecsét a husziták és a bányászok
támadásai idején elveszett, ezért Mátyás király új pecsét
készítését engedélyezte 1464-ben, hogy a konvent Esztergom,
Komárom, Bars, Nyitra, Hont, Trencsén, Liptó, Árva, Turóc
és Zólyom vármegyékben jogi ügyeket (executiones)
intézhessen, vagyis hiteleshelyként működhessen. [7] Ezen a harmadik pecséten Szűz
Mária látható koronával, lába alatt holdsarlóval, karján
a kisded Jézussal. Térdelve feléje fordul egy palástos,
mitrás apát pásztorbottal (II.17). Körirata: +s conventus
eccl(es)ie sci benedicti de iuxta gran. [8]
Apátok: [9]
Henrik 1124, Ivo 1209 előtt, Tamás 1217, Lőrinc 1225-1226,
Cena 1228, Lőrinc 1232, Kozma 1236, György 1251-1256, Márton
1268-1282, Henrik 1292-1302, Pál 1307-1311, János 1312,
Pál 1314, László 1320-1329, Szigfrid 1330-1355, Ulrik 1356-1358,
Miklós 1358-1359, Szigfrid 1360-1370, Miklós 1371-1374,
Henrik 1374-1400, Konrád 1405-1406, Albeni Henrik 1406-1407,
azután kolozsmonostori apát, Frigyes 1407-1409, Bolognai
Miklós az anconai egyházmegyében fekvő S. Johannes in Silvis
apátság szerzetese 1410-1438, István 1438-1455, Szécsi János
1456-1464, György 1465-1472, János 1476-1510, Petróczy Henczelffy
István 1511, Csulai János 1510-1522, Zablathi Jakab 1522-1528,
Máté 1528. Kormányzók: Szentmihályi Thuróczi Miklós 1528-1529,
báró Thurn Kristóf 1530-1534, Josephit Ferenc zenggi püspök
1534-1537, Váradi Pál érsek 1537-1538.
Az apátság temploma 1075-ben valószínűleg már készen állt,
mert Géza király levele az alapítást és az építést múlt
időben említi. Ennek az első templomnak az alapjait az 1881-ben
kezdett felújításkor megtalálták. Háromhajós román bazilika
volt nyugati toronypárral és félkörös apszisokkal. Teljes
hosszúsága 32 m, szélessége 14 ,5 m. A 14 század végére
a templom és a déli oldalához csatlakozó monostor falai
megrepedeztek. 1405-ben már állt az új templom, amely gótikus
stílusban hosszabban és szélesebben épült a régi helyén.
Ugyancsak háromhajós és toronypáros. A monostor felújítását
1405 körül kezdték, amint az a pápa 1405. november 2-án
kiadott búcsúengedélyéből következik. [10] 1406. július 19-én a monostor egyik szentbenedeki jobbágyát,
György kovácsot Újbányára (Königsberg) küldték, hogy a monostor
építéséhez szükséges kövek magasba emeléséhez a legerősebb
köteleket szerezze be. [11] Ugyanazon évben szeptember
7-én Eberhard zágrábi és István erdélyi püspökök ugyancsak
a monostor építésének javára búcsút engedélyeztek. A husziták
és a bányászok támadásai után a templomot ismét helyre kellett
állítani. A főoltár ereklyéi mellett talált feljegyzés szerint
Turoni Mihály milkói püspök, esztergomi érseki helynök szentelte
fel a helyreállított templomot 1483. július 11-én, Szent
Benedek translatiójának ünnepén. 1489-ben Gergely
nyitrai püspök a templomhoz csatlakozó szentvér-kápolnát
szentelte fel. Egy harangot is felirata szerint Krisztus
szent vérének tiszteletére szenteltek. 1506 körül az országosan
híres Miklós mester elkészítette a templom orgonáját. 1881-1885-ben
az igen rossz állapotú épületegyüttest Knauz Nándor esztergomi
kanonok irányításával. Storno Ferenc és Kálmán tervei alapján
gótikus stílusban újjáépítették. Középkori eredetű a keresztfolyosó
északi szárnya és a templom számos részlete, így a Szent
György legendáját ábrázoló falfestmény a 15. század első
feléből.
Czinár I. 217-220; Rupp I/1 144-150; Csánki
I. 685; Knauz 1890, PRT XII/B 94-119;
Haiczl 1913; Csemegi 1939, 110; Gerevich
L. 1942; Györffy I. 418-420, 441-444;
Mencl 1966, 147-160; Súpis I. 458-461; Juck
1973, 121-156; Juck 1975, 66-70; Puskárová
1975, 8-13; Körmendy 1979, 894-898 (Esztergom és Garamszentbenedek kapcsolata);
Habovštiak - Holčik 1994, 137-149; KMTL 230;
Mons Sacer I. 483-484, 485; MKatLex III.
917-926, képekkel.
[1] DHA 204-218; RegArp n. 20.
[2] MES I. 190.
[3] Györffy I. 467.
[4] MES I. 192-193; Gregorius de Crescentio bíboros legátus
1200 körül békítette ki Imre királyt és testvérét, András
herceget. Ld. Gombos II. 1056.
[5] MES II. 118.
[6] PRT II. 395.
[7] Botka 1868, 96-97.
[8] Mind a három pecsét részletes leírása: Takács 1992, 62-63;
LK 62-1991, 109-110.
[9] Az apátok felsorolása Knauznál (Knauz 1890) a 63-130.
Haiczlnál (Haiczl 1913) a 150-151 lapokon található
Azt követtük kevés helyesbítéssel.
[10] Knauz 1890, 36; Zs II. n. 4226.
[11] Zs II. n. 4883.
Írott dokumentum:
A garamszentbenedeki
konvent oklevele Lőrinc apát és a konvent pecsétjével
A garamszentbenedeki
konvent oklevele pecsétjével
A garamszentbenedeki
konvent oklevele pecsétjével
Kapcsolódó objektumok:
